�rzelmek vihar�ba

12. fejezet: A m�lt martal�ka

Lassan egy h�nap telt el ,s v�szesen k�zel�tett az esk�v�nk napja.

Mint minden�ldott nap ma is valami k�l�nleges elfoglalts�got kerestem magamnak, de nem tal�ltam.

V�g�l is az olvas�s is j� dolog,- jobban lek�t, mint egy unalmas besz�lget�s, vagy ami m�g rosszabb,- ha r�d er�szakolj�k azt, amit nem akarsz. Most nyugalomra volt sz�ks�gem, s a mostoha any�m nem tudta elk�pzelni,- vajon mi�rt �ld�g�lek olyan sokat egy magamba a napaliba, �s t�lt�m az id�met hol mi �cskas�gok olvas�s�ra.

Nem tudom hogyan, de r�j�tt a titkomra.

Egy nap bej�tt hozz�m, a szob�ba, �s sz�r�s szemekkel r�m n�zet.

Sakura te h�tlen lett�l Rinhez!

Micsoda?

Ezt meg honnan veszi kedves any�m.- mindig mag�ztam, ezzel is �rzettetve vele, hogy nem k�t �ssze minket a v�r.

Ez nem igaz, nem lettem h�tlen hozz�!

Ne mondj nekem ilyenek, l�ttam az eljegyz�sen milyen meg hitek voltatok Kuran Kanameval!

M�r azt gondoltam akkor, hogy t�n meg is fog cs�kolni, de szerencs�re nem tette meg.

Hogy felt�telezhet ilyet a sanpair�l?! Erk�lcs�s f�rfi, ak�r mint Rin.

Igaz�n? Akkor kinek a gyerek�t hordod a sz�ved alatt?!

Elcsod�lkozva n�ztem r�. – vajon honnan tudta meg?

Kanamen k�v�l senki m�s nem tudta. Biztos voltam benne hogy Kaname megtart�dta a tikot.

Vagy �n �rultam el magamat?

Most m�r nem sz�mit, de ebb�l a kelepc�b�l ki kell valahogy ker�ln�m.

Len�ztem a f�ldre. - Igen val�ban Kaname gyermeke van a sz�vem alatt,de ez m�g akkor t�rt�nt miel�tt haza j�ttem volna,s az eljegyz�s �ta m�g a sz�n�t sem l�ttam. - Mondtam menteget�zve mostoha any�mnak.

Rendbe Sakura, de nem tarthatod titokba,- el kell mondanod Rinnek �s az ap�dnak is, mert ha nem teszed, akkor majd gondoskodok r�la, hogy mindenki megtudja.

Az eg�sz v�mp�r t�rsadalom, �s akkor majd bujk�lhatsz a rosszakar�id el�l. - Gonosz vigyor hagyta el az ajk�t, ami k�s�bb nagy hahot�z�sba t�rt ki. Minden komorna �s szolg�l� r�nk nyitotta az ajt�t,�s el�sz�r elcsod�lkozva tekintek r�m. Csod�lkoz� tekinteteket hamar felv�ltotta az egym�s k�zt foly� pusmog�s. – Vajon ki volt t�l hangos �n vagy a mostoh�m? Meg fordult �ssze �t�tte a kez�t �s kitess�kelte a k�v�ncsiskod� szolg�kat.

R�m n�zet,- k�v�ncsi vagyok mikor sz�nod r� magad, hogy elmond ezt neki.

Kiment az ajt�n �s ott hagyott.

Nem tarthattam titokba addig, am�g szeretem volna,ha m�r most meg tudta a nevel�any�m, akkor mi lesz k�s�bb?

Ez�rt �gy hat�roztam el� megyek a t�rt�n�seknek �s elmondok mindent Rinnek.

Egy sz�l feh�r k�nt�sbe, elindultam Rin szob�ja fel�.

Kopog�s n�lk�l r� nyitottam az ajt�t.

Az �r�asztal m�g�tt cs�cs�lt �s pap�rjait rendezgette.

Feltekintett a pap�rhalomb�l �s zavartan r�m n�zet.

Mit keresel itt egy sz�ll k�nt�sbe?

Rin besz�lnem kell veled.

Ennyire fontos hogy m�g ruh�t sem vet�l magadra?

Igen, ennyire fontos.

B�ty�m megalkuv�an r�m n�zet,�s a kez�t �sszekulcsolva  az �lla al� tette.

Unottan meredt r�m,�s csendbe v�rt.

M�r kezdet sz�rnyen k�nos lenni a csend, mert azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a mondanival�mnak.

F�ldre n�ztem,s halk motyog�ssal kimondtam,- gyermekem lesz.

Rin el�sz�r elcsod�lkozott. Hogyan hisz mi m�g,- �rtem most m�r Sakura.

Groteszk vigyor jelent meg az arc�n.

Fej�t fogva pr�b�lta megem�szteni a halottakat. - fel �lt �s az ablakhoz s�t�lva meredt ki az alv� napra.

- K�rlek most hagy magamra.

Meg�rtetem az �rz�seit,s t�n m�g magam sem tudom ha ford�tott esett t�rt�nt volna t�n magam is �gy viselkedek.

Visszas�t�ltam a szob�ba,s elkezdtem magamra h�zni a kiv�laszt�t, ruh�mat.

Egy egyszer� s�t�tk�k egybe ruha, hossz� ujjal, enyh�n testhez simulva.

Most az ap�mnak kelet ugyan ezt elmondanom, miel�tt m�st�l tudja meg, mert akkor sz�gyenembe �r�k� csak bujdoshatn�k.

L�pcs�n s�t�ltam le, a nappaliba, ahol apa egyed�l cs�cs�lt,�s szinten pap�rmunk�j�ba feledkezve pr�b�lta kikapcsolni a k�lvil�got,eg�szen addig, m�g csenget�s nem hallatszott a bej�rati ajt�n. Az egyik szolg�l� az ajt�hoz s�t�lt �s kinyitotta.

Akatsuki Kain �s Aidou Hanabusa v�rt bebocs�jt�st.

Tov�bb haladtam a l�pcs�n,�s a legals� fokon meg�lltam.

Engem kerestek?

Aidou b�lintott egyet. - K�rlek egedbe, �s k�s�rd a nappalinak egy eldugott zug�ba.

Ut�nuk mentem,de el�sz�r meg�lltam ap�n�l.

Zavarok kisl�nyom? Nem apa ,majd szeretn�k veled besz�lni. Apa csak b�lint�t, egyet. Mindig r��rek, ha besz�lgetni szeretn�l. - Elmosolyodtam.

- Tov�bb mentem ahol m�r v�rt r�m Aidou �s Kain.

- Valami baj van? Annyira le vagytok t�rve.

- Meg tudod �ll�tani Kaname senpait?

- Ezek szerint m�r tik is tudj�tok.

- Igen

- Senki nem tudja meg�ll�tani, egyed�l csak benned b�zhatunk.

- �gy gondolj�tok,t�n majd r�m hallgat?

Nem v�laszoltak csak rem�nykedve n�ztek r�m, annak rem�ny�be, hogy majd a megfelel� d�nt�st fogom meghozni.

Rendbe akkor menj�nk.

Kifel� menet odasz�ltam ap�nak. - Majd j�v�k.

H� Sakura m�g is hov� m�sz?

Ha agg�d�l �rtem k�ld ut�nam Rint. – De Sakura milyen v�lasz ez?!

Nem t�r�dtem ap�m k�rd�s�vel, csak mentem a saj�t fejem ut�n.

***

Meg�lltam a romos akad�mia el�tt ahol m�r elkezd�d�t az utols� felvon�sa az emberek �s a v�mp�rok �d�z csat�j�nak.

Egy �rny�kot �reztem meg magam m�g�tt, s az �rny�k, aki k�vetett a b�ty�m volt.

M�g is elk�ldte az ap�m, t�n f�l att�l, hogy itt hagyom a fogam?

Bennem nem volt f�lelem,- mi�ta ismerem, az �s�k erej�t az �ta nem ismerem ezt a sz�t.

V�gig s�t�ltam a csatat�ren, s meg se halottam, ahogy m�sok ki�ltanak fel�m, vagy bel�m v�jj�k �les k�rmeiket. Nem �reztem f�jdalmat, sem szomor�s�got. M�g is mikor megl�ttam Kanamet a kemence el�tt, m�g is �sszeszorult a sz�vem.

M�g mindig nem �rtetem az �ldozat�t, amit �pp meg tenni k�sz�lt.

Kit�pet sz�ve a kez�be nyugodott, s a kemence l�ngja f�l� tartotta.

N�m�n �lltam vele szembe egy ideig, s azt�n �gy gondoltam befurakodok elm�j�be.

R�m n�zet a szomor� szemeivel. Azt mondta

• Meg akarok halni. Hagyj�l elmenni Sakura.
• Nem tehetem Kaname,- Hisz, tudod, hogy �rzek ir�ntad
• Elmosolyodott. -  Sakura te m�r v�lasztott�l, meg tetted azt a l�p�st, amit az �n dr�ga Yuukim nem tudott meg tenni.

K�zelebb mentem hozz� �s szorosan �t�leltem.

- K�rlek Kaname ne tedd meg ezt nem �r ennyit a bels� �rl�d�sed, hogy eldobd az �lted.

- Azt szeretn�d ha …- igen Kaname ha szemtan�ja legy�l Yuuki  boldogs�g�nak.

-  Ha m�r �gy d�nt�tt�l, hogy Zeroval boldogabb lehet. Azt is meg�rtem mi�rt akarod itt hagyni ezt a vil�got,- de ez nem a helyes megold�s. Kaname feln�zet egy pillanatra,s mikor megfordultam a b�ty�mat l�ttam, ahogy pr�b�lja �szhez t�r�teni Kanamet. Sz�r�s tekintettel n�zet fel�.

Tiszt�ba vagy vele milyen szenved�ssel hagyod itt azokat, akik szeretnek?

Bele gondolt�l valaha abba az �rbe, ami a hi�nyoddal fog l�tre j�nni?!

Rin ekkor m�r emelt hangon besz�lt hozz�.

Kaname csak n�zet, �resen, s meg se halotta azt, amit Rin mondott.

Mint egy fekete lyuk lett volna lelke hely�n, amire nem hat semmi csak az a v�getlen s�t�ts�g, ami elnyeli Rin szavait.

Kaname elengedte sz�v�t,de nem �rt l�ngot.

Rin m�g id�be elkapta, �s a kez�be ott dobogott Kaname sz�ve.

Lehorgaszt�t fejel s�t�lt oda Kanamehoz.

L�pteibe nem volt d�h, csak elsz�nts�g.

Megragadta Kaname v�ll�t �s visszahelyezte a sz�vet a hely�re.

Lassan elengedtem Kaname derek�t.

• Gyenge vagy b�r hatalmas er�vel b�rsz. – Suttogta b�ty�m Kaname f�l�be.
• Ez kegyetlens�g volt t�led Kuran Rin.
• Mi�rt nem hagytad, hogy �r�knyugalomra t�rjek? Rin ajk�n kegyetlen vigyor jelent meg.
• Mit mondok a gyerekednek, ha egyszer meg k�rdezi t�lem, hogy hol van az ap�m?

Kaname szemei elcsod�lkozva n�ztek a b�ty�mra.

• Ismered a titkunkat.
• Igen ismerem,Sakura elmondta nekem.
• Biztos vagyok benne hamarosan az ap�m is tudom�st szerez r�la, mert az any�m biztos elmondja, neki m�g miel�tt visszat�rn�nk a rezidenci�ra.

Most vetem �szre ,  -Yuuki �s Zero eg�sz v�gig  minket figyelt,s b�r l�ttam az aggodalmas k�nnyeit Yuukinak,s Zero hasonl� arckifejez�s�t,de m�g sem tudtak meggy�zni azok a k�nnyek.

�gy �reztem Yuuki fejbe s�r �s nem sz�vb�l.

A kir�lyn� ragaszkodik a kir�lyhoz, de m�g sem tudja megv�deni saj�t bels� b�nat�t�l.

Mert b�nata bels� forr�sa a kir�lyn�,aki nem tud v�lasztani a husz�r �s a kir�ly k�zt.

***

Siker�lt Kanamet r�venni, ne dobja csak �gy el �let�t.

Yuukival kiment�nk a csatat�rre, s farkasszemet n�zt�nk azokkal a v�mp�rokkal, akik nem tudt�k elk�pzelni a b�k�s egym�s mellet �l�st az emberkel.

Yuuki el� vette Artemiszt.- V�rj,- ne siesd el ennyire a t�mad�st.

Yuuki h�tra n�zet rosszall�an.

Hercegn�, ha most megt�madja az ellens�get, akkor az Artemisz elt�rhet.

Yuuki nem hallgatott r�m,s egyenes neki rohant v�gzet�nek.

Rin,Kanamet t�mogatva j�tt ut�nunk.

- Hagyd a hercegn�t, Sakura majd Kiryuu elint�zi a t�bbieket.

- Most Kanamet kell elvinn�nk innen.

Ott hagytam a hercegn�t �s elindultam Rin �s Kaname ut�n.

Meg�lltunk a birtokon a h�zunkkal szembe �s megel�gedve tekintet�nk fel r�.

V�g�l is siker�lt meg menteni a senpait m�g ha ez kegyetlen �s m�ltatlanak l�tsz�t a senpaira n�zve.

Mostoh�m teljesen kifordult mag�b�l mikor megl�tta senpait ahogy �t�lelve v�gig t�mogatja, �s m�g fel is k�s�rte a vend�gszob�ba. Ki j�tt az el�szob�ba �s ut�nunk ki�ltott.

• Ezt m�g is hogy gondolt�tok?
• Ide hoztok egy j�tt ment f�rfit a belegyez�sem n�lk�l?!
• Ne haszn�lj ilyen kifejez�seket Atsuko.
• Ez a f�rfi ahogy nevezed,Kuran Kaname,az �s Kuran.
• De akkor is…- Mostoh�m az ajk�ba harap�t.
• Vigy�tek fel �s tegy�tek �gyba a senpait.
• Mi�rt al�tott�l meg Hikaru?
• Atsuko, mi Kuranok felt�tel n�lk�li h�s�ggel tart�zunk a kl�nunk fej�nek. Jelenleg m�g mindig Kuran Kaname az, aki ezt a kl�nt vezeti. Ezzel le is z�rom ezt a besz�lget�st.

***

Kanamet �gyba tett�k �s n�m�n figyeltem az arc�t.

Rin k�zbe magunkra hagyott -, mintha azt szerette volna ezzel mondani,- Besz�lj�tek meg a dolgaitokat.

Nem volt mit megbesz�ln�nk a senpaial.

M�g mindig �rthetetlen keser� szemekkel n�zet r�m,s azok a szemek m�g mindig az okot k�rdezt�k. Nem el�gedett meg Rin g�nyos gonosz v�lasz�val.

Senpai,- tudom itt akartad hagyni ezt a vil�got, de nem engedhetem meg neked, hogy fel�ldozd az �letedet, ahhoz t�ls�gosan fontos vagy a sz�vemnek.

Gondolom, egy szavamat sem hiszed, de amikor Rin mellet d�nt�ttem akkor nem a sz�vemre hallgattam. Most itt vagy a h�zunkba, s addig maradsz, am�g kedved tartja.

Meghajoltam el�tte �s kis�t�ltam a szob�b�l.

Les�t�ltam a l�pcs�n,s egyb�l a nappaliba sietem,- h�tha ott tal�lom m�g ap�t.

Nem volt ott csak a b�ty�m, aki gondterhelt szemekkel n�zet ki az ablakon.

L�tsz�t rajta, nehezen sz�nta r� mag�t erre a cselekedet�re. Meg�rtetem b�ty�mat, ugyan az hajtja, mint Kanamet, a v�gtelen szerelem egy szeretett l�ny ir�nt.

Elmenni, k�sz�ltem mikor Rin fel�m n�zet, s egy nem v�rt pillanatba, fel�m szaladt, �t�lelt �s egy �rz�sekkel teli cs�kot nyomott az ajkamra.

Ajkunk elt�volodott egym�st�l.

-Lesz helyem valaha sz�vedbe?

Olyan meghat�an �nt�tte szavakba a gondolat�t, hogy m�g egy k�nnycsepp is elhagyta, mint k�t szemem sark�t.

Rin ezek szerint �szrevette a k�l�nbs�get.

Elmosolyodtam,- Nem tudtam neki, mint mondani, m�g ha szeretem is volna, csak menteget�z�snek t�nhettek a gondolataim apr� fonalai.

Nagy nehezen siker�lt ki szabadulnom karjai f�lt�en l�gy �lel�s�b�l.

- M�g besz�lnem kell ap�val.

- Nem kell vele besz�lned Sakura, apa m�r minden tud.

Elkerekedtek a szemeim,- nem tudhatta meg m�shonnan csak is mostohaany�mt�l.

- De mi�rt Rin,- M�rt hagytad, hogy any�d elmondja neki!

D�h�mbe elrohantam,ki a nappalib�l.

Felmentem a l�pcs�n v�gig sietem a folyos� utols� ajtaj�n�l meg �lltam.

Kopogtam,- nem j�tt v�lasz,- benyitottam,- apa m�lyen gondolataiba mer�lt, ugyan az a gondterhelt tekintett �lt ki az arc�ra, mint amit Rin arca is sugallt.

Gondjaik baja t�n pont a senpai jelenl�te miatt alakult ki.

Apa mindig is t�vol akart maradni az emberek �s a v�mp�rok k�zt foly� t�bb ezer �ve fenn�ll� ellent�t k�l�nbs�gekb�l, ami mindig kisebb h�bor�kba torkolt.

Most valahogy m�g is belesodr�dott, s nagyon j�l tudom, ennek oka �n vagyok.

Ha nem �ld�ztem volna �r�k� a senpait, tal�n most b�k�sebb napokat �lhetn�nk,- de nem �gy t�rt�nt.

- Apa sajn�lom, ami�rt belesodortalak a probl�m�imba, de az �rz�seimet  nem tudtam elfedni.

- Sakura ne sajn�ld azt, amit megtett�l. B�szke vagyok r�d, ami�rt a Kuran Kaname v�r�t hord�d a sz�ved alatt. - L�tom, nyugtalan�t valami,- k�rlek, mond el nekem.

- n�m�n el�re b�lintottam fejem-, ami nyugtalan�t az a hercegn�.

Biztos vagyok benne,- lesz m�g egy gyermeke a senpainak.

- Mib�l gondolod ezt Sakura?

- �reztem a hercegn�n mikor a k�zel�be voltam.

- Mos tan�ba �rted meg mit jelent ez az er� ami a birtokodba van m�r sz�let�sed �ta.

 Nem volt lehet�s�gem ap�nak v�laszolni, mert kopog�s sz�r�d�t be az ajt�n s mivel nem felelt�nk, az ajt� kit�rult.

Az egyik komorna n�zet r�m izgat�tan.

- Bocs�ssanak meg a zavar�s�rt, de k�t di�k keresi Sakura-samat.

- Engem?

- Eln�z�st ap�m most mennem kell.

Meghajoltam el�tte elhagytam a dolgoz� szob�j�t.

Les�t�ltam a l�pcs�n, �s az el�szob�ba ott �llt Yuuki �s Zero.

Odas�t�ltam hozz�juk �s rideg diplomatikus tekintettel r�juk n�ztem.

- Hercegn� mit keres itt?

- Nem az akad�mi�n volna a helye?

Sakura , igazad volt,- Artemisz elt�rt,de azt is szeretn�m tudni ,hogy hol van Kaname?

- Mi�ta a b�ty�d elvitte az �ta nem l�ttam.

- H�tra n�ztem. Rin j�tt le a l�pcs�n.

- Hercegn�, a senpai �ppen pihen…,

- Rin nem kell le tagan�d jelenl�tem.

Rin keresztbe tette a kez�t mellkasa felett, s tisztelte jel��l fej�t lehajtotta.

Senpai mell�m s�t�lt,s Yuukival szinte abba a pillanatba �sszeakadt a tekintet�k.

Megfordultam �s ott akartam hagyni �ket,de senpai visszar�ntott.

Maradj Sakura.

Keze meleg �s l�gy fog�sa megolvasztotta rideg sz�vemet.

Ne kelljen n�znem a k�t egym�snak kedves l�nyt,- len�ztem a f�ldre.

V�gig hallgattam a besz�lget�s�ket,amin el�g� meglep�dtem.

Senpai egyenesen megk�rte a hercegn�t, hogy legyen boldog Kiryuuval, amit nem �rtettet teljes m�rt�kbe.

Nem csod�lom, mert magam sem �rtettem teljesen a szavait.

Hercegn� tov�bbra is er�sk�d�tt mindenf�le k�p meg akarta tudni az ok�t,mire v�g�l kib�kte neki.

- Nem szeretn�m mag�ra hagyni a fiamat.

Egy pillanatra feln�ztem a hercegn�re, a szeme teljesen kikerekedett a csod�lkoz�st�l.

Komorn�m pont akkor ment fel a l�pcs�n,s ut�na ki�ltottam.

Sayu k�rlek, k�s�rd ki a vend�geinket.

M�r is Sakura-sama.

Apr� csendes l�ptekkel lej�tt �s mell�m �llt.

Senpai most m�r ideje volna vissza vonulnunk.

Megfordultunk �s Rin mell� s�t�ltunk, aki �pp a nappali bej�rat�n�l figyelte az esem�nyeket.

Folytat�sa k�vetkezik