Kuran Kaname fanfic

Szívörvény

1. fejezet: Vonzódás

Élek! Ez volt az első gondolatom mikor magamhoz tértem a

hosszú

álmom után.

A fény vadul vakított a szemembe, és biztos voltam benne

hogy halott

vagyok,de most még is élek és lélegzek.

Nem zavar a világosság. 

Egy

kislány nézet rám, a tekintete, mint az enyém.

Nem tudtam mit tegyek.

- figyeltem egy ideig. - Miután átadott egy üzenetet- ott

hagytam. Egy átlátszó pillangó jelent meg kezemen.

Nem keletek szavak

- Bár nem tudtam ki az, de még is megmagyarázhatatlan

vonzalmat éreztem felé.

***

Egy nap, csodás férfi lépet be a kávézóba, s mikor rá

néztem teljesen

meg feledkeztem a munkámról.  Kisasszony a ruhám!

Oh, bocsásson meg asszonyom, de elbambultam. A nő hátra

nézet, s

bár már meg lett korba volt, még is tátva maradt a szája

mikor meg

látta öt az asztalnál keresztbe tett lábal, ahogy teát itta szép

lassan,és

közbe kifelé tekingetett az üvegen. - Mintha várt volna

valakit,- Tán a

szerelmét. Nőre néztem.- Kérem, engedje meg nekem, hogy

felitassam

a felesleges folyadékot. Erősen elkezdtem törölgetni, mire

nagy

nehezen sikerült felszívatnom.

Köszönöm kedvesem, most már jó lesz. - bólintottam egyet

felé- Még

egyszer elnézést kérek. Meghajoltam előtte.  Fiatalúrhoz

mentem,s rá

néztem. választót már? Igen- egy parfét kérek. Elolvadtam

tőle, ahogy

kimondta, az a selymesen lágy hang; - Majd bele

borzongtam.

Hikari bezárod a boltot?

Persze, menjen csak nyugodtan főnők.

Mire végeztem, már erősen rám esteledet, és az égen

komor felhők

jelentek meg.       

- Csak nem esni fog?!

gondolatba fejemhez kaptam, mert még esernyőt sem

hoztam magammal.

Már meg barátkoztam a gondolattal, hogy bőrig ázok.

- Esernyő

emelkedet felém,- felnéztem a férfire és meglepve vettem

tudomásul

hogy az a férfi, aki minden áldott nap egy bizonyos

időpontba, és ideig

tartózkodik a kávézóba. Ilyenkor mindig az ablakon néz ki

és figyeli a

járókelőket, vagy ha nincs senki az utcán, akkor az

ürességet nézi a

kinti külvilágban.

Kaname végre megtaláltalak! Hol mászkálsz ilyenkor? !A

nap

nemsokára lenyugszik nem biztonságos kint az utcán. Cross

igazgató?

Már is megyek. De előtte a hölgyet hazakísérem.

Nem hagyhatom,

hogy bőrig ázzon.

Phü..rendbe veletek megyek.

Azt reméltem végre kettesbe maradhatok, vele, de nem így

történt.

Egész úton csak némán mentem mellette, a szívem a

torkomba

dobogott.

Megérkeztünk. Köszönöm, hogy hazakísértek. Meghajoltam

elöltük.

Látogass meg egyszer az akadémián. Mosolyra húztam a

számat és a

szemébe néztem.

Nagyon kedves ,de nem hiszem hogy mos tanába sort tudok

rá

keríteni.

Ez az év végi hajtás nagyon kimerít.

Akkor legalább karácsony napján látogasson meg minket

kisasszony!

Nem tudom uram. Egyelőre nem tervezek semmit arra a

napra.

- Ahogy az előtte lévő karácsonyokra sem volt tervem.

Azon a bizonyos napon mikor eljött az ünnep napja, mint

minden ilyen

alakalom munkával telt, és valahogy nem akarózott haza

mennem az

élettelen családom körébe.

Az eső havazásba váltott át, s most nem feledtem el

magammal hozni

az ernyőt.

Még is mikor kiléptem megláttam a bolt előtt egy száll

télikabátba.

Mellé siettem és átadtam neki az ernyőt, mert nem értem

fel.

Kedvesen fölém hajolt, rám mosolygott,és elvette tőlem.

 - Végül elfogadtam Cross igazgató invitálást, erre a napra.

Reméltem

nem keres majd a családom.,és Elfelejtenek legalább erre az

egy napra.

 Hallgatás burkába temetkeztünk, mi közbe az akadémia

felé

igyekeztünk.

Megálltam egy pillanatra a kapu előtt.

Hatalmas volt,- mint egy fő úri laknak a bejárata, ami

bevezet a belső

kertbe.

Hikari ne maradj le!- kiáltott oda nekem az ifjú.

-Rá mosolyogtam, és vidáman átléptem a kapu bejáratát.

Elmélázva figyeltem a fákat és a kert nem mindennapi

látványát.

Azonnal magával ragadt, ahogy a fák az ég felé törtek, s

olyan sűrűn

nőttek ki a földből, szinte át láthatatlanná tették az egész

kertet.

Itt élek a Cross akadémián, és besegítek az adminisztrációs

feladatokba. Azzal a feltétellel vállaltam el , hogy keresnek a

helyemre

valaki mást. Miért csak idegenesen vállalta? Kérlek, nem

magáz. Hívj

nyugodtan Kanamenak.  Halványan elpirultam, és nagy

barna

szemeimmel rá néztem.

-  kérdésedre válaszoljak,- egyetemre szeretnék járni. Bár

nagyon zavar, hogy szinte semmire nem emlékszem abból,

amielőtte velem történt.

- Hidegségre. - Egy átlátszó pillangóra és

hogy magamhoz tértem egy hosszú állomból.

Olyan közvetlen volt velem, és kedves csak hallgattam a

lágyan csengő

hangját, ahogy beszélt és teljesen ellágyultam tőle.

Hikkari jól vagy?

Hogyne.. jól vagyok. Még az se gondolkoztatott el hogy

vajon honnan

tudhatta a nevemet? Nem mutatkoztam be neki. Még is az

imént az

mondta nekem hogy Hikkari. Van valami gond? Teljesen

elsápadtál.

Azon gondolkodok, vajon honnan tudod a nevem.    Azon

napon tudtam

meg mikor legutoljára kiszolgáltál a cukrászdába. -

Főnököm hangosan

kiáltotta akkor a nevem.,de a köztünk lévő távolság meg követelte,

hogy az egész helyiséget betöltve közé tegye. Amolyan

ingyen

reklámnak szánta. Mert a neve ugyan az volt mint az

enyém.. egy

cukrászdával voltam druszán. 

Halvány mosollyal néztem a szemeibe. Miután végig

mentünk a

folyóson és az igazgatói iroda elött, megtorpantam. Ide nem

mehetek

be. Nem zavarhatok senkit sem. Ezek a régi félelmek..

Összekulcsoltam

a kezem-mellkasom felet, és lehorgasztott fejel, magamba

zuhantam

abba a világba ahova soha senkit nem engedtem be. Most

valaki még is

befurakodott a kedvességével,és nem mindennapi

megjelenésével.

***

Némi kéretés után bementem a szobába. Íróasztalon egy

apró mű

fenyő állt. Kaname az asztalhoz sétált, kihúzott egy fiókot,

és kivet

belőle egy mappát.  Minden hónap végén összesítenie kellet

a bevételi

és kiadási oldalakat.

Most már csak tavaszig. Sikerült a felvételije az egyik híres

egyetemre,s ezt pont a szemem előtt jelentette be neki

Cross igazgató.

Gondolkodóba estem.. Miért ne követhetném az

egyetemre? Jövőre

végzek,s tán többet láthatom majd. Mikor a felvételi lapot

ki kellet

tölteni,azt az egyetemet nevezem  meg ahova Kaname is

jelentkezik.

Hikkari csuk be a szemed. - Miért,Cross igazgató? Az titok.

Hozd ki

Kaname.

-         Most már kinyithatód.

-         Kezemet elhúztam a szemem elől.

Kaname egy hangszert fogott a kezébe.

- Boldog Karácsonyt

Hikkari!                                                                                                               

Istenem milyen rég óta vágytam rá!.

Még is honnan tudtad, hogy- elérzékenyültem.. ez volt az

álmaim

egyike.. egy cselló ..

Nem akartam sírni, de most az öröm könnyei utat vágtak

maguknak és

csak szüntelenül folytak. 

Még csak most vettem észre a nagy karácsonyfát, ami

díszektől

roskadva az asztal közepén állt. Nem volt túl magas, de

ahhoz épp elég

volt, hogy meg hit hangulatot teremtsen a szobába.

Félénken leültem az egyik székre és összezártam lábamat

és kezemet

lábaim közé helyeztem.

Az asztalon már tálalva volt, az étel. Pulykától egészen a

karácsonyi

tortáig minden megtalálható volt. Úgy éreztem magam

mintha egy

mesébe lennék. Ha esetleg az volna akkor azt kívánnám,-

bár sosem

érne véget.

***

Meg hit ünnepek véget értek,és ismét visszatértem a

szürke

hétköznapokba .

Hazafelé igyekeztem,s már felkészültem az anyai

fogtatásra. Minden

áldott nap azt vágta a fejemhez- késtél hol voltál ilyen

sokáig Hikkari.

Volt időm hozzá szokni, de elfogadni sosem fogom azt, hogy

ilyen durva

velem szembe. Bár meg van neki a jó oldala is. Hamarabb

önállósodtam, mint bármelyik testvérem a családba.

Kinyitottam az

ajtót. Néma csend fogadót.  Ebédlőből hangok szűrődtek ki.

Elindultam

a hangok irányában, és mikor megláttam a vendégeinket, annyira

meglepődtem, mint egy megrezzent őzike úgy rohantam fel a

szobámba. Táskámat a sarokba dobva az ágyra

feküdtem,és elővetem

egy könyvet. Amit muszáj volt kiolvasnom, mert ha nem

teszem meg

akkor a tanár karót ad nekem irodalomból.

Kopogtak az ajtón. Azt hitem, hogy a bátyám az. Bújj be.

Nem bátyám volt az. Kaname állt velem szembe, s ahogy nézet..

legszívesebben odarohantam volna ésnem tehetem, pedig úgy

megtenném az ajkam szinte bele remegett a gondolatba

amint ez

gondolat formájába megszületett bennem.

Miért jöttél Kaname?

Segítek neked összepakolni.

Miért hova megyünk?

Cross igazgatónak sikerült rábeszélni a szüleidet hogy az

utolsó évedet

az akadémián fejezd be.

Nagyon meglepet -, hogy mint az akadémia diákja én? Igen.

Kaname

elmosolyodott egy picit. Akkor igyekezünk Kaname nem

szeretném az

igazgatót megvárakoztatni.

Folytatása következik.