Tudom, sokan nem szeretitek Kanamet,

de ahhoz hogy meglehessen érteni ,ismerni kell a múltját. I

gen, álszent, de ha körbe nézünk magunk körül, akkor talán találunk

is Kanamehoz hasonló embereket. Akik mélyen magukban hordozzák

a fájdalmukat,s mivel nem beszélnek róla ezért ötször olyan erős

fájdalommal élnek,mint az olyanok,

akik szinte azonnal elmondják fűnek-fának.

Zerot is csak mostanra kezdem megérteni,s butaság

is őket egy kalap alá venni . Pont a köztük lévő hatalmas

korkülönbség miatt. Próbáljon úgy élni valaki, akinek 10000-éves

múltja van, s szinte nap, mint nap átélni azt a fájdalmat,

amit, azt megelőzőleg már átélt.

Zeronak csak egy szerencséje van,hogy ott van mellet Yuuki.

Mert nélküle sokkal jobban elveszne. Még Kanamenal is rosszabb lenne.

7. kötetétt is megvettem a magának: IGEN!!!!

jól éreztem, hogy részben Kanamenak is köszönheti

azt hogy nem lett az ami...,s bár saját érdekből tetette,

de akkor pozitív cselekedetnek számít a szememben.

(Mikor Kaname megengedte Zeronak hogy vérét ontsa.)

Azt meg még kevésbe fogom megérteni hogy

emberek egy csoportja miért ilyen felszínesen,

vizsgálnak meg,Kanamehoz hasonló karaktereket?

Mindig a jelenből indulnak ki. Amit hibának tartok.

Akkor most egy apró vers szerű irományt rakok ide amit az egyik

Facebook ismerősömtől kértem el. 

Nem is lehetne jobban jellemezni Kaname érzéseit.

Cross Yuki Klaudia


Nem az a fájdalom,sírni,zokogni
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani,
Az ember erős,de szíve megszakad
Ha az akit szeret már szeretni nem szabad

"Álmom véget ér, felébredek,
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek."

"Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!"

"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr

egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó..."

Akármennyire is próbálok
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel.

Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom,

hogy ez téged mennyire nem érdekel.

A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra,

hogy semmi sem lesz már ugyanaz.

?Nem tudom elfelejteni, mert szeretem??

Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,

elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok

csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!