Érzelmek viharába

6. fejezet: Sakura valódi erejének titka

Csak Kanamenak köszönhetően nem szidtak le a többiek

előtt.

Az órák után mindenki visszavonult a saját kis

birodalmába,s hozzájuk hasonlóan,én is  arra felé

tartottam,de a tanár utamat állta.

Sakura gyere vissza egy percre.

Mondta nekem, s visszasétáltam vele az íróasztalhoz ahol Kaname –senpai is állt.

Mellé léptem, és vártam a szidalmakat, de csak váratót

magára, míg az utolsó vámpír is elhagyta az

osztálytermet.

Sakura kisasszony ilyet nem tehet, hogy megvárakoztatja

a többieket, ezért Kuran –sama felügyeletére bízom

határozatlan időre.

Ha megtanulta rendesen betartani azt, hogy ha

csengetnek, akkor bent legyen a terembe, akkor

visszahelyeztetem a régi szobájába.

Érthetetlen szemekkel néztem a tanára, s nem értetem

pontosan szavait ezért visszakérdeztem.

Vagy is össze kell költöznöm a senpaial?

Igen oda kell költöznie.

Tele voltam kétségekkel, s nem igazán tartottam briliáns ötletnek a tanár ötletét.

Ha eddig utáltak a lányok, akkor ezután gyűlölni fognak,

de belegyezően bólintottam, még örülhetem nem kaptam

valami szigorúbb büntetést, de ha még jobban

elgondolkodok rajta ez nem is büntetés, hanem maga a

mennyország, és még az idő sincs meg szabva és annyi

ideig lehetek a senpaial ameddig akarok.

Erre a gondolatra egy mosoly hagyta el az ajkamat.

Így jó lesz Kaname sama?

Igen jó lesz, s ne aggódjon ebbe az évbe nem lesz vele több probléma.

Milyen könnyelmű kijelentés, még hogy nem lesz velem

probléma.

Mi lenne, ha megtudná, hogy mi pár nappal ezelőtt mit

műveltünk a takaró alatt.

Kitérne, a hitéből arra mérget veszek.

Tanár elengedet minket, s lesétáltunk a lépcsőn, onnan ki a sötétlő kert éjjeli fényébe.

Sakura visszatérünk a hold kollégiumba,s elkezdjük az átköltöztetésedet.

Csak bólintottam egyet, s némán mentem utána, nem

akartam fel dühíteni,de gyakran megfordult a

fejembe,vajon csak kihasznál, vagy tán valóban érez

irántam bár mit is?

Már olyan sokszor fel tetem magamnak a kérdést, de mikor igen felé hajlok, mindig történik valami, ami a nem

felé vonz.

Bekísért a szobámba és segítet össze szedni a holmimat,

amit átviszünk a szobájába.

A szoba ugyan akkora, mint az enyém, amibe eddig

tartózkodtam.

Azzal a különbséggel, hogy egybe lett nyitva egy másikkal.

Nem tudom hogyan, de a két szoba közt egy ajtó lapult, s meg se tudtam szólalni,annyira meglepődtem.

Mosolyra fakadtam, mint rádöbbentem, hogy még mindig

tud nekem meglepetést okozni Kuran Kaname.

Bár mennyire is gyűlölöm a rám osztott szerepet, még is

mindig azt csinálom, amit elvár tőlem.

Bebaktattam a szobába és letetem a holmimat a szoba

másik szárnyába.

Elindultam a vissza,de a szoba közepén ahol a szárnyas

ajtó állt,megálltam egy pillanatra.

Ahol eddig a senpai aludt ugyan úgy egy kanapé állt, de

mikor megfordultam,hogy szemügyre vegyem a saját

ágyam, egy hatalmas francia ágy lapult pont velem

szembe,középre helyezve pont a falnak lapulva.

Franci ágy?

Minek nekem francia ágy mikor nekem is kanapém volt!

Törtek ki enyhe dühvel fűszerezet érzéseim.

Senpai egy halom csomaggal állt meg mellettem,s ajkát a

fülemhez emelte.

Mit gondolsz, miért kaptál francia ágyat?

Haragosan a szemébe néztem- Ha azt gondolja senpai

hogy megismétlődik, az a bizonyos éjszaka akkor téved.

Keresztbe tetem a karomat,mint aki végig lett

sértve,pedig semmi sértő nincs abba ha egy férfi egy nőre

vágyik.

Karomat kifontam,s leeresztetem magam mellet,s az

ablakhoz sétáltam pont úgy mint azon a reggelen.

Sehol egy árva fényforrás csak a hold vöröslött az égen,

amit az úszkáló felhők néha eltakartak.

Azok is komor sötét felhők voltak,s nem ígértek túl sok jót.

Tán egy negatív ómen, ami már rég érezhető a légkörbe,

s hallani a többiek sustorgásából,hogy készül valami,s

nem csak a bátyám,de az apám,és a senpai is titkol

valamit,s bizonyára sejtik, hogy hamarosan feltámad a

Kurán klán rossz fiúja ,az a személy, akitől még apa is óvót.

Kaname mellém sétált,s a szemembe nézet,mint aki

tudná mi is jár a fejembe,s,tudom, hogy tudta,ahogy én is

tudom és ismerem minden apró gondolatát.

Most mögém lépet,s karjával átölelt,mint egy menedéket adva nekem,de vajon igazi a menedék, amit érzek vagy

csak illúzió, amit el szeretnék érni,de sosem tudom meg

fogni azt, amit magába zárt. Ebe sötét világba ott volt egy

piciny fény, a reményé, ami azt mondja nekem, meg

fogod érinteni.

Hosszú percekig egymás karjába pihentünk, mint az igazi

szerelmesek,de aztán elengedet,és eltávolodót mögülem.

Az ajtó felé indult, kinyitotta és kilépet rajta,s még mindig

idegenként kezelt ,mi közbe valójába a szeretője vagyok.

Kopogtak az ajtó, mögül- Ki az? Kérdeztem vissza nem túl magabiztosan.

Akatsuki Cain vagyok Sakura-sama, az édesapja van itt.

Apa itt?

Nem rég ment el,s már megint ellenőrizget! Háborodtam

fel magamba,s közömbösséget színlelve  feleltem vissza

Akatsukinak.

Rendbe enged be, s köszönöm neked Akatsuki-san.

Az ajtó kinyílt, és besétált rajta apám, egy apró csomagot

szorongatót bal kezébe.

Csomag alaposan be volt bugyolálva, mintha valami

különös erőt akartak volna így elzárni.

Apa az ablakhoz jött és elhívott.

Gyere Sakura, üljünk le az ágyra.

Az ágyhoz sétáltunk, s leültünk rá.

Sakura - kezdet bele mondandójába apám.

Elkezdte kibontani a gondosan becsomagolt tárgyat.

Ezt még édesanyád egyik őse bízta rá azzal a kéréssel,

hogy csak akkor  használhatjuk,ha születik egy olyan

utód,aki képes lesz forgatni.

Sem én, sem anyádnak nem volt akkora ereje,hogy egyáltalán megérinthetővé váljon számunkra.

Erre egyedül te vagy képes Sakura.

Már születésedkor tudtuk, hogy különleges vagy.

Apa ölébe egy fekete hegyes apró rúd szerűségű eszköz

lapult, amin

skarlát vörös berakások díszelegtek.

Felém nyújtotta a kendőbe lapuló dárdát,s elvetem

kezéből.

Igazából nem tudtam, hogy az e,csak gondoltam,  hogy

valami olyasmi

lehet mint ami Yuukinak is van.

Neve Kurotsuki, s mindig így hívd, s tartsd nagy becsbe, mert ha elfogadd

téged társadnak, akkor elválaszthatatlanok lesztek, s

mindig legyen

nálad,olyan helyen ahol könnyen elő tudod  húzni.

Felálltam és a kendőt az ágyra tetem.

Rá kelet jönnöm miképp hosszabbodik meg nekem, hogy

dárdaként

használhassam.

Találtam rajta egy négyzet alakú kis pöcköt.

Meg nyomtam,s váratlanul meg hosszabbodott,s valóban

ez egy csodás fekete lándzsa volt,aminek a nyíl alatti

részén  félhold alakzatba felkunkorodót félhold volt, a

középső részén pedig egy hatalmas vörös félhold

díszelgett vörös kőként.

Azon kezdtem el gondolkodni vajon hova tegyem,közbe

összes csuktam.

Nem akartam a combomra erősíteni, még a végén azt

merik képzelni, tán Yuukit próbálom utánozni, ezért a

derekamra csatoltam, s ráhúztam az egyen ruha blézerét.

Itt jó lesz?

Kérdeztem apát, és megfordultam hátal.

Igen Sakura tökéletes.

Úgy látom elfogadót téged, mert nem jelentek meg a fekete villámok.

Na de nekem most már mennem kell.

Már is?

Azt hitem több időnk lesz egymásra.

Sajnos nem Sakura.

Valami készülődik és nekem is és a bátyádnak is meg kell

tennie az előkészületeket.

Apa az ablakhoz sétált és kinézet rajta.

Ahogy Kuran Kaname is megtesz mindent a drága kincse

védelmébe.

Drága kincse?

Kérdeztem vissza,s érthetetlenül néztem apa felé.

Ki a drága kincse?

Gyere az ablakhoz és meg tudod.

Apa mellé mentem, s kinéztem az ablakon.

Kanamet és Yuukit láttam ölelkezni.

Most már értem apa miért ragaszkodtál annyira ahhoz,

hogy Rin velem legyen az akadémián.

Igen jól érzed Sakura.

Nem akartam, hogy egyedül maradj, mert Kaname csak

azt a lányt szereti, még az életénél is jobban.

Juri-és Haruka vérét.

Nem mondom, hogy ne szeresd, s azt se hogy ne ad neki

magad, ha akarod, hogy a karjába zárjon, minden egyes

nap légy óvatos és próbálj okosan játszani, mert nem fog

téged megvédeni az ellenségtől, ha rád támad.

Bólintottam egyet,s apa eltávolodót az ablaktól,s sarkon

fordulva  az ajtóhoz sétált,és kilépet rajta.

Bár menyire is fájt, amit mondót, de igazat szólt, mert Rin

nélkül valóba nagyon magányos lennék.

Ajtóhoz sétáltam és kiléptem rajta.

Most először nem éreztem bánatot a szívembe, azért amit

láttam.

Végig sétáltam a folyóson és lementem a lépcsőn.

Napaliba Akatsuki és Aidou ütötte el az időt, vértabletták

szürcsölésével, bár Aidou elég unót-képet vágott, mint

aki valami izgalmasabbra vágyott volna, mint például

Yuuki vére.

Akatsukki tekintete rám terelődőt.

Hova készül Sakura-sama?

Egy kis friss levegőt szívok tán az is baj?

Nem, de hogy, csak megkérdeztük, ha esetleg a senpai

kérdezné,- folytatta mondatot Aidou.

Az ajtóhoz léptem, s kinyitottam a kaput, s csendbe

kimentem rajta, véletlenül se haljon meg a szerelmes pár.

Tovább mentem, át a nagykapun egészen a kertig ahol

aztán egy padra leültem, s csak meredten figyeltem az

éjjeli hold sápadtan vörös fényét.

Megszűnt körülöttem minden csak a vörös fény és én

léteztünk.

Egy pillanatra befurakodtam Kaname tudatába, aki épp

valami csodás dolgon mehetett keresztül, s ha jól

érzékeltem épp Yuuki szobájába voltak.

- Tudod, mennyire szeretlek téged Yuuki, s nehéz

elfogadnom a döntésedet.

De a kedvedért bár mit megteszek, ha azt kívánod, hogy Kiryuu veled legyen, hát legyen, ahogy akarod.

Ne Kaname erre még nem vagyok felkészülve.

De fel vagy, érzem a lüktető véredből, amit az imént

ízleltem meg.

A vörös félholddal láttam minden egyes mozdulatot, és lélegzetvételt, amit Kaname és Yuuki ejtet meg egymás testén.

Sosem gondoltam, hogy ennek tanúja leszek, pedig nem vágytam rá egy cseppet sem.

Nem is tudom, miért szeretem.

Vagy tán kezdek kiábrándulni belőle?

Apa szavai jutottak eszembe, s tudták milyen sors vár rám, ha a szeretője maradok.

Nem leszek többet a játékszere, hát én is játszani fogok, ahogy ö is játszik már az elejétől fogva. Elmosolyodtam,mindig ez mondom magamba,de mikor fogom komolyan venni saját szavaimat amit a düh állttal születik meg.

Aznap nagyon hamar az ágyba bújtam és másnap napnyugtáig fel sem keltem.

Kaname samat sem láttam egésznap, a ruháját is Aidou vitte át Yuuki szobájába.

Még akkor is mikor az ágyamba voltam csak gubbasztottam benne,s még kimozdulni sem volt kedvem.

Lépteket hallottam, s az elválasztó ajtó, ami be volt csukva, mindkét szárnya kinyílt, s nagy meglepetésemre nem Kaname –sama szemei néztek rám vissza hanem Akatsuki arany sárga tekintete.

Mit akarsz tőlem, hagyjál békén,- mondtam neki kisé rekedtes hangon.

Kaname –sama küldőt hogy vigyem le Sakura sama a napaliba, mert beszélni szeretne a kisasszonnyal.

Akatsuki elfordult, s kimásztam az ágyból és a szekrényhez léptem.

Kinyitottam ki kaptam az egyenruhát, s az alsó neműt, gyorsan magamra öltöttem.

Most már mehetünk.

Hangomba egy csepp vidámság sem volt, s arra számítottam, hogy majd Kaname-sama kiadja az utamat.

Akatsuki lekísért a nappaliba ahol a senpai ült keresztbe tett lábakkal, s várta a megjelenésem.

Némán álltam meg Kaname előtt, meg se szólaltam, mi alatt Akatsuki kiment az ajtón és eltűnt az alvásra ítélt nap árnyéka mögött.

Mai napra fel vagy függesztve a tanulás kötelessége alól.

Törte meg végül a nyomasztó csendet a senpai.

Egy szó sem jött ki a torkomon, a következő mondata majd az lesz, hagyjam el az ö drága akadémiáját.

Megint téves következtetést vontam le, s helyette felállt és megfogta a kezem, s kicipelt a kertbe, ami rendkívül veszélyes volt még számunkra, hisz még elő fordulhattak itt-ott nappali tagozatos diákok, de a senpai ezzel nem foglakozót.

Egy padra telepedtünk le, s Kaname tekintete rám terelődőt, szinte éreztem, ahogy azt kérdezi tőlem,- mindent láttam?

Igen senpai mindent láttam, s nem fogok kettőjük közé állni soha többé, ha ezt kívánja.

Nem Sakura nem kívánom ezt, mert szeretném, ha még velem maradnál egy kicsit.

Igazán?- Vörös szemeibe néztem, amiből már nem lehet kiolvasni a szerelem tűzét, sokkal inkább szenvedély és vadság járta át minden egyes zugát.

Tudom senpai hogy ragaszkodik hozzám, de a közös célon és a szenvedélyen kívül semmi nem köt minket össze.

Felálltam mellőle, s elindultam vissza a hold kollégium falai mögé.

Hallottam amint feláll a padról és utánam rohan, s visszarántót, testem testéhez simulva, rá néztem.

Kérem senpai engedjen el.

Ha igazán érez irántam valamit, akkor most utamra enged.

Nem tehetem Sakura, ahhoz túl fontos bábu vagy a táblámon.

Szóval így álunk senpai, s közbe összehozzuk a kellemest a hasznossal igaz?

Kaname semmit nem mondót nekem, csak a fához nyomot és megcsókolt.

Azt hite ezzel levesz lábamról, hogy a szenvedély tüze utolér, de nem ért utol.

Mérhetetlen harag dúlt bennem, amiért ilyen arcátlanul kihasznált, de átgondoltam a történteket,s beláttam legalább annyira hibás vagyok, mint Kuran Kaname,elvégre mindent megkap,s mindenkit meg kap,ha visszautasítod, rossz néven veszi és megsértődik.

Így sikerült megnyugodnom, s viszonozva végül a csókját, arrébb toltam,s visszatértem a kollégium falai közé.

Aidou kisé furán nézet rám, tán azt gondolta kibékülök a senpaial, de engem nem lehet egy csókkal kiengesztelni.

Bent a szobába Rin várt engem türelmetlenül, s a kezébe egy dobozt szorongatott.

Mit keresel itt,még a végén meg lát a senpai,s kirepít az akadémiáról,s én meg itt maradok lelki támogatás nélkül.

Ne fogd fel ezt olyan drámaian húgi, - közbe bementünk a szobába és magunkra zártuk az ajtót.

Apa minap ezt a kezembe nyomta,és azt mondta adjam neked oda.

Rin átadta a dobozt, s elvéve tőle kinyitottam.

Egy lánc volt benne, s a medál, ami rajta volt ,s úgy nézet ki, mint a kurotsukin a díszítés.

Nem lehet véletlen, hogy pont egy napon kapok két ajándékot is apától.

Köszönöm Rin, hogy átadtad, de most már menjél, mert nagy bajba kerülsz, ha itt találnak.

Egy puszit nyomtam a bátyám arcára,s kinyitottam a szárnyas ajtót,s kitoltam rajta.

Egy darabig csak nézet rám Kaname szobájából.

Megfordult, s kisétált az ajtón.

Nagy lélegzetet vetem,s boldogan elhúztam a szám,amiért nem buktam le a senpai előtt,de   ahogy a hűséges kutyáit ismerem úgy is kifogják deríteni mi is történt,és kivel beszéltem a szobába.

Nyakláncra tekintetem, s furcsa érzetem támadt vele kapcsolatba.

Mintha láttam volna már valahol, valakinek a nyakán, csak a lánc és a foglalat olyan feketén ragyogót, mint az éjjeli ég ahol felgyúlnak a csillagok.

Folytatása következik.

Ps: Kuran Kaname meg mutatta másik arcát is Sakuranak.

Most mi lesz a szerelmükkel? Vajon túléli a vihart, ami kitört kettőjük között?

Következő részből tán kiderül.