Érzelmek viharába

4. fejezet:  Vámpírok bálja

Rinel visszasétáltunk a hold kollégiumba,s mindenki meg

rökönyödőt, amiért

nem  Kaname senapial jöttem vissza.

Tán már titkon mindenki egy párként tekintet rám és senpaira.

Sok zavarodót arc,s mindegyik azt kérdezte tőlem – Miért vele kellet jönnöm. Aidoura néztem, és aztán Kainre, mi közbe felfelé sétáltam Rinel a hálószobák felé.

Olyan volt, mint a testöröm.

Szoba előtt leálltunk és kinyitottam az ajtót,s besétáltunk rajta.

Helyet foglaltam az íróasztalnál, Rin pedig a kanapéra ült.

Arra a kanapéra ahol azt megelőzőleg véremet vette Kaname.

Ha bár Rintől nem vártam el hogy kövesen.

Olyan volt, mint egy pincsi kutya.

Ha nem szólnék rá még a wc-re is követne.

Elmosolyodtam magamba.

Miket ki nem tudok találni!

Csak azért ne érezem magam magányosnak.

Min vigyorogsz húgi?

Semmin Rin, csak sok apró ostobaság jutót az eszembe.

Befordultam az asztal mögé.

Elővetem a könyveket, hogy holnap estére átnézem őket.

Nem lesznek óráid Sakura?

Nem Rin.

Ma elmaradnak, de biztos be kell majd pótolnunk, hála az új tanárnak, aki  nem jött meg időbe. Rin csak ült a kanapén és leste minden mozdulatom, ami kisé zavart,de meg  próbáltam nem rá figyelni. Fel ált és mögém jött,és felrántót a székről.

Most hova megyünk?

Ki a kertbe.

Itt az ideje, hogy megtanuld megvédeni magad.

Nem tudok minden percbe ott lenni melletted, hogy

megvédjelek.

Bár szívesen megtenném.

Bátyám lehorgasztót fejel tovább ment, s végül a kert egy eldugót

szegletébe

találtuk

magunkat.

Most hunyd be a szemed.

Mit látsz?

Semmit.

Akkor most koncentrálj és robbants egy lukat abba a fába.

Úgy ahogy Kaname senpai tette?

Igen

Nem tudom Rin.

Nem vagyok olyan erős mint a senpai.

De az vagy.

Nem.

Elöntőt a düh és csak  enyhe égető érzést éreztem szemem tájékán mikor

szét robbant

Rin mellet álló fa.

Látod, erről beszéltem neked.

Mivel Kuran vagy te is rendelkezel ezzel a kepeséggel, akár apa.

Ez csak a kezdet hugi.

Majd meglátod, hatalmasabb leszel, mint bármelyik vámpír ezen a földön.

Persze Rin én már csak olyan nagy leszek.

Elnevetem magamat.

Nem hiszed el?!

Majd meglátod az idő engem fog igazolni.

Távolból ismerős hangok szűrődtek felénk.

Bár örült kisé a szívem, mert az illető az nem volt más, mint Kaname senpai s

Yukival készültek az esti bálra.

Kaname Yukira tekintet, menj előre mondta neki s Yuki úgy tett, ahogy

Kaname kérte tőle .

Rám nézet, s mintha ott sem lett volna a bátyám megragadta derekam,és

ajkam meg csókolta.

Annyira meglepődtem, még a szemem is elfelejtetem becsukni.

Nem úgy mint Kaname aki teljesen átadta magát saját szenvedélyének.

Ajkunk eltávolodni készült, mikor Rin közénk állt,és Kaname ellökte előlem.

Menj innen.

Húgomnak nincs rád szüksége.

Igazán Rin?

Én viszont nem engedem el addig még tőle nem halom azt- Nem szeret.

Rin rám nézet, és várta a válaszomat, amin alig volt időm elgondolkodni.

De különben is mit kell ezen gondolkodnom hisz szeretem Kanamet, akkor

még is miért vagyok vele szembe kisé bizonytalan?

Nem bátyám.

Nem mondhatom, hogy nem szeretem hol ott mindig is rá vágytam,s szükségem van Kanamera,mert nélküle nem tudnék létezni.

Térdre borultam előttük és kezemet arcomba temetem.

Nem tudtam könnyeket ejteni.

Arcomról fokozatosan lecsúszót a kezem.

Rin mérgesen tekintet rám, bizonyára abba reménykedet, most ki állok majd

mellette,és

tán meg jön a hozzá való eszem.

Ugyan azt akarta, mint Kaname.

Vagy is reméltem, hogy tán egy a céljuk.

Mindketten értem harcoltak, de míg Kanamenak ott volt Yuki addig a

bátyámnak csak én

voltam.

Felálltam,s elindultam a be a  hold kollégium falai mögé.

Halottam, nagyon vígan voltak a többiek.

Élvezték a bál minden apró pillanatát.

Nem úgy mint én aki semmi élvezetest nem talált ebe az éjbe.

Az ajtóm kinyílt és Kaname lépet be egy dobozt hozott a kezébe.

Letet az asztalra. Gyere le a bálba,s ezt a ruhát vedd fel.

De miért kell nekem is megjelenem a bálon, hisz nem az enyém hanem

Yuki-sama-é.

Azért mert te is közénk tartozol. Gyere le Sakura.

Félelmetesen határozót hangnembe adta elő magát Kaname, szinte bele

remegtem.

Nagy lélegzetet vetem, és kibontottam a dobozt.

A ruha csodálatos volt benne, s azonnal magamra öltöttem.

Észre sem vetem, de egy csodás magas sarkú cipő is lapult a dobozba.

Kezembe fogtam, és felhúztam a lábfejemre.

Úgy éreztem magam benne mit egy herceg kisasszony.

Ugyan akkor újabb kérdések támadták meg elmémet.

Tényleg szeret engem?

Vagy csak egy szerető vagyok, kit bábként használnak?

Milyen szánalomra méltó egy férfiért mire nem képes egy női szív.

Ezekkel gondolatok indultam el Yuki tiszteletére rendezet bálra.

Útközbe összefutottam Hanabusával aki felvilágosítót, ez csak egy egyszerű

vámpírbál.

Nincs kiemelt vendége.

Így útolag jó tudni, mert még végén beégtem volna mindenki előtt.

Lesétáltam a lépcsőn.

Férfi szemek egyből rám tapadtak,s nem is tudtam magamról egy ideig

leszedni.

Végső menedéket az erkély jelentette számomra.

Itt minden nyugodt és csendes volt.

Onnan néztem a tömeget.

Ismerősök és ismeretlen vámpírok, kiket csak felszínesen ismerek apa által.

Hirtelen felfedeztem köztük Kanamet és Yukit .

Flörtöltek, mint akik tényleg komolyan gondolnák egymáshoz kötőt,

érzelmeiket.

Valójába mind ketten csak játszanak egymással.

Kaname ott hagyta és az erkély felé vette az irányt.

Gyorsan megfordultam és közelebb mentem az erkélyhez és neki dőltem.

Felém jött, lassú kimért léptekkel.

Hozzám simult és megfogta a kezem.

Ma este Sakura minden eldől.

Sorsod hozzám lesz kötve.

Nem Kaname-sama.

Ön nem szeret engem,csak birtokol.

Ez nem igaz, veled mind azt megteszem amit Yukival sosem tennék meg.

Volt idő mikor szenvedélyesen szeretem, de most már csak vér köt össze

minket.

Elmosolyodtam, s a legyezőt magam elé téve eltakartam arcomat.

Ma éjjel elég sokat beszél Kaname senpai.

Ez szokatlan a senpaitól.

Vérvörös szemi belemerültek a tekintetembe és egy váratlan kézmozdulattal

magához

rántót,és megcsókolt. A legyezőt kivette a kezemből és a földre dobta.

El akartam tolni magamtól, de minél inkább toltam annál erőseben szorított.

Azon vetem magam észre, hogy az erkély egy eldugót szegletébe állunk, és a

kezei

valahogy önálló útra tértek.

Ajkam eleresztette, arcunk szinte összesimult.

Kérem Kaname-sama ne itt.

Még a végén valaki meglát minket.

Kaname elengedet, és a kezét is elvette combomról.

A bál után gyere be hozzám.

Megfordult és visszament a zajos tömegbe.

Egy pillanatnyi levegő vétel után,

az elejtet legyezőmért mentem és felvetem.

Egy újabb emelgetet férfiú jelent meg az erkélyen.

Rin volt az.

Csak tudnám, mit akarhat tőlem.

Nem mondót, semmit, csak karon ragadt és visszavitt a többi vámpír közé.

Igyekeztem minél jóban elvegyülni köztük.

Egy kéz váratlanul megragadt, s elkezdtünk keringőt táncolni.

Kaname keze volt az, a tekintete ismét az enyémbe fúródót, és hosszú ideig

csak

koptattuk a padlót lábunk tánc lépteivel.

Ne feled a mai estét nálam a bál után.

Átadót Rinek akivel tovább szeltem a parkettát.

Elfáradtam Rin.

Szeretnék, egy kicsit piheni.

Lassítottunk, s aztán megálltunk.

Szép lassan elindultunk a kert felé.

Minden rendbe van Sakura?

Igen,de ez az éjjel olyan titokzatos,s még a hold is elbújik a felhők mögé.

Mintha titkolna valamit.

Valamit, amit nem akar velem megosztani.

Rin gyere be egy hölgy szeretne veled táncolni.

Kiabált ki Rima.

Rin egy puszit, nyomot arcomra.

Megleszel nélkülem?

Igen.

Menj csak.

Egyedül maradtam ebbe a hatalmas kertbe.

Bár csak itt lenne Kaname senpai.

Távolból megéreztem, ahogy egyre közelebb ér megragadta a derekam.

Midőn véletlen pont most gondoltam Kaname-sama-ra.

Tudom Sakura.

Mindig megérzem, ha gondolsz rám.

Úgy gondolom ez kölcsönös.

Mindig megérzem Kaname-sama t, mikor felém tat vagy épp mást csinál.

Olyan mintha hátul is lenne szemem.

Kaname rám mosolygót.

Bizonyára most jött rá, milyen sokat is tudok valójába  Yukival való

kapcsolatáról.

Tudja Kaname-sama csak azért engedem, meg hogy öleljen a végtelenségig,

vagy amíg

kedve tartja,mert őszintén szeretem,s tudom, hogy csak egy kis porszem

vagyok

Yuki-sama-val szembe.

Ettől függetlenül becsülöm azt, hogy ennyire ragaszkodik hozzám.

Vagy tán csak egy bábu vagyok a tábláján ahogy Yuki-sama is?

Kaname összeszűkítette szemeit és elengedte derekam.

Tehát tudod, milyen játékot játszom.

Igen Kaname-sama.

Felhasználja az érzéseimet arra, hogy Yuki-samat megvédhesse önmagától.

Valószínűsítem, ha meg csókol szintén Yuki-sama jár a fejébe.

Mivel nem tetszik nekem ez a játék, kiszállok belőle.

Észre sem vetem és villámgyorsan egy fához lettem oda láncolva a kezei

állttal.

A játékból nincs kiszállás,- mi közbe szeme vörösen izzót,s ajka lecsúszót a

nyakamhoz.

Végig nyalta a nyakam, és a szemfogait belevájta a nyakamba.

Próbáltam ki szabadulni a szorításból, de olyan erősen nyomot a fához, hogy

meg se

tudtam mozdulni.

Ugyan olyan mohon szívta a nyakam mind az első alkalommal.

Egy csepp vért sem hagyót kárba veszni.

Még ami le is csurgót, azt is lenyalta a nyakamról.

Kihúzta a fogait, és mint az első alkalommal,a fejemet nyakához nyomta.

Kaname nyaka ugyan olyan csábító volt, mint legelőször, s megint nem

tudtam ellen állni

neki pedig elhatároztam, nem lesz még egy hasonló eset.

Szemfogaim belefúródtak a bőrébe, és elkezdtem szívni a nyakából a vért.

Valahol az ötödik nyelésnél abbahagytam, és kivetem a fogaimat a bőréből.

Most már boldog lehet Kaname-sama, ismét sikerült rávennie, hogy magába

harapjak.

Az ajka közelítet felém, és még a vérrel átitatót ajkunk egybeforrt.

Elengedet, s belenézet a szemeimbe.

Ne feled el a ma estét.

Mintha olyan könnyű volna elfelejteni.

Harmadszorra hallottam tőle, ezt az esti szlogent.

Távolból Hanabusa és Akatsuki alakja tűnt fel.

Kuran senpai, bent a terembe a vámpírok nyugtalanak.

Bizonyára megérezték a vére szagát.

Már is megyek.

Mit is mondtam neked Aidou a múltkor?

Azt Kaname uram, hogy megöl, ha még egyszer megzavarom.

Kaname szeme fenyegetően nézet szegény Hanabusara .

Kaname sama kérem, ne büntesse meg.

Nem tudhatta, hogy mit is csinál a senpai.

Kaname bólintót,- Ma eltekintek a büntetéstől, de legközelebb Hanabusa

háromszoros árat fogsz érte fizetni.

Micsoda??

Senpai miért háromszorosát?

Kaname szóra se méltatta Aidout, bement a terembe hogy megnyugtassa a

többi vámpírt.

Felment az emelvényre és onnan szólt hozzájuk.

Kedves barátaim nem kell aggódniuk, jól vagyok, s ha nem bánják,

visszavonulnék a

szobámba. Önök csak élvezzék a bált, további jó mulatást.

Akatsuki hozd a szobámba Sakurat.

Most azonnal.

Sakura-sama.

Akatsuki, mit keresel itt?

Önt keresem kisasszony.

Most azonnal Kurán senpaihoz kell vinnem.

Folytatása következik

Vajon hogy alakul Kaname és Sakura kapcsolata?

Lehet, hogy az ágyba kötnek ki a bál után?

Következő fejezet titka marad.