Érzelmek viharába

9. fejezet: Búcsúölelés

Mindenki azt hite tán Ridot végre sikerült megölni, de úgy

halottam Kaname kis húszára nem volt engedelmes, hiába

mondták neki, hogy az ö feladat lett volna megölnie a Bloody

Rosse-al az újjá élet nagyurat.

Ez járt a fejembe, mi közbe mindenki igyekezet visszatérni a

hétköznapi életébe, annak ellenére, hogy még a veszély nem

hárult el.

Hisz Rido még él és lehet, hogy azon dolgozik, hogyan

szerezhetné vissza hatalmát a klánon belül. Arról a

szándékáról még nem mondott le, hogy fel faja Kuran

Yuukit.

Tán még most is öt keresi.  Senki nem tudja hova tűnt, bár

van egy olyan érzésem, tán az igazgató és Kaname tud róla

valamit.

Az ajtó kinyílt, s bár Kanamet vártam, még is Rin szemei

néztek velem farkas szemet.

Tűnj innen!!

Fakadtam ki a bátyámnak, aki csak érthetetlen tekintettel

bámult felém.

Ennek meg mi baja??

Szólat meg Akatsuki mögötte.

Mostanában elég sokszor láttam őket beszélgetni amolyan

bizalmas módón, bár Akatsukiról nem feltételezem, hogy

elárulná Kanamet.

Gyanús tekintettel néztem rá vissza.

Akatsuki elfordította a fejét, s lenézett a földre.

Rin eltávolodott Akatsukitól és kisé távolabb tőlem megállt, s

míg hátal álltam az ablaknak, addig Rin érdektelenül nézet

ki rajta, mintha palástolni akarna valamit.

Tán tudja hova tűnt Yuuki?

Szemem sarkából felnéztem rá.

Meg se moccant, csak rezzenés nélküli arccal figyelte az

udvart.

Felé fordítottam fejem,s kutatni próbáltam tekintetébe,de

nem tudtam benne mélyebbre ásni, mint amennyit meg

mutatott nekem.

Sakura vissza kéne jönnöd velem apánk kúriájába.

Itt csak veszélynek teszed ki magad tovább ha itt maradsz.

Nem érdekel Rin,ha majd jónak látom, visszatérek a

családhoz,de az nem most lesz.

Amíg nem tudom hova tűnt Yuuki addig nem megyek

sehova.

Bátyám elmosolyodott.

• Tudni akarod, hol van?

Közelebb jött és szorosan mellettem megállt.

• Ha itt van Kaname akkor Yuuki is az épületbe tartózkodik, mert ahol Yuuki van, ott van Kaname is.
• Köszönöm bátyám ezzel aztán jól kisegítettél, még az óta a senpait sem láttam.

Mérgesen elfordítottam tőle a fejem.

Akatsuki csak unottan állt az ajtóba, és közbe minket nézet.

• Ha akarsz, elmehetsz, nem fogok érte meg haragudni, de azért ha valamit meg tudsz Kaname senpairól akkor szólj nekem.

Akatsuki meghajolt előttünk és kiment az ajtón.

- Komolyan gondolod, hogy szólni fog?

- Igen Rin szólni fog,de előbb fog szólni a senpainak mint

nekem.

Eszmefuttatások hada ment végig az elmémen.

Tényleg miért is szólna nekem, hisz nem köteles velem

megosztani azt mit megtud, de abba biztos vagyok, tán már

most tudja, merre van, és ha követnénk Akatsukit akkor meg tudnánk.

Homlokon ütöttem a magam egy lágy mozdulattal, ahogy

eszembe jutott, a hely ahova Yuukit rejthették. Már

gyermekkoromba jártam azon a helyen.

Egy csodás Kúria volt.

Rin furcsa tekintettel nézet rám.

Hé húgi merre jársz?

A hangja végre visszahúzót a gondolataimból - semmi Rin,

épp azon gondolkodtam vajon hová tűnhetett Yuuki.

Rá jöttél?

Igen rá jöttem.

Egy halvány mosolyt hagytam az ajkamon.

Az ajtó kilincs lenyomódott, s kitárult.

Nagy meglepetésemre ott állt Kaname teljes életnagyságba.

Arca a szokásos komor hangulatot árasztotta magából.

Rinel egymásra néztek látszólagos ürességgel.

Rin fogta magát és sértődött arccal elindult az ajtó felé.

Nem is volt más választása, Kaname majd hogy nem felfalta

a szemeivel.

Mi közbe kifelé halad, csak némán elment mellette,még meg

se szólította.

Becsukta maga mögött az ajtót.

Kaname mellém sétált, s rám nézet.

Sakura csak arra kérlek, ne keresd Yuukit.

Nem mondtam neki semmit, csak a szekrényhez sétáltam,

kinyitottam, s elkezdtem belőle kipakolni a ruháimat..

Mit csinálsz?

Visszaköltözök a saját szobámba.

- Ez a elhatározás kisé hirtelen jött számomra,is és meg lepet

a váratlan döntésem ,de tudtam jól ebbe a helyzetbe nem

tehetek,mást,bár dönthetem volna a bátyám javára is,de az

egyenlő lett volna a megfutamodással.

Nem szeretném Sakura ha magamra hagynál, hisz tudod,

mennyire szeretlek.

Az ágyhoz sétált, s elkezdte az ágyról összeszedni a ruháimat.

Elvigyorodtam egy pillanatra, s a leszegzett fejem

felemeltem.

Egy ideig a szemeibe kutattam az érzéseit, amit olyan jól

elrejtett mindig, de mostanra megértetem, sosem leszek neki

olyan fontos, mint az a lány, akit a húgának tart.

A bőröndömbe minden cuccom bele került,s úgy néz ki

Kaname nem akar visszatartani.

Ezek szerint döntött,s a döntését elfogadom.

Ajtót nyitottam, mikor mögöttem termet és az ajtót

becsapva beszorított.

Még is mit gondolsz, csak úgy engedélyt adok a szoba

elhagyására?

A szemei vörös szenvedélybe izzódtak, s hiába akartam

kikerülni az ajka érintését, nem tudtam. Szemei, mint a

mágnes vonzotok hozzá, mire az ajkának is meg adtam az

ajkamat.

Leeresztette a kezét mi közbe az ajkunk többször egymáshoz

ért meg fogta a derekamat, meg fordított, hogy szembe

legyek az ajtóval, s szép lassan elkezdett terelgetni a szoba

belsejébe.

a lábam bele botlott az ágyba,s egy gyengéden meg lökve az

ágyra estem.

Kaname fölém hajolt szinte azonnal, s onnantól kezdve nem

engedett el az ágyról.

Belsőségesen ölelkeztünk, és csókoltuk egymást, s mindketten

úgy éltük meg ezt a pár órát mintha az utolsó lenne, s

valóban az is volt, mert Kaname is tudta nem mehet ez így

tovább.

Hiába szereti Yuukit, még is időről időre visszatér hozzám és

egymásnak esünk, mint kiéhezet vadállatok. Még is

figyelmes apró mozdulatokat teszünk egymás felé,s

visszatartjuk ezt a vadállatot magunkba.

Némán feküdtünk az ágyba,,a néma csöndbe ,s azon

gondolkodtam vajon mennyire tetem jól, hogy Kanameval

ismét ágyba bújtam.

Lehetem volna erőszakosabb is és nemet mondani neki,de

nem bírtam.

Képtelen lettem volna elviselni a haragját, és a duzzogó

rosszkedvét. Akár egy kis gyerek, aki nem kapja meg a

kedvenc nyalókáját.

- Még mindig vissza szeretnél költözni a szobádba?

- Igen Kaname.

- Rendbe akkor elengedlek, ha ez a szíved vágya.

Kaname közbe kimászott az ágyból és elkezdet felöltözni.

- Nem ez a szívem vágya, hanem az hogy örökre veled

lehessek, és csak veled,te és én,de ez csak álom marad

számomra,bár azt sem reméltem, hogy valaha érezni is

fogsz,bár mit is egy olyan lány iránt, mint én.

Amúgy meg tudom, hogy csak kihasználtuk egymást, bár a

részemről szerelem volt, de hogy a tiedről mi volt azt nem

tudom.

Kaname hangulata hirtelen borúsa vált- Ezek szerint rá

tapintottam, csak egy másodlagos szerető voltam amit

Yuukinak nem mondtál el.

- Úgy gondolod, nem mondanám meg Yuukinak ha meg

csalóm?

- Nem bizony.

- Elvégre melyik férfi szereti kitálalni a hűtlenségét. - Sok

minden t eltitkolsz előtte.

Kaname összehúzott szemekkel rám nézet.

- Ezzel ne foglakoz, majd eldöntöm, mit kell tudnia mit nem.

Közbe ki másztam az ágyból és hátat fordítva Kanamenak

elkezdtem visszavenni az egyen ruhámat.

- Akkor az se zavarna, ha esetleg hozzá mennék a

bátyámhoz?

Vártam Kaname reakcióját, de nem jött válasz.

Mikor készen lettem a tükörhöz léptem, meg fésültem a

hajam,és eltettem a fésűt.

Meg fogtam a bőröndömet és elindultam az ajtó felé.

Kaname utánam jött azt gondoltam biztos elkísér, de nem az

ajtóba ismét utamat állta.

Megfogta az álamat és egészen közel húzta magához.

- Bár kihez is mész hozzá, tőlem nem fogsz szabadulni, mert

hiába próbálunk ellene harcolni sosem győzhetjük le a

vágyat.

Hazudnék, ha azt mondanám, meglepet, amit az imént

Kanametól hallottam, bár azt gondoltam még a kezdet

kezdetén, hogy tán több lesz, mint puszta vonzalom az, amit

irántam érez.

Ha azt mondaná, éljünk, együtt akkor mindent magam

mögött hagynék,s rohannék a karjaiba bár mikor …ha arra

kérne.,de nem fogom hallani tőle ezeket a szavakat. Kis

gyermekkora óta csak Yuuki létezik neki.

Bús szemem bele ivódott a tekintetébe mintha az utolsó

alkalommal látnánk egymást.

Kinyitottam az ajtót, felemeltem a bőröndöt és kimentem a

szobából.

Elkezdtem visszafelé számolni az ajtókat, mire az ötödiknél

megálltam, és letetettem a csomagomat.

A kulcs még nálam volt valahol,- végig kutattam a

zsebeimet, végül a bőrönd oldalába megtaláltam. Kivetem, s

kinyitottam vele az ajtót.

Bementem, az ajtót magamra zártam, hogy senki ne

zavarjon. A szobába minden a régi volt, csak aki visszatért

már az nem volt a régi.

Az ágyhoz sétáltam, és ledőltem rá.

A hasamon fekve fejemet fél oldalra elfordítva pörgetem

vissza az elmúlt eseményeket.

A szívem összeszorult a mély fájdalmamba mikor rá jöttem,

hogy csak felhasználnáltak, de hűséget esküdtem

Kanamenak ezért mellette maradok bár mennyire is fog

fájni nekem a látványa.

Napok teltek el úgy hogy senkivel nem érintkeztem, végül

Akatsuki kezdet el dörömbölni az ajtón, de nem nyitottam ki.

Becsúsztatót, egy borítékot az ajtó alatt. Mikor elment,

felkeltem az ágyról, s az ajtóhoz sétáltam, s felvetem a földön

lapuló levelet.

Kinyitottam, s kihúztam belőle egy kártyát, ami egy

meghívó volt.

Szeretettel meghívlak a Születésnapi bálomra,ami ma este 

tartunk meg.

Aidou és Akatsuki érted megy.

Kuran Yuuki

Ez derült égből villámcsapásként ért.

Pont az a személy hív meg a kúriába, aki elvetette tőlem a

szerelmemet,még ha egyoldalú is volt akkor is ez galádság,de

nem tehetem,nem megyek el azzal megszégyeníteném őket.

Eldöntöttem nem megyek el, pedig már szépen felöltöztem és

a hajam is szépen fel lett tűzve.

Ismét dörömböltek az ajtón.

Sakura-sama kérem, nyisson ajtót.

Nem nyitok Aidou úrfi, menjenek, vissza, mondják meg

Yuuki samanak hogy nem megyek el a bálra.

Kuran senpai nagyon mérges lesz ha meg tudja hogy nem

hoztuk el,kérem jöjjön velünk!

Nem érdekel Aidou, nem megyek sehova.

***

Aidou visszatért Kanamehoz aki mérgesen vette tudomásul

Sakura döntését.

Nem hagyta annyiba,s a lépcsőn felsétálva,elindult Sakura

szobája felé.

Nyiss ajtót Sakura tudom, hogy ott vagy bent.

***

Elmosolyodtam magamban- Ezek szerint csak sikerült ide

csalnom a nagy Kuran Kanamet.

Kinyitottam az ajtót.

Kaname tekintetéből eltűnt a düh amint meglátott engem

hófehér uszályos ruhámba, ami tökéletesen kiemelte a

derekamat.

Halottam, előtte a düh itta át a szavait, ami kicsit

megrémisztet, de annyira nem hogy ne legyek arra kíváncsi

vajon miképp fog viseltetni velem szembe mikor meglát

abba a ruhába amit Rin vet nekem, mint első bálozó a

tizenötödik születésnapomra.

Sakura besokallt attól a ténytől, hogy Kaname Éjjel nappal

Yuukival van .

Vajon végleg búcsút intenek egymásnak?

Valóban felragyog Rin csillaga, Sakura szívébe?

Vajon mi az igazság, tényleg megfutamodót volna Zero ,

Kuran Rido elöl vagy csak rossz pletyka az egész?

Ez a következő fejezet titka marad.

Ha továbbra is érdekel Sakura kisé zűrös, de nem hétköznapi

élete akkor tartsatok velem a következő fejezetben.

Folytatása következik