Érzelmek viharába

2. fejezet: Sakura Titka

Ott ültem Kaname –sama-val a szökőkút szélén, s vártam közelebb érjen

apám és a bátyám.

Igazán nagy meglepetés volt számomra apa, és Rin megjelenése.

Azon járt a fejem, vajon honnan tudták meg hollétemet, mert senkinek nem

beszéltem róla merre rohanok el.

Bár elég követni jellegzetes nyomaimat, s már is rám lelhet bár ki, így még ha

akarnék, sem tudnák elbújni.

Elvégre valahogy rám lelt Kaname senpai is.

Lépteik lassultak, ahogy egyre közelebb értek hozzánk,s zavaromba

elkezdtem összevissza tekingetni.

Megálltak előttünk, s apám roppant büszke tekintete Kaname senpaira

tekintet.

Mint büszke Kuran tisztelete jeléül meg biccentette felé a fejét.

Ezzel elismerve, mint a Kuran Család fejét, és vezetőjét.

Kaname senpai a fiam is csatlakozna az éjjeli tagozathoz, mint diák.

Kaname bátyámra nézet.

Nem túl koros kicsit?

Mondta Kaname senpai a bátyámnak, kisé rideg távolságtartó hangon.

Rin szeme kikerekedet, mint egy hatalmas vörös gyöngy.

Húgom mellet a helyem, s ha ez miatt túlkorosnak számitok nem érdekel, csak

mellette lehessek.

Kaname megértően bólintót,s apámra nézet.

Elindultak az akadémia felé.

Félúton vissza kiáltot nekem apám.

Majd Rin visszavisz a szállásra!

Néma csendbe haladtam mellette,s mindenféle gondolat keringet bennem.

Miért pont most jön ide Rin?

Miért kell rám vigyáznia, hisz meg tudom magam védeni, ha nagyon

muszáj,bár még nem vagyok tisztába azzal az erővel, ami bennem rejlik.

Szinte égetet a vágy, hogy kiderítsem, mire vagyok képes, és meddig merek

elmenni egy harc során.

Vajon az éltem mennyit ér?

Ér annyit, mint a hercegnőé?

Igen, irigylem Kuran Yuukit amiért Kaname senpai kedvese lehet.

Tények tudatában, meg se érdemelné!

Hogy képes egy vámpír vadász iránt érzelmeket táplálni,még ha vámpír is vált

belőle akkor is ez a fajtánk meg csúfolása.

Nincs mit tenni Kaname senpai szereti, s soha nem tudhatja meg, mit is érzek

iránta valójába.

Ostobaságokat gondolok, ez csak dacos harag.

Valójába senki nem mondhatja, meg hogy kit szeressél.

Rin tekintetét éreztem magamon, mikor már beértünk a holdszállóba.

Felkísért a szobámig és elköszönt tőlem.

Jó éjt Sakura.

Udvarias meghajolt előttem.

Megvárta, míg bemegyek a szobámba, s halottam az ajtónál állva, ahogy

elhagyja a szobám ajtaját.

A kanapéhoz sétáltam, s leültem rá.

Tőlem fél métere lévő asztalon egy könyv hevert.

Ránéztem, s aztán elhagyva a kanapét felálltam és az asztalhoz sétáltam.

Felemeltem a könyvet és alaposan szemügyre vetem.

Elmosolyodtam rajta, mert szép emlékeket idézet gyermekoromból.

Könyvet még apai nagyapám nyomta a kezembe, hogy ha felnövök, olvassam el.

Amit megtanultam a betűket elolvasni,azonnal neki láttam,és elolvastam.

Utána még nagyon sokszor megfordult a könyv a kezembe, s újra, és újra

olvasására kényszerítet.

Nem hagyott nyugton a tudatom, vajon miért jött el apám is?

Ki mentem a szobából, nesztelen léptekkel, s végig sétáltam a folyóson

egyenesen le a lépcsőn.

Kitártam az ajtót s kirohantam rajta, át az udvaron, még a kapuőrrel sem

foglalkoztam, csak elejtetem neki egy mosolyt és rohantam tovább, egyenest

be a kertbe.

Egy pillanatra megálltam, mikor a szökőkúthoz értem ismét.

Vajon hova mehetett apám és Kaname senapaial?

Csak egy hely jöhetett számításba és az a igazgatói iroda.

Halkan bementem az iskolaépületbe és felmentem a lépcsőn.

Még mindig nem volt kirakva egy tábla sem, de a hangok után megtaláltam az

ajtót.

Meg álltam mögötte.

Igazgatóra néztem,s  nem akartam a kérdésre felelni.

Mi Sakura titka?

Kérdezte meg ismét tőlem, ekkor apámra néztem, apa nem válaszolt csak

bólintót, egyet.

Elakartam kezdeni beszélni,de apa félbeszakítót.

Hagyd Rin majd én elmondom.

Apám komoly arccal belekezdet rövid család történetünkbe.

Házasságom nem volt mindig idilli.

Ezért szeretőt tartottam a feleségem mellet,egy másik asszonyt.

Ettől az asszonytól születet Sakura.

Szemlátomást nem lepte meg az igazgatót az, amit apa mondót, de Kaname

senpait sem.

Akkor még is hogy került Sakura Hikaru-samahoz?

Apám szeme kicsit meglepődőt, az igazgató kíváncsiságán.

A szeretőmnek is volt már családja.

Csak egy hónapot töltőt az anyával Sakura, aztán elhoztam magammal.

Hogy hívták az asszonyt akitől Sakura születet?

Talán ismerem.

Bizonyára Kaname senapi.

Kuran Reiko.

Nem hitem a fülemnek, jól halottam, nem anya lánya vagyok,hanem egy

másiknőtől születtem?!

Legalább tudom miért nézet rám ilyen gyűlölettel mindig.

Kitártam az igazgató iroda ajtaját, s megálltam előtte.

Apára néztem szomorú lebiggyesztet, szájal.

Rin gondolkodó tekintete elgondolkodtatót. Bizonyára azt kérdezheti magától

vajon mennyit hallottam a beszélgetésből.

Mindenkin végig tekintetem, aztán elrohantam.

Kaname senapi kérem, beszéljék még meg a vámpír bál előkészületeit,nekem

most mennem kell.

Apa elrohant Sakura után.

Utána akartam menni, de Kaname senpai visszatartót.

Meg csóválta fejét.

Tekintete az igazgató felé siklót.

Halottam, ahogy apa utánam rohan ,és  próbál beérni a folyóson,de mikor

közelebb ért,éreztem, ahogy mega ragadja  a csuklómat,s visszaránt.

- Sakura hagy magyarázzam meg.

Haragtól ittas szemeimet belemeresztetem a tekintetébe.

Még is mikor akartad elmondani, hogy nem a mostani anyám az igazi anyám?!

Soha nem akartam, hogy megtud az igazságot.

Ha már megtudtad, akkor mesélek neked az igazi anyádról.

Kisétáltunk a kertbe, kerestünk egy padot és leültünk rá.

Apa meredten nézet maga elé, látszót rajta keresi a megfelelő szavakat.

Anyád nagyon szépasszony volt,- kezdet bele apa mondatába,s csupa fül

voltam vajon milyen újdonsággal tud nekem szolgálni a valódi anyámról.

Egy bálon láttam meg először, könnyedén sikolt a táncpartnere karjaiba, s

azonnal beleszeretem, Reikoba.

Hiába voltam házas, abba a pillanatba nem érdekelt semmi csak az a nő a

parketten.

Apa ne arról mesélj, hogy ismerted meg, ha nem hogy milyen nő az anyám?!

Szerintem nagyon kegyetlen, ha ilyen könnyedén le tudót rólam mondani!

Ez nem igaz, lágyszívű és kedves nő,s a Sakura nevet is ö maga adta neked.

De akkor miért nem anyánál maradtam?

Azért mert a férje nem vállalta, hogy felnevel.

Így nekem kellet meghoznom a fájdalmas döntést, s a feleségemet

késztények elé állítottam.

Vagy elfogad téged s egyűt felnevelünk, vagy külön élünk.

Atsuko nem akart külön élni, de ettől még tudtam, hogy kesztyűs kézzel bánik

veled.

Apa átkarolt, s maghoz húzott.

Sakura az egyetlen lányom vagy,s aggódok érted,ezért erőltetem rá Rinre

hogy idejöjjön az akadémiára.  Kuran Kaname veszélyes, s te még nem

ismered még mindig saját kepeségeidet.

De igen apa, az biztos, hogy képes vagyok gondolatot olvasni,s

elmosolyodtam.

Ez nem elég Sakura, egy nálad sokkal, erősebb ellenféllel szembe alul

maradnál.

Igen, valószínűleg én lehetek a leggyengébb vámpír az akadémián.

Gúnyosan elhúztam a számat, aztán lehorgasztót fejel néztem a szoknyámat,

s görcsösen kapaszkodtam a padba. Mikor gyerek voltál a távolból mindig

figyeltek, s már akkor láttam rajtad, hogy mély érzelmeket táplálsz Kuran

Kaname iránt.

Ez baj apám?

Igen baj ha Kaname-sama mást választ helyetted, akkor, ahogy a családunk

megbeszélte születésedkor,Rinhez fogsz hozzá menni.

Mi?!

Én és Rin?!

Soha nem megyek hozzá.

Különben sem szeretem a hozzá hasonlókat.

Sakura ne dönts elhamarkodottan.

Nem érdekel apám az, hogy mit terveztek, ekkor felálltam, s szembe fordultam

vele.

Ha Kaname-sama úgy akarja akár a szeretője is leszek.

Elrohantam vissza a holdszállóra.

Csalódottan felsietem a szobába, magamra zártam az ajtót és az ágyra

hasaltam.

Arcomat az összekulcsolt karomba temetem, hogy senki ne lássa dühös

tekintetemet, ha esetleg betévedne hozzám bár ki is.

Elvigyorodtam, nem tudnak bejönni, hisz bezártam az ajtót, akkor meg hogy

jönnének be?

Kopogás hallatszót az ajtó felöl,s mikor nem válaszoltam lenyomta Kaname

sama a kilincset.

Igen éreztem, hogy ö az.

Biztos apa küldte, hogy nyugtasson le, mert igen csak mérges lettem rá.

Amiért a hátam mögött összeboronált Rinel.

Tudom, hogy bent vagy Sakura,engedj, be kérlek.

Felálltam a kanapéról, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam.

Nem vártam, meg míg a senapi besétál, megfordultam, és visszasétáltam a

kanapéhoz.

Sakura, nem felejtettél el valamit?

Elfelejteni? - kérdeztem magamtól.

Tanácstalanul visszafordultam a senpai felé.

Szúrós tekintettel rám nézet, azt hitem ott helybe megöl.

Sakura nekem, mint osztály elnöknek, akkor is kijár a tisztelet, ha

meglátogatlak.

Megint a földre néztem, mert annyira bántottak az a tekintet, ahogy rám nézet.

Ezt is képes voltam elviselni tőle, mert annyira szeretem, még ha plátói is a

szerelem mit érzek.

Bócsáson meg Kaname senpai, meg feledkeztem a szabályokról.

Kaname elsétált mellettem s a kanapéra ült.

Megfordultam, s az helyette hogy mellé ültem volna, az íróasztalhoz mentem,

kihúztam a széket, s leültem rá.

Annyira szégyelltem magam, amiért megfeledkeztem az alapvető szabályokról.

Nem is mertem rá nézni, nehogy azt érezem, hogy megvet engem.

Sakura kérlek, ülj mellém.

Kérlelt engem Kaname-sama de nem mozdultam.

Mikor elfogyót a türelme kisé emeltebb hangon ismételte meg a kérését felém.

Felnéztem a szemébe, enyhe düh volt benne.

Felálltam,s odamentem a kanapéhoz és leültem mellé.

Erősen belenézet a szemeimbe.

Nem kellet mondani nekem semmit.

Pontosan tudtam mire gondolok, és én is tudtam, hogy Kaname-senpai mire

gondol.

Várakoztam, vajon mikor fogja kimondani azt a szót, amire gondol.

Nem mondta ki, helyette megfogta kezem és váratlanul meg csókolt.

Folytatása következik

Ps: Vajon mi történik Kaname és Sakura közt?

Ez majd a következő fejezet titka marad.