Érzelmek viharába

5. fejezet: Felismerés

Izgatottan mentem Akatsuki mellet, de jól tudtam mit is akar

Kaname-sama.

Beváltja a nekem tett ígéretét.

Reméltem még se fogja, és elfelejti azt az egy meghatározó mondatát,

amit felém ejtet a bálon.

Ha még se felejti el, akkor nagy slamasztikába kerülök.

Bár élvezném minden pillanatát, de akkor sem tartom helyesnek.

Megálltunk az ajtó előtt s Akatsuki kinyitotta nekem az ajtót és bekísért.

Kaname-sama kérésére megkerestem és bekísértem Sakura-samat .

Akatsuki nem időzőt sokáig, és Kaname szavait sem várta meg.

Egyszerűen kiment és magamra hagyott a szobába,Kanameval egyűt.

Senpai az ablakon nézet ki és valami nem neki tetszőt látott, mert szeme

haragos és gyűlölettel teli volt.

Az ablakhoz mentem, s megrökönyödésemre Yukit láttam Zeroval amint

épp átöleli Yuuki, s fejét hátára teszi.

Tiszta vérű Yuki ilyet tesz a senpaial.

De senpai is megéri pénzét.

Hogy képes vajon elviselni azt a tudatot, hogy más öleli,

és tán időnként

csókolja is az ö kedvesét?

Kaname rám nézet,s nem mondta ki válaszát,csak értésemre adta, hogy

mindent csak Yukiért csinál.

Na persze meg a játék kedvéért, amibe belefogót.

Csak hogy végleg elpusztítsák a nagy gonoszt Kuran

Ridot.

Jól gondolod Sakura.

Mondta ki végül.

Mindent mit gondolsz, jól gondolsz.

Ez a tervem.

Gondolom Yuuki is néhányszor megszívót Kaname senpai.

Igen, de mindegyik áldozatom közül te vagy a legőszintébb.

Szinte mindent kimondasz helyettem is.

Jövőbe inkább tartsd az elmédbe.

Igen is Kaname senpai.

Amiért végül is idehívtalak, az nem más..

Eljött az ablaktól és elém állt alig párcentire a testemtől.

Már a mozdulatai is azt súgták nekem, hol ott még nem

gondolt rá, de

éreztette velem mit is akar.

Amit a bálba tetem neked, ígéretet, most beteljesítem,

amit akkor kint az

erkélyen elkezdtem veled azt bevégzem,s garantálom,

minden egyes

pillanatát élvezni fogod.

Már megint túl sokat beszél Kaname senpai.

Kaname összehúzta szemét.

Ilyen gyorsan el akarod veszíteni a becsületed?

Nem én.

Hátra tekintem, az ablak felé abba reménybe hátha látom még Yuukit, de

eltűnt.

Az ablaknál nem volt kellemes álldogálni, miközben Kaname épp a

lábamat kezdte el simogatni.

Mi van akkor ha Yuuki pont ide jön?

Ajj ajj nagy bajba leszünk.

Nem hiszem, hogy Yuuki tud a kis kalandjairól velem.

Ebe tévedsz Sakura.

Már is megválaszolta nekem az előtte feltett kérdésemet.

Tehát ezek szerint tudja Yuuki hogy mire készülsz senpai?

Igen tudja.

Vagy is csak azt, hogy tetszel nekem.

Aha értem,én meg a bosszúd eszköze vagyok.

Mondhatni.

Mint ahogy azt is tudom, ha választanom kéne, tudod, kit választanék.

Igen tudom.

Ennek ellenére is vállaltam vele azt az éjszakát.

Ami ezután következet, ahogy finoman az ágyra vetet, s levetkőztet, mi

közbe önmaga is megszabadult ruházatától.

Egészen lázba jöttem még sosem éreztem hasonló érzést szinte vibráltam

belülről, s ekkor a hegyes fogait mélyesztette belém, de alig éreztem a

fájdalmat és a seb épp csak annyira volt mély, hogy egy kevés a véremből

kifolyón és végig csurogjon a nyakamon.

Szertartásosan lenyalta nyakamról.

Egybeforrtunk arra az éjszakára.

Másnap reggel furcsa érzés volt Kaname mellet felkelni,s mind végig azt hitem ez csak egy álom ami nem történt meg.

Mikor rá néztem, már minden beugrót.

Az éjszaka, amit-egyűt töltöttünk, amivel vége lett a kislányos életemnek.

Valahol örültem neki, de hogy így történjen meg ennyi szenvedéllyel, szinte

felfoghatatlan volt számomra hogyan lehet a senpaiba ennyi rejtet

tartalék?

Ezen járt a fejem mi közbe néztem, ahogy alszik és a fél árnyékos szoba

falain becsillanó fénysugár rávetődőt az arcára.

Kinyitotta szemét, és ki kelt az ágyból mintha ott se lennék, olyan természetesen viselkedet.

Még jobban behúzta a függönyt és gyertyát gyújtót.

Jó reggelt Sakura.

Jó reggelt Kaname senpai.

Fogót, egy könyvet és visszafeküdt mellém az ágyba..

Úgy viselkedik, velem mintha a felsége lennék,de még se vesz rólam

tudomást.

Bizonyára csak púp vagyok a hátán.

Ki keltem az ágyból,s elkezdtem összeszedni az elhajigált ruhámat.

Ágy szélére ültem és elkezdtem felöltözni.

Bár éjjel vagyunk aktívabak, de most még is a hajnali órákba több időt

töltöttünk egyűt.

Szeme sarkából néztem, ahogy belemélyedt a könyv olvasásába.

Erről jut eszembe, nekem még tanulnom is kéne estére, nem

engedhetem meg magamnak a lazsálást, elvégre nem nyaralni jöttem.

Senpaira néztem,s elkezdtem az ajtó felé menni.

Sakura elengedtelek a szobából!?

Megfordultam,s rá néztem a vörös szemeire.

Nem Kaname senpai,- tetem hátra a kezem mi közbe mosolyogtam felé,

mert azt gondoltam tiszteletlenségemért, valami extra büntetést fogok kapni.

Letette a könyvet az ágyra és fel ált róla, s elindult felém.

Szemei kedvesek voltak, de még is magányos és szomorú, mintha még

mindig kereset volna valamit, amit régen elveszthetett az idők folyamába.

Bócsáson meg Kaname senpai de tanulnom is kéne.

Bár titkon nagyon hálás vagyok, mert senpaial tölthetem az éjszakát.

Még is arra kérem engedjen vissza a szobámba.

Kaname visszament az ágyhoz és elkezdte magára ölteni a ruháját, ami

egy szürkésingből és egy fekete nadrágból állt.

Nagyon úgy festet, nekem vissza szeretne kísérni a szobába, de ennek

semmi szükségét nem láttam,s kinyitottam az ajtót és  kiléptem volna rajta

,mikor felém szólt Kaname senpai .

Elkísérlek a szobádhoz.

Nem vetem tudomást a kívánságról, s ott hagytam a szobába.

Majdnem a szobám ajtajához értem mikor Kaname senpai hangja

megszólalt a fejembe.

Jól halottam ez a senpai hangja volt!

Megfordultam s alig fél métere ott állt mögöttem, s a szemei ismét

felizzadtak.

Nyugodt léptekkel oda jött hozzám, szeme vörös fénye eltűnt.

Megfogta az állam és a szemembe nézet.

Már megint megtagadtad a kérésemet.

Nem tudok rád haragudni, ahhoz túl fontos vagy a számomra.

Finom szenvedéllyel megcsókolta az ajkam.

Kibontattam magam karjaiból, ami eddig összefont a testével, de keze utánam kapott és visszarántott.

Újból magához ölelt, mint aki nem akart volna elengedni, s valóba ezt

kívántam magamba, s minden apró gondoltamat, még amit rejtve

tartottam tudatom legmélyén még azt is megfejtette, mi közbe a karjába

tartott.

Még álmába se gondolta volna mennyiszer mondtam magamba, hogy

szeretlek.

Kaname senpai most már muszáj bemennem a szóbába.

Még egy apró szenvedélyes csók és elengedte testemet a keze.

Kinyitottam az ajtót, s a kilincset fogva néztem, ahogy Kaname elmegy,s

bár nagyon fájt újból nélküle kell eltöltenem egy párórát a szobám

fényetlen sötétségébe.

Meg gyújtottam egy lámpát,és  az íróasztalhoz sétáltam.

Könyvek összevissza hevertek rajta.

Megfogtam őket egyenként és szépen sorba raktam egymás tetejére.

Egy könyvet hagytam elő amit át akartam nézni,de mielőtt neki álltam a

tanulásnak átöltöztem egy térdig érő fehér szoknyába és egy bézs Szinű

enyhén fodros ingbe.

Leültem az asztalhoz és neki kezdtem a tananyag átnézésének.

Pillanatra megálltam, és elgondolkodtam magamba.

Vajon miértelme van bármilyen kapcsolatnak az életbe, ha annak mindig boldogtalanság a következménye?

Elhessegettem ezt a negatív gondolatomat, amire végül is nem találtam

meg a választ, így tovább olvastam a leckét, s próbáltam megtanulni azt a

sok bolondságot, amit a tanár feladott a legutolsó óra alkalmával.

Már majdnem ránk esteledet, s már mindenki az udvaron állt, hogy meg

történhessen a két tagozat cseréje, hála a gyönyörű kilátásnak az ablakból

premier plánba láthattam mindenkit, ahogy felsorakozik a nagykapu előtt.

Elkezdtem öltözni és közbe a többieket figyeltem a függöny mögül, észre

vetem, ahogy Kaname szorosan Yuukihoz simul.

Szinte hozzáért minden egyes porcikájával.

Elfordultam az ablaktól és onnantól kezdve nem néztem többet ki rajta.

Szinte halottam Kaname szavait amiket gondol magába Yuukiról

Bár fájtak,de nem tudtam a szavak ellen tenni semmit sem.

Miután megfésülködtem, és rendbe szedtem a hajam kiléptem az ajtón és

nyugodt léptekkel végig sétáltam a folyóson,s lementem a lépcsőn.

A nappaliból nyíló ajtóhoz sétáltam, kinyitottam és kimentem az udvara a

többiek közé.

Próbáltam elvegyülni a többiek között, még véletlenül se keltsek fel

tünést,de Rin még is valahogy rám talált.

Mellém lépet és kedvesen rám mosolygót.

Meg se kellet szólalnia, mert úgy is tudom, mit kérdezet volna.

Valami baj van Húgi?

Megráztam fejem, s tovább vártuk, míg ki nem nyílik a nagykapu.

Mi kora végre kinyílt, mindenki elkezdet ki toldulni a kapun.

Diáklányok szinte körbe táncolták mindegyik fiú társamat, még a bátyámat Rint is.

Előre vetet, fejel a legnagyobb komolysággal, a könyvemet szorítva

mentem a többiek után, míg Kaname és a többi népszerű vámpír,

beszélgetésbe elegyet egy rövid időre a diáklányokkal.

Tanterembe beérve leültem aktuális helyemre, s azon merengtem, miért

én vagyok az első, mikor csak egy óra múlva kezdődik a tanóra.

Egy darabig csak merengtem az ablakon kifelé,s néztem a többieket az

udvaron, ahogy elbeszélgetik az idejüket.

Az ajtó kinyílt, és bejött rajta valaki.

Bizonyára a tanárunk lehetet, mert senki más nem hiányzik a népes seregből.

Miért nem mész le a többiekhez Sakura?

Törte meg a csendet a tanárom.

Végül is igaza van, miért nem megyek le a többiekhez addig, míg nem

kezdődnek az órák?

Megfordultam, eljöttem az ablaktól, és a könyvet a helyén hagyva

elindultam le az udvara.

Hallba érdekes jelenetnek voltam szem tanúja.

Kanamet láttam, ahogy könnyedén magához vonja Yukit,s Yuuki szinte

elhagyja magát mikor hozzá ér.

Persze nekem csak parancsolgatni tud, meg hogy tegyem ezt meg tegyem

azt.

Hiába döbbentet meg a látvány belülről, s mint egy hideg fagyos érzelem

hullámként csapot meg a felismerés hogy tényleg csak második vagyok.

Szép lassan sarkon fordultam,s elindultam kifelé,de kényszert éreztem

magamba, hogy rájuk vessek egy utolsó pillantást,amit rosszul tetem,mert

Kaname akkor csókolta meg,ami könnyed és egy cseppet sem volt

birtokló.

Szómórúság töltötte be a szívem, nem akartam mást csak láthatatlanná

válni.

Kiértem az udvara, kerestem egy árnyékosabb padot, és leültem rá.

Nem kívántam senki társaságát, úgy se értette volna meg senki.

Távolból Rin vörös szemei néztek rám, s elindult felém.

Megállt előttem, s aztán önkényesen leült mellém, és magához húzta a

vállamat amit hatalmas karjaival átkarolt.

Hosszú ideig ültünk egymás mellet, mire megszólalt a behívó csengő.

Rin elengedte a vállamat, és maga felé vonta az álam,s a szemembe nézet.

Sakura rossz úton jársz, ha továbbra is Kaname második kedvese akarsz

maradni. Csak bánatot fog maga után hagyni és egy emléket, ami örökre

veled fog maradni.

Nem tudtam mire vélni bátyám szavait,de megértetem a különös

fogalmazását.

Távolból apánkra lettünk figyelmesek.

Rin rám nézet és előre küldőt a tanterembe,de én a kapuba megálltam,

hogy megvárjam őket.

Apához sétált ,s üdvözölték egymást, mint két jó barát.

***

Fiam minden rendbe van az akadémián?

Mostanában nyugalom van, de a veszély még mindig nem múlt el, s zavar

Sakura viselkedése is.

Végül csak megszerezte magának Kaname az én édes lányomat?

Igen apa, meg, és már nem kislány többé.

Kuran Kaname tett róla hogy nővé érlelje, ami zavar engem.

Bánod, hogy nem te tetted meg?

Igen bánom apa, bánja minden egyes testrészem, s érzem, ha enyém

lesz valaha, akkor magába fogja hordozni örökre.

Ne légy ilyen szigorú magadhoz fiam, tudom, hogy meg fogod kapni.

Mielőtt visszatérek az otthonunkba, ezt ad át Sakurának.

Mond meg neki, hogy egy emlék hogy mindig vele lehessek, és meg

védhessem.

***

Vajon miről beszélhetnek apával, s egyáltalán miért jött az akadémiára?

Nem kémkedik utánam?

Lépteket halottam, s megfordultam, az ajtó felé Akatsuki közeledet

közömbös képel.

Kaname-sama küldőt hogy vigyelek az osztályba, mert nélküled nem

tudjuk elkezdeni az órát.

Majd megyek, csak meg várom a bátyámat.

Bátyádnak nem olyan fontos a megjelenése az órákon, mint neked.

Nem érdekel Akatsuki, ha valamit akar tőlem Kuran Kaname akkor jöjjön

le és mondja meg nekem, s ne küldözgesse ide a kutyáit.

Az egyik kezét az arcába temette,s közbe ezt morogta nekem,- ebből

mekkora balhé lesz.

Rin végre elindult felém,s türelmesen vártam rá de Akatsuki valahogy nem

tágítót mellőlem.

Miért nem vagy az órán?

Rád vártam, miért gond hogy megvártalak.

Igen az húgi.

Nem bánhatsz ilyen felelőtlenül a tanulással.

Komolyan kell venni.

Persze Rin, mintha eddig nem vetem volna komolyan.

Na, gyerünk indulás.

Akatsukira néztem, s elindultam vele vissza az osztályba, bár nem volt túl

nagy kedvem hozzá.

Beléptünk, s nyíl egyenest a helyemre sétáltam,s vártam a tanári

szidalmat, amit nem kaptam meg,s még most sem értem, hogy miért

nem.

Folytatása következik.

Sakura és Kaname kapcsolatába viharfelhők gyülekeznek.

Vajon mi történik ezután?

Kaname továbbra is játszik vele vagy komolyan gondolja a második szeretővel való szerelemet, és mind azt, ami ezzel jár.