9.fejezet
Sirius 2013.03.10. 13:10
Érzelmek viharába
9. fejezet: Búcsúölelés
Mindenki azt hite tán Ridot végre sikerült megölni, de úgy
halottam Kaname kis húszára nem volt engedelmes, hiába
mondták neki, hogy az ö feladat lett volna megölnie a Bloody
Rosse-al az újjá élet nagyurat.
Ez járt a fejembe, mi közbe mindenki igyekezet visszatérni a
hétköznapi életébe, annak ellenére, hogy még a veszély nem
hárult el.
Hisz Rido még él és lehet, hogy azon dolgozik, hogyan
szerezhetné vissza hatalmát a klánon belül. Arról a
szándékáról még nem mondott le, hogy fel faja Kuran
Yuukit.
Tán még most is öt keresi. Senki nem tudja hova tűnt, bár
van egy olyan érzésem, tán az igazgató és Kaname tud róla
valamit.
Az ajtó kinyílt, s bár Kanamet vártam, még is Rin szemei
néztek velem farkas szemet.
Tűnj innen!!
Fakadtam ki a bátyámnak, aki csak érthetetlen tekintettel
bámult felém.
Ennek meg mi baja??
Szólat meg Akatsuki mögötte.
Mostanában elég sokszor láttam őket beszélgetni amolyan
bizalmas módón, bár Akatsukiról nem feltételezem, hogy
elárulná Kanamet.
Gyanús tekintettel néztem rá vissza.
Akatsuki elfordította a fejét, s lenézett a földre.
Rin eltávolodott Akatsukitól és kisé távolabb tőlem megállt, s
míg hátal álltam az ablaknak, addig Rin érdektelenül nézet
ki rajta, mintha palástolni akarna valamit.
Tán tudja hova tűnt Yuuki?
Szemem sarkából felnéztem rá.
Meg se moccant, csak rezzenés nélküli arccal figyelte az
udvart.
Felé fordítottam fejem,s kutatni próbáltam tekintetébe,de
nem tudtam benne mélyebbre ásni, mint amennyit meg
mutatott nekem.
Sakura vissza kéne jönnöd velem apánk kúriájába.
Itt csak veszélynek teszed ki magad tovább ha itt maradsz.
Nem érdekel Rin,ha majd jónak látom, visszatérek a
családhoz,de az nem most lesz.
Amíg nem tudom hova tűnt Yuuki addig nem megyek
sehova.
Bátyám elmosolyodott.
Közelebb jött és szorosan mellettem megállt.
-
Ha itt van Kaname akkor Yuuki is az épületbe tartózkodik, mert ahol Yuuki van, ott van Kaname is.
-
Köszönöm bátyám ezzel aztán jól kisegítettél, még az óta a senpait sem láttam.
Mérgesen elfordítottam tőle a fejem.
Akatsuki csak unottan állt az ajtóba, és közbe minket nézet.
-
Ha akarsz, elmehetsz, nem fogok érte meg haragudni, de azért ha valamit meg tudsz Kaname senpairól akkor szólj nekem.
Akatsuki meghajolt előttünk és kiment az ajtón.
- Komolyan gondolod, hogy szólni fog?
- Igen Rin szólni fog,de előbb fog szólni a senpainak mint
nekem.
Eszmefuttatások hada ment végig az elmémen.
Tényleg miért is szólna nekem, hisz nem köteles velem
megosztani azt mit megtud, de abba biztos vagyok, tán már
most tudja, merre van, és ha követnénk Akatsukit akkor meg tudnánk.
Homlokon ütöttem a magam egy lágy mozdulattal, ahogy
eszembe jutott, a hely ahova Yuukit rejthették. Már
gyermekkoromba jártam azon a helyen.
Egy csodás Kúria volt.
Rin furcsa tekintettel nézet rám.
Hé húgi merre jársz?
A hangja végre visszahúzót a gondolataimból - semmi Rin,
épp azon gondolkodtam vajon hová tűnhetett Yuuki.
Rá jöttél?
Igen rá jöttem.
Egy halvány mosolyt hagytam az ajkamon.
Az ajtó kilincs lenyomódott, s kitárult.
Nagy meglepetésemre ott állt Kaname teljes életnagyságba.
Arca a szokásos komor hangulatot árasztotta magából.
Rinel egymásra néztek látszólagos ürességgel.
Rin fogta magát és sértődött arccal elindult az ajtó felé.
Nem is volt más választása, Kaname majd hogy nem felfalta
a szemeivel.
Mi közbe kifelé halad, csak némán elment mellette,még meg
se szólította.
Becsukta maga mögött az ajtót.
Kaname mellém sétált, s rám nézet.
Sakura csak arra kérlek, ne keresd Yuukit.
Nem mondtam neki semmit, csak a szekrényhez sétáltam,
kinyitottam, s elkezdtem belőle kipakolni a ruháimat..
Mit csinálsz?
Visszaköltözök a saját szobámba.
- Ez a elhatározás kisé hirtelen jött számomra,is és meg lepet
a váratlan döntésem ,de tudtam jól ebbe a helyzetbe nem
tehetek,mást,bár dönthetem volna a bátyám javára is,de az
egyenlő lett volna a megfutamodással.
Nem szeretném Sakura ha magamra hagynál, hisz tudod,
mennyire szeretlek.
Az ágyhoz sétált, s elkezdte az ágyról összeszedni a ruháimat.
Elvigyorodtam egy pillanatra, s a leszegzett fejem
felemeltem.
Egy ideig a szemeibe kutattam az érzéseit, amit olyan jól
elrejtett mindig, de mostanra megértetem, sosem leszek neki
olyan fontos, mint az a lány, akit a húgának tart.
A bőröndömbe minden cuccom bele került,s úgy néz ki
Kaname nem akar visszatartani.
Ezek szerint döntött,s a döntését elfogadom.
Ajtót nyitottam, mikor mögöttem termet és az ajtót
becsapva beszorított.
Még is mit gondolsz, csak úgy engedélyt adok a szoba
elhagyására?
A szemei vörös szenvedélybe izzódtak, s hiába akartam
kikerülni az ajka érintését, nem tudtam. Szemei, mint a
mágnes vonzotok hozzá, mire az ajkának is meg adtam az
ajkamat.
Leeresztette a kezét mi közbe az ajkunk többször egymáshoz
ért meg fogta a derekamat, meg fordított, hogy szembe
legyek az ajtóval, s szép lassan elkezdett terelgetni a szoba
belsejébe.
a lábam bele botlott az ágyba,s egy gyengéden meg lökve az
ágyra estem.
Kaname fölém hajolt szinte azonnal, s onnantól kezdve nem
engedett el az ágyról.
Belsőségesen ölelkeztünk, és csókoltuk egymást, s mindketten
úgy éltük meg ezt a pár órát mintha az utolsó lenne, s
valóban az is volt, mert Kaname is tudta nem mehet ez így
tovább.
Hiába szereti Yuukit, még is időről időre visszatér hozzám és
egymásnak esünk, mint kiéhezet vadállatok. Még is
figyelmes apró mozdulatokat teszünk egymás felé,s
visszatartjuk ezt a vadállatot magunkba.
Némán feküdtünk az ágyba,,a néma csöndbe ,s azon
gondolkodtam vajon mennyire tetem jól, hogy Kanameval
ismét ágyba bújtam.
Lehetem volna erőszakosabb is és nemet mondani neki,de
nem bírtam.
Képtelen lettem volna elviselni a haragját, és a duzzogó
rosszkedvét. Akár egy kis gyerek, aki nem kapja meg a
kedvenc nyalókáját.
- Még mindig vissza szeretnél költözni a szobádba?
- Igen Kaname.
- Rendbe akkor elengedlek, ha ez a szíved vágya.
Kaname közbe kimászott az ágyból és elkezdet felöltözni.
- Nem ez a szívem vágya, hanem az hogy örökre veled
lehessek, és csak veled,te és én,de ez csak álom marad
számomra,bár azt sem reméltem, hogy valaha érezni is
fogsz,bár mit is egy olyan lány iránt, mint én.
Amúgy meg tudom, hogy csak kihasználtuk egymást, bár a
részemről szerelem volt, de hogy a tiedről mi volt azt nem
tudom.
Kaname hangulata hirtelen borúsa vált- Ezek szerint rá
tapintottam, csak egy másodlagos szerető voltam amit
Yuukinak nem mondtál el.
- Úgy gondolod, nem mondanám meg Yuukinak ha meg
csalóm?
- Nem bizony.
- Elvégre melyik férfi szereti kitálalni a hűtlenségét. - Sok
minden t eltitkolsz előtte.
Kaname összehúzott szemekkel rám nézet.
- Ezzel ne foglakoz, majd eldöntöm, mit kell tudnia mit nem.
Közbe ki másztam az ágyból és hátat fordítva Kanamenak
elkezdtem visszavenni az egyen ruhámat.
- Akkor az se zavarna, ha esetleg hozzá mennék a
bátyámhoz?
Vártam Kaname reakcióját, de nem jött válasz.
Mikor készen lettem a tükörhöz léptem, meg fésültem a
hajam,és eltettem a fésűt.
Meg fogtam a bőröndömet és elindultam az ajtó felé.
Kaname utánam jött azt gondoltam biztos elkísér, de nem az
ajtóba ismét utamat állta.
Megfogta az álamat és egészen közel húzta magához.
- Bár kihez is mész hozzá, tőlem nem fogsz szabadulni, mert
hiába próbálunk ellene harcolni sosem győzhetjük le a
vágyat.
Hazudnék, ha azt mondanám, meglepet, amit az imént
Kanametól hallottam, bár azt gondoltam még a kezdet
kezdetén, hogy tán több lesz, mint puszta vonzalom az, amit
irántam érez.
Ha azt mondaná, éljünk, együtt akkor mindent magam
mögött hagynék,s rohannék a karjaiba bár mikor …ha arra
kérne.,de nem fogom hallani tőle ezeket a szavakat. Kis
gyermekkora óta csak Yuuki létezik neki.
Bús szemem bele ivódott a tekintetébe mintha az utolsó
alkalommal látnánk egymást.
Kinyitottam az ajtót, felemeltem a bőröndöt és kimentem a
szobából.
Elkezdtem visszafelé számolni az ajtókat, mire az ötödiknél
megálltam, és letetettem a csomagomat.
A kulcs még nálam volt valahol,- végig kutattam a
zsebeimet, végül a bőrönd oldalába megtaláltam. Kivetem, s
kinyitottam vele az ajtót.
Bementem, az ajtót magamra zártam, hogy senki ne
zavarjon. A szobába minden a régi volt, csak aki visszatért
már az nem volt a régi.
Az ágyhoz sétáltam, és ledőltem rá.
A hasamon fekve fejemet fél oldalra elfordítva pörgetem
vissza az elmúlt eseményeket.
A szívem összeszorult a mély fájdalmamba mikor rá jöttem,
hogy csak felhasználnáltak, de hűséget esküdtem
Kanamenak ezért mellette maradok bár mennyire is fog
fájni nekem a látványa.
Napok teltek el úgy hogy senkivel nem érintkeztem, végül
Akatsuki kezdet el dörömbölni az ajtón, de nem nyitottam ki.
Becsúsztatót, egy borítékot az ajtó alatt. Mikor elment,
felkeltem az ágyról, s az ajtóhoz sétáltam, s felvetem a földön
lapuló levelet.
Kinyitottam, s kihúztam belőle egy kártyát, ami egy
meghívó volt.
Szeretettel meghívlak a Születésnapi bálomra,ami ma este
tartunk meg.
Aidou és Akatsuki érted megy.
Kuran Yuuki
Ez derült égből villámcsapásként ért.
Pont az a személy hív meg a kúriába, aki elvetette tőlem a
szerelmemet,még ha egyoldalú is volt akkor is ez galádság,de
nem tehetem,nem megyek el azzal megszégyeníteném őket.
Eldöntöttem nem megyek el, pedig már szépen felöltöztem és
a hajam is szépen fel lett tűzve.
Ismét dörömböltek az ajtón.
Sakura-sama kérem, nyisson ajtót.
Nem nyitok Aidou úrfi, menjenek, vissza, mondják meg
Yuuki samanak hogy nem megyek el a bálra.
Kuran senpai nagyon mérges lesz ha meg tudja hogy nem
hoztuk el,kérem jöjjön velünk!
Nem érdekel Aidou, nem megyek sehova.
***
Aidou visszatért Kanamehoz aki mérgesen vette tudomásul
Sakura döntését.
Nem hagyta annyiba,s a lépcsőn felsétálva,elindult Sakura
szobája felé.
Nyiss ajtót Sakura tudom, hogy ott vagy bent.
***
Elmosolyodtam magamban- Ezek szerint csak sikerült ide
csalnom a nagy Kuran Kanamet.
Kinyitottam az ajtót.
Kaname tekintetéből eltűnt a düh amint meglátott engem
hófehér uszályos ruhámba, ami tökéletesen kiemelte a
derekamat.
Halottam, előtte a düh itta át a szavait, ami kicsit
megrémisztet, de annyira nem hogy ne legyek arra kíváncsi
vajon miképp fog viseltetni velem szembe mikor meglát
abba a ruhába amit Rin vet nekem, mint első bálozó a
tizenötödik születésnapomra.
Sakura besokallt attól a ténytől, hogy Kaname Éjjel nappal
Yuukival van .
Vajon végleg búcsút intenek egymásnak?
Valóban felragyog Rin csillaga, Sakura szívébe?
Vajon mi az igazság, tényleg megfutamodót volna Zero ,
Kuran Rido elöl vagy csak rossz pletyka az egész?
Ez a következő fejezet titka marad.
Ha továbbra is érdekel Sakura kisé zűrös, de nem hétköznapi
élete akkor tartsatok velem a következő fejezetben.
Folytatása következik
|