Érzelmek Viharába

7. fejezet: Riválisok

Napokig még színét sem láttam Kaname senpainak, de nem is vágytam rá, azután amit láttam a hold vörös árnyékába. Nap nap után minden áldott napnyugtát, rendbe betartódtam ától függetlenül hogy mellettem volt a senpai vagy nem.

Az órákon sosem néztem rá, s nem viszonoztam figyelmét mikor tekintete rám szegeződőt.

Haragudtam rá még mindig, s ezt azzal viszonozta, nem foglakozott velem, s én sem vele.

Mikor már nem bírta elviselni, hogy kerüljük egymást, szinte mindennap akkor oda jött hozzám, s úgy tetem mintha olvasnék.

Megragadta a csuklómat, és elvonszolt egy eldugott helyre, s a fának szorított.

Miért kerülsz engem?

Nem néztem rá, ösztönösen kerültem a figyelmét, mert tudtam, hogy ha ránézek eszemet vesztem, s újból odaadom magam neki a pillanat hevébe, amit később úgy is megbánnák.

Néz rám, ha szolok hozzád.

Továbbra sem néztem rá, mire megfogtam államat és maga felé fordította.

Válaszként összeszorítottam a szememet.

Kérlek Sakura néz rám, szeretném látni a csodás szemeidet.

Végig húzta a kezét az arcomon, s kinyitottam a szemem.

Mikor megláttam már is éreztem, végem van, nem tudom visszafogni a vágyat, amit eddig kordába tartottam.

Ajka ajkamhoz ért és egy szenvedéllyel átitatót selymes csókot adót nekem.

Mintha érezte volna, hogy ez a bajom, nem bánik velem megfelelően.

Nem is éreztette velem, tán zavarná az, hogy igénylem a törődést,és a kifinomult bánásmódot.

Keze apró szoknyám alá siklót, és lágy simogatásokkal végig húzta kezét egészen a csípőmig.

Bebujtatta kezét a bugyim pántjába, és végig csúsztatta egészen a hasam aljáig, ahonnan aztán kihúzta, s ment volna tovább is, ha nem sürgetet volna minket az idő meg nem álló múlása.

Eleresztette ajkamat, s eltávolodtunk egymástól, aztán újból összeértek.

Sakura most nem hagyhatsz, el szükségem van rád.

Nem senpai, neked nem rám sokkal inkább az erőmre van szükséged, arra az erőre, ami velem született, s ami a tieddel vetekszik.

Nem kell aggódni az miatt hogy, elhagylak, mert mint parasztod jó szolgálatot fogok tenni.

Senpai rám nézet, s a vörös szemeink egymással farkas szemet néztek hosszú ideig, kutatva a másik elméjébe a terveit, és érzéseit.

Sosem mondtam neked Sakura hogy ennyit érsz nekem.

Megérted végre, nem akarlak, elveszi tenni, lehet, hogy csak egy bábu vagy a táblámon, de a parasztnál sokkal értékesebb, egy másik királynő, aki mindenhova elkísér majd ahova Yuuki nem.

Beletörődve bólintottam felé,s az járt az elmémbe ideje volna az akadémia felé venni az irányt.

Ki bontottam magam a karjaiból,s magam után húzva elindultunk az akadémia felé.

Megálltunk az ajtóba, először Kaname ment be, s 5 perc elteltével követem a példáját és besétáltam a tanterembe.

Megálltam az ajtóba és körülnéztem.

Mindenki elfoglalta helyét,s várták a tanár érkezettét.

Helyemre sétáltam, és leültem.

Aidou elmerült a rajzolásba, míg Rima pokyt majszolt Shikivel.

Úgy láttam senkinek nem tűnt fel, hogy Kaname nem volt a terembe, bár Ruca gyanús szemekkel méricskélt, tán már összeállt a fejébe, mi van köztem és Kaname közt.

Tanár kinyitotta az ajtót, s besétált rajta.

Valahogy ismeretlen volt számomra, s gyanúsan elkezdtem felmérni a tanárt.

Mekkora szégyen!

Egy ember fogja tartani nekünk az illemtan órákat?!

Háborodtam fel gondolatba, de ekkor Kaname szemeit éreztem magamon, s felé fordultam.

Sakura nincs semmi baj.

Egyikünknek sincs ínyére a helyzet, de el kell fogadnunk.

Bólintottam egyet felé, s visszafordultam a tanár felé, aki épp akkor kezdte el az órát.

Az órák végeztével mindenki kitódult a teremből.

Visszafelé sétáltam a hold kollégiumba.

Nem fért a fejembe hogy válhattam ennyire gyengévé, mikor megláttam Kanamet.

Még mindig haragszok rá, s azt gondolja bizonyára megbocsájtottam neki azt, ami számára természetes.

Hiába viaskodok magamba,s reménykedek abba, hogy valamikor az egyetlen leszek számára.

Már elkelt volna fogadnom a tényt, hogy soha nem lehetek az egyetlen a szívébe.

Még is olyan nehéz vele szembesülnöm, minden áldott nap.

Hiába nehéz, magam vállaltam a szerető szerepét, s még haragudni sem haragudhatok rá.

Mondhattam volna nemet, de annyira szeretem, és akartam az ajka csókját, még ebbe is bele mentem, pedig sejthetem volna, csak rosszul jöhetek ki ebből a hármas kapcsolatból.

A távolból Rin közeledet felém, maga biztos léptekkel.

Ha megint meg akar győzni arról, hogy költözzek ki a senpaitól akkor rossz lóra tett.

Megállt előttem,s csak nézet dermedten a szemembe.

Sakura ez így nem mehet tovább.

- Mostanában alig beszélünk egymással, mióta Kuran Kaname szobájába beköltöztél.

- Miért nem keresel többet?

- Nem tudom Rin, sajnálom, pedig tudom, mit érzel irántam, s tán magam is kezdek feléd vonzódni, de a szívem már Kaname senpai-jé.

Nem tehetem meg Kanameval hogy hűtlen leszek hozzá.

Ha  Kaname úgy dönt, hogy elhagy, engem akkor majd elmegyek a szobából,de míg ezt nem teszi, meg addig nem vagyok hajlandó elhagyni.

Rin csak bólintót, egyet felém, és közelebb lépet hozzám.

Akkor légy az én szeretőm is, ahogy Kuran Kaname szeretője lettél.

Nem okozhat túl nagy gondot neked.

Miket beszélsz Rin.

Elfordítottam tőle tekintetem.

Nem halottad, amit az imént mondtam neked?!

Úgy láttam meg se halotta, pedig érthetően kifejtetem neki az érzéseimet.

Váratlanul hátam mögött termet Kaname.

Ellökte Rin kezét, s derékon ragadva magához rántót.

Rin visszakozni kényszerült Kanametól, pedig nem volt ínyére a helyzet.

Pimasz mosolyt ejtet felém,s ajkához emelve a kezét, csókot, dobot nekem.

Válaszul ismét elfordítottam a fejem, mert érzem a dühöt Kanameba, mindjárt felrobban.

Észre se vettem,s már is egy hatalmas luk tátongott az egyik fa  törzsébe.

Rin csak elvigyorodott, s ott hagyott minket Kanameval.

Eltoltam magamtól Kaname senpait ,s gondolkodóba estem, ahogy néztem Rin egyre halványodó testének eltűnését.

Vajon mi lelte a bátyámat?

Az a mosoly, amit ejtet felém annyira zavaró és magabiztos, mint egykor Shizuka-sama, igen az ö mosolya köszöntőt vissza Rinbe.

Nem csodálom, elvégre félig a Hio klán vére folyik az erejébe,s még is úgy érzem, mintha nagyon biztos lenne a dolgába,abba hogy….

A bátyád kezd egyre veszélyesebb lenni.

Nem hagyhatom, hogy tovább itt maradjon az akadémián.

Kaname senpai, Rin nem csinált semmit.

Nincs jóga csak úgy elküldeni, elvégre miattam van itt, nem jó kedvéből tölti az idejét egy rakás tizenéves nemes között.

Kaname mérgesen összeszűkítette szemét, s a szemembe nézet.

Ez azt jelenti, hogy a bátyád pártját fogod velem szembe?

Igen senpai, mert amilyen fontos a senpai számára Yuuki-sama, én is ugyan ilyen fontos vagyok a bátyám számára.

Kaname némán hallgatott,s azt reméltem legalább kifejezi számomra azt, hogy számit rám,de nem tette meg,csak meredten nézet rám .

Elhaladt mellettem, s tovább ment a holdkollégium felé.

Utána mentem, elvégre egy irányba tartottunk, s bár nem szóltunk egymáshoz, de érezni lehetet a köztünk lévő feszültséget.

Némán léptünk be a kollégium nappalijába,s mindenki, aki ott volt azon törte a fejét,vajon mi történhetett köztem és Kaname között.

Beléptünk a szobába, elindultam az asztal felé, de Kaname megragadta a karom, és a falhoz nyomott.

Sakura nem engedem, hogy elhagyjál, vagy más megérintsen.

Hozzám tartozol, ahogy Yuuki is.

Valóban hűséggel tartózóm feléd, s melletted is maradok, amíg igényt tartasz rá.

Ha örökre igényt tartok rád?

Akkor örökre szolgád leszek senpai.

Elfordítottam tőle tekintem,s lenéztem a földre.

Nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom, de hiába ellenkezik tudatom szívem hívó szava erősebb.

Földre rogyót és átkulcsolta a térdemet.

Nem akarom, hogy elmenjél tőlem.

Mondta alig érthető szavakkal.

Letérdeltem elé és az arcát kezembe fogtam, ahogy az enyémet szokta tartani saját kezébe.

Szemébe néztem,s mintha ha már várta volna azt, amit most megteszek felé,s ajkamat az ajkára nyomtam,s egy szenvedélyes csókot nyomtam rá.

Kaname nem kell attól tartanod, hogy elhagylak, mert túl rég óta szeretlek, s ezt nem dobom el magamtól.

Bár milyené is válj sosem foglak magadra hagyni.

Szorosan magamhoz öleltem.

Tekintetéből mindig a magány szűrődött ki,és a fájdalom,de még is olyan érzésem volt lesz még sok meglepetés közös életünkbe.

Kaname eleresztette lábamat,s fel ált.

Ilyet még nem csinált velem, eddig csak Yuukival tett hasonlót, lába elé vetette magát.

Kaname, haza küldöm a bátyámat.

Miért gondoltad meg magad?

Rin kezd egyre kiszámíthatatlanabb lenni, mintha kezdené a türelmét elveszíteni, és csak egy dologra tud gondolni.

Szeretném megakadályozni, hogy olyat tegyen, amit a végén maga is megbán.

Nem Sakura, ne küld haza.

Érthetetlenül néztem Kanamera,pedig tudom minden vágya ez volt,s most még is arra kér ne tegyem meg.

Vajon miért gondolta meg magát?

Kibújtam a karjaiból, és az asztalhoz mentem, s megálltam előtte.

Rendbe Kaname, ha ezt szeretnéd, nem küldöm el innen, de tudod, hogy próbálkozni fog nálam.

Kivetem a fiókból egy könyvet és felütöttem azon az oldalon ahol a könyvjelző volt.

Igen tudom.

Tudtam, az egész csak ámítás Kaname részéről, és még is újra elkövetem ugyan azt a hibát, s még el fogom nagyon sokszor követni, mire megtalálom a nyugalom szigetét ebbe az elzilált kaotikus világba.

Felnéztem a könyvből, s ránéztem.

Vajon hova tűnt belőle a régi vad szenvedély, ami jellemezte?

Alig hogy befejeztem a gondolataimat, felállt, s mellém ült.

Megsimogat arcomat, gyengéden, s ledöntőt az ágyra.

Ajka lágyan meg csókolt, épp hogy érintette ajkam bőrét, mint egy halovány lehelet lett volna.

Gyere velem.

Fellátunk az ágyról, s elindultunk az ajtó felé.

Kinyitotta, s kisétáltunk rajta.

Vajon mit forgat a fejébe már megint?

Kaname megfordult és rám nézet.

Nem azt fürkészed, mi jár a fejembe?

Kérdésére elfordítottam a fejem.

Miért kell mindig ilyen kínos helyzetbe hoznia, még szép hogy kémlelem a tudatát, hisz nem nagyon óhajtja velem megosztani a terveit.

Csak húzz maga után, mint egy csomagot, amit bármikor bevethet.

Kisétáltunk a holdkollégium kapuján, egy tekintetet éreztem magamon.

Menet közbe megfordultam, s visszanéztem rá.

Bátyám mosolygót rám, de szeme olyan keserű volt, mint akinek a lelkét meg mérgezték volna.

Fáj így látnom, s próbáltam nem tudomást venni róla, ami nagyon nehéz volt.

Kanameval megálltunk az egyik padnál,s rám nézet.

Szeretnéd tudni mire, készülök?

Igen Kaname senpai, bár most már nincs szükség a szóra.

Odamentem hozzá, megfogtam arcát és a homlokomat homlokához illesztetem.

Annyit kérek tőled tárd ki nekem a gondolataidat.

Szeretném tudni mit, rejtesz magadba.

 Kaname behunyta a szemét,s egyből meg éreztem a gondolatait,és azt is mit érez.

Tervei szerint halad minden akkor sikerrel fog járni, s megöli egykori tanítványát, akinek a hatalom vágya,s hogy minél több erőt tudjon, magáénak mindent felülmúl.

Fel akarja támasztani, s a teste itt van az akadémián.

Bár sejthetem volna, hisz pont Shiki testét úralja.

Tán ennyire el voltam foglalva Kanameval, hogy még erről is megfeledkeztem?

Elmosolyodtam.

Igen, ennyire nem figyeltem a körülöttem lévőkre, csak Rin és Kaname civakodásán rágódtam.

Egy pillanatra megvillant egy kép is.

Magam láttam két gyermekkel a karomba.

Ekkor nagy melegséget éreztem Kaname felöl.

Nem gondoltam, valaha ennyi melegséget fog árasztani.

Elvetem homlokomat, és rá néztem.

Köszönöm Kaname senpai.

Nem szólalt meg, csak nézet rám vörös szemivel, s magához szorított.

Folytatása következik

Egy jövőbeli kép villant meg, s úgy tűnik Sakura kezdi elfogadni sorsát.

Kérdés továbbra is nyitót marad. Rin vagy Kaname?