<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Kuran Kaname fansite]]></title><description><![CDATA[Már alakulgat,de még mindig vannak hiányosságai. 
Van egy saját fan írásom is,Érzelem viharába.
Aki kíváncsi rá az elolvashatja.]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/kuran-kaname/image/1331495399.jpg</url><title><![CDATA[Kuran Kaname fansite]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[RÉSZEK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=32591150&amp;nid=6923362</link><pubDate>2024-03-03 21:32:40</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	1.rész

	2.rész

	3.rész

	4.rész

	5.rész

	6.rész

	7.rész

	8.rész

	9.rész

	10.rész

	11.rész

	12.rész

	13.rész
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[20.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6921356</link><pubDate>2024-01-06 19:40:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharába

	&nbsp;

	20. fejezet: Beteljesedett álom

	&nbsp;

	Hosszú ideig néztem farkas szemet Yuukival,de nem tudtam rá venni a távozásra.

	Nem tudtam eldönteni; - vajon mire várhat?

	Mikor érzékelni kezdtem a vadász jenlétét a távolból&#8230; izgatottá váltam Kanaméval együtt.

	Rossz előérzetem volt, s a kurotsuki sem volt nálam.

	Gyanítani kezdtem, hogy tán nyitva hagyta szándékosan az ajtót, hogy minden gond nélkül lejöhessen, rejtet birodalmunkba; végleg le akarta zárni ezt az ügyet.

	Nem hitem benne, mert Yuuki még mindig magához kötötte Kanamet.

	Meg mondta neki már milliószor, hogy nem kíván vele új életet kezdeni.

	Mind hiába csak falra hányt borsó volt minden egyes szava, úgy perget le róla, mint víz a falról.

	***

	&nbsp;

	Halk léptekkel közelített az ajtóhoz,s meg állt a bejártnál pont Yuuki mellet.

	Váratlan mozdulattal előrántotta a&nbsp; bloody rose-t,s rám szegezte ugyan azzal a könnyed mozdulattal ; - Már meg próbálkoztál vele egyszer vajon most sikerül elsütnöd a fegyvert;&nbsp;&nbsp;&nbsp; - - Kedves vadász&nbsp; &#8211;Tudom a szerencsém-kísértem, Mulatságosnak tartom azt a vehemenciát, ahogy minden egyes találkozásunkon meg próbál velem szembe fenyegetően fellépni.

	Szerencsétlen fajtája a vámpírok közösségének, aki nem képes elfogadni önmagát.

	Talán pont ezért kezdet még jobban ragaszkodni Yuukihoz.

	Kaname ekkor &nbsp;közénk állt, de nem tudta a vadászt jobb belátásra bírni.

	- Hagyd Kaname.

	- Úgy látom, ezt a csatát nekem kell meg vívnom vele.

	Egymással szembe állva, néma mozdulatlanságba telt el az idő.

	Egy pillanat alatt befurakodtam az elméjébe és rá vettem, tegye le a fegyverét, s próbálja meggyőzni Yuukit hogy hagyja békén Kanamet.

	Némán a földre szegezte a fejét, s a kezéből kiesett a fegyver.

	Halvány könnycseppek jelentek meg az arcán.

	- Menj Vadász és vidd innen Yuukit is.

	Yuuki felé szegeztem a tekintetemet; rideg kimért eleganciával.

	Azt ajánlom neked: - Kezdj új életet a vadász oldalán és legyél boldog vele.

	Kétségbe eset szemekkel nézet rám s közbe azt kérdezte tőlem; még is hogy legyek boldog, ha ott van a lányom, aki Kanamera emlékeztet?

	-Vedd úgy, mint ha egy ajándék lenne számodra, akit megkaptál tőle egy váratlan éjszakán.

	Yuuki mozdulatlanul állt ellőttem, egy hang sem tudta elhagyni ajkát.

	Tekintete ki üresed és áttetszővé vált, mint egy drágakő.

	Sikerült vele megértetnem, hogy nincs helye Kaname szívében.

	Mindig szeretni fogja, de már nem úgy ahogy Yuuki szeretné.

	Elhagyták a szoba falait,s néma csendbe eltávoztak a közelünkből.

	Nagy sóhaj szakadt ki belőlem, s úrrá lett rajtam egy furcsa dejavu érzés.

	- Kaname szükség volt erre a jelenetre?

	- Sakura, ismered a válaszomat&#8230;

	- Igen, nem volt más lehetőség.

	Egyszer s minden kora le kellett zárni, s talán most végre,talán elfogadja választásod tényét.

	Még hosszú út áll előtte..

	Végre megbékéljen azzal a sorssal, amit neki szántunk.

	
		Így van Kaname? - Nem mondott nekem semmit.. Rám nézet és titokzatosan elmosolyodott.


	&nbsp;

	Ideje mennünk, nem sokkára pirkad. - Kaname rám tekintet szeme sarkából.

	Megfogta a kezem és maga után vont.

	Még utoljára hátra pillantottam, s meg próbáltam a szoba jellegzetes illatát magamba zárni, legalább arra az időre, míg meg nem történik a házassági ceremónia.

	Lassú léptekkel visszasétáltunk az autóhoz; - kérdően rá néztem.

	Most is bekötöd a szemem? &#8211; Válaszul meg csóválta fejét és engedelmes udvariassággal betessékelt az autóba.

	Visszafelé haladtunk.. - Megint rám tört az a bizonyos rossz érzés.

	Azt gondoltam, hogy ez Yuuki és a vadász jelenléte miatt van, de nem &#8230;

	Valami még várt rám az akadémia falai mögött ,s ahogy közeledtünk úgy lett úrrá rajtam a paranoia.

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Alaptalanak bizonyult a megérzésem és egy hatalmas kőként hagyta el szívem apró szegletét a belém furakodott kellemetlen gondolat.

	Mintha elszállt volna belőlem.

	Kaname rám nézet a kollégium előtt,s lágyan elmosolyodott.

	-bele furakodtál a gondolataimba?

	Igen.- ismét elmosolyodott .

	Furcsán éreztem magam; - mámoros gondolattal átitatott érzések szállták meg fejem .

	Szinte beleszédültem ,még a kollégium bejáratáig sem jutottam el,s &#8211; elsötétült előttem a világ.

	Szobába tértem magamhoz..- kinyitottam a szemem,s&nbsp; egy aggodalommal teli tekintet nézet rám vissza.

	Ilyen még sosem történt velem;hogy összesek a kimerültségtől.

	Mikor evett utoljára,- asszonyom?

	Nem is tudom, már rég nem vettem be egy tablettát sem.

	Valahogy sosem éreztem éhséget.

	- Még is volt egy olyan érzésem ,tán Kaname tett valamit abban a pillanatba mikor érintkezett a tudatunk.- Gondolat lánc megszakadt bennem.

	Komornám átadta nekem a vértablettás dobozt, s egy pohár vizet.

	Kinyitottam,és beledobtam egy szemet.

	Ezt követően óránként ismételtem meg a táplálkozás eme formáját; -Ismét erőre kaptam.

	Kopogás hallatszott az ajtó mögül.. Amint halottam a kilincs megfeszülését; - tekintetemet

	ajtó felé irányítottam.

	Volt egy baljós sejtésem,ahogy belépett az illető azon nyomba elfordítottam a fejem az ajtótól.&nbsp;

	Mit akarsz itt bátyám?

	Visszahoztam neked a fiunkat.

	Mi történt?-Kérdeztem tőle száraz hang nembe.

	Feleségem nem tudta elfogadni a közös gyermekünket.

	Gondolom,te magad reménykedtél a legjobban hogy majd a feleséged elfogadóbb lesz. Tudtam hogy, ez sosem fog megtörténni.

	Mindenkinek a saját sarja a legfontosabb ,s egy idegen sarj akivel nem tervezel célokat csak nyűg lehet.

	Bátyám nem szólt semmit, csak szomorúan rám nézet.

	&nbsp;

	Dühöm eltűnt és kedvesen felé fordítottam a fejem.

	Rendbe ,de nem szeretnélek kizárni az életéből.

	Bár mikor eljöhetsz érte és oda viszed ahova csak szeretnéd.

	Hirtelen eszembe jutott- ezt még Kanameval meg kell beszélnem.

	Rin látta rajtam hogy elbizonytalanodtam&nbsp; ; Semmi baj Sakura tudom még meg kell vele beszélned.

	Az ajtó váratlanul kinyílt s, Kaname alakja tűnt fel előttem.

	Ettől kétségbe esésem még inkább fokozódott.

	Egyből az jutott eszembe ; -&nbsp; Egymásnak fognak esni , de meglepetésemre higgadtak maradtak.

	Akkor belegyezel ,Kaname?

	Bólintót egyet némán.. - Nem volt számomra túl meggyőző..

	Ahogy jött úgy el is hagyta a szobám falait.

	***

	Terhesnek érezhette a jelenlétét,pedig ez a döntés rá is hatással lehet, sőt az egész eddigi életünket befolyásolhatja.,hisz egy öt év körüli apró gyermek kerül hozzánk aki nem vére. Ezzel sosem volt gondja..,most még is ez miatt aggódok ami kihathat a jelenlegi állapotomra.

	Még nem mondtam neki,de ismét gyermek áldás elé nézünk.

	Másnap este végre leültünk egymással beszélgetni a nappaliba.

	Nem ment zökkenő mentesen.

	Mindkettőnk arra várt hogy másik kezdjen bele..

	Szavakat kerestük,s egyikünk sem találta meg a fejében a helyes megfogalmazást arra a problémára amit valószínűleg túl reagálok magamba.

	Kaname meg törte a köztünk lévő csendet,s a kanapéról felállva vett egy poharat amibe vizet töltött és&nbsp; bele dobott egy vértablettát.

	- Sakura nem kell aggódnod.

	Bele egyezek.

	Ki lett tűzve az esküvő időpontja,s a meghívókat is szétküldtem.

	Valahonnan boldog voltam, de nem voltam benne biztos hogy valaha el jön a napja.

	-Kaname nagyon örülök neki;&nbsp; - ha bár nem látni rajtam, mert nem rég aggasztó híreket kaptam a tanácsból.

	Az ellenfeleid mozgásba lendültek .., &#8211; élünkön az apámmal.

	&#8211; Nem akarja, hogy boldog legyél?

	&#8211; nem hiszem. &#8211; csak egy tároló vagyok a szemébe.

	&nbsp;Hirtelen egy látomásom támadt, ami nem jósolt tartós békét.

	Mindig tudtam, hogy előbb utóbb el jön ez a nap is, és már nem csak magamért kell majd harcolnom&#8230;.

	-Nem vagyok egyedül..

	-Ez a lényeg..

	&nbsp;

	Még nem tudom, hogy Yuki hogy dönt.

	Döntése befolyással lehet azokra akikkel a múltba kapcsolatba volt.

	Így Kanamera is hatással lehet ...

	***

	Öltözőasztal előtt ültem ,s azon gondolkodtam ;- Mi kép oldhatnám meg ezt az aggasztó helyzettett&#8230; nem volt időm befejezni a gondolatot.. kopogás halottam az ajtó mögül.

	Szabad.- Komornám volt az.

	Le nyomta a kilincs ajtót és óvatosan be jött egy fehér szatén ruhával.

	Úrnőm ezt a ruhát kaname samma választotta ki az úrnőm számára.

	Komorna meghajolt előttem, s le tette az egyik szék hátára a ruhát.

	Vissza sétált az ajtóhoz, ismét meghajolt, - Engedelmével távoznék..&nbsp; - intetem neki ,s a komorna elment.

	Ruhára néztem ,s elméláztam magamban,s hirtelen eszembe jutott az a nap mikor a bátyámhoz kellett hozzá mennem.

	Akkor is szatén ruhát kaptam.

	Felálltam és odamentem a székhez, hogy szemügyre vegyem még jobban.

	Meg láttam rajta egy elrejtett csipkéből elkészített vékony kabátkát., belső kis zseben egy ékszer sziluettjét láttam kirajzolódni.

	Ha jóban bele gondolok holnap ilyenkor már Kaname felesége leszek.

	Lehajtottam a fejem és haloványan elmosolyodtam.

	Boldogságot érzet a szívem,de nem tudtam teljesen átadni magam ennek az örömnek.

	Háttérbe meg búvó bizonytalanság ,az intrikák és a tanácsba terjengő pletykák be árnyékolták azt.

	***

	Két nap telt el azóta mióta vissza tértünk Kanameval a kollégium falai közé .. még ha átmeneti időre is szól,de boldog volt minden egyes napom vele.

	Mikor felkeltem naplemente előtt ,nem éreztem izgalmat ,sem pánikot.

	Ültem a fésülködő asztal előtt és mélán&nbsp; bámultam a falat,s még mindig azt kérdeztem magamtól; -Ez igaz? Még mindig nem fogtam fel azt hogy a felesége leszek.

	Komornám be jött ,a székhez sétált és kivette a fésűt a kezemből,és elkezdte vele fésülni a hajam.

	- Úrnőm ideje készülődnie.

	Szám néma maradt,- igazából annyira hozzá szoktam ahhoz hogy folyton védelmezem és erőt s , kitartás próbálok neki nyújtani .. Vajon elérnek szavaim a jövőben is hozzá?

	Ebben az egybe nem voltam biztos,de minden másba amit láttok a jövő illúziójaként,egy lehetőség amivel élni fogok ha számomra elfogadható üzenetet kapok.

	Esküvői ruha káprázatosan festett rajtam; amit a komornám segítségével vetem fel.&nbsp; - az öltözködő asztalhoz mentem és leültem. Türelmesen vártam a komornára aki megkereste a virágos hajtűt.

	Odalépet hozzám ,s elkezdte a hajammal igazgatni, aminek a végeredménye csodálatos fonott koszorú volt ami elterült a tarkóm alatt,kiegészítve még néhány&nbsp; hajtűvel amivel rögzítette a&nbsp; kikandikált tincseimet. Végül egy diadémaval ellátott fátyolt tett a fejemre. - Felálltam.

	Derekamra rögzített egy uszályt, aminek nem láttam a végét, olyan hosszú volt...

	Ajtóhoz sétáltam,s a kilincset lenyomva kisétáltam rajta.

	Komorna meg fogta az uszály végét, hogy könnyebben tudjak a lépcsőn közlekedni.

	Hallba meg láttam a bátyám;

	Nagyon magabiztos volt a tekintete.

	Komorna felém fordult; - a kocsi megérkezett asszonyom.

	Ki sétáltam a lovas kocsihoz, amihez négy pompás fehér ló volt befogva.

	Be ültem a hintóba ,az uszályomat szépen behelyezte a komorna és rám csukta az ajtót.

	Szép lassan el indult,s fokozatosan egy gyorsabb lett.

	Az ablakon ki nézve figyeltem a fákat ahogy elsuhannak a szemem előtt.

	&nbsp;

	Akaratlanul is belefeledkeztem a fák zöldellő lombjába; egy idő után már csak árnyékokat észleltem;- behunytam a szemem.

	Egy ismerős hang szólított meg..

	Hintó ajtó fogantyúját szorította;

	- Tényleg elaludt? Milyen kínos.

	Aidou ne légy tapintatlan.

	Jó jó Akatsuki.

	Sakura-samma megérkeztünk Kaname - samma birtokára.

	Egy kéz érintésére keltem fel, ahogy finoman próbált észheztériteni.

	Kinyitottam a szemem és rá néztem a kísérőmre.

	Köszönöm Aidou.

	Méltóságteljesen kiléptem a hintóból és a napernyőt kibontva a fejem felé tartottam.

	Nap lenyugvó fényei halványan világították meg a fák koronáit, miközben végig sétáltam a kövezet úton a kísérőimmel egészen a rezidenciáig.

	Aidou és Akatsuki felkísértek a lépcsőn egészen az ajtóig.

	Akatsuki lenyomta a kilincset és kitárta nekem a bejáratott.

	Besétáltam, és szétnéztem a váróba.

	Ismerős érzések suhanták át szívemen, de nem horgonyoztak le bennem.

	Aidou a nagyterem felé sietett,szemügyre vegye az előkészületeket.

	Sóhajtott egyet ,és felém nézet.

	Sakura &#8211;samma minden rendbe van..

	-Ezek szerint befejezték az előkészületeket.

	Igen. - Még egy óra és elkezdjük a ceremóniát.

	Idő végtelenül lassúnak tűnt,s már kezdtem beleunni a várakozásba&#8230;.

	Akatsuki meg mentett azzal hogy leült mellém és beszélgetésbe elegyedet velem.

	&nbsp;

	***

	Fel ált és a kezét nyújtotta felém.

	Meg engedi nekem, hogy oltár elé vezessem?

	Némán bólintottam, s bele karoltam.

	Nagy szárnyas ajtó választotta el az előteret és a báltermet.

	az ajtó hirtelen kinyílt belülről,s Akatsukival beléptünk rajta.

	Kecses lépteimmel végig vezetet a bíbor vörös szőnyegen.

	Kaname a felállított oltár előtt várt, fehér szmokingba,s elégedetten rám nézet szelíd szemeivel.

	Mindketten a házaságkötö felé néztünk, s meg kezdődőt a ceremónia.

	Ceremónia végén egy szűk társaságba tovább ünnepeltünk.

	Nem foglalkoztunk semmivel, megszűnt számunkra a külvilág,s csak egymás érzéseit fürkésztük a másik szemébe.

	Tudom, múlékony pillanatnak látszik kettőnk boldogsága, de csak addig míg Kaname hatalma a tanácsba meg nem szilárdul.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Vége (Egyenlőre)

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Részek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=32591153&amp;nid=6908589</link><pubDate>2023-03-30 20:19:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	1.rész

	2.rész

	3.rész

	4.rész

	5.rész

	6.rész

	7.rész

	8.rész

	9.rész

	10.rész

	11.rész

	12.rész

	13.rész
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[19.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6735831</link><pubDate>2017-10-01 12:00:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharában

	&nbsp;

	Pillangó bánata

	&nbsp;

	19. fejezet

	&nbsp;

	Bál hajnalig tartott, s a fiatalok teljesen megfeledkeztek az idő múlásáról.

	Szeretem volna táncolni Kanameval,de a sok ifjú hölgy, akik körbe zsongták,nem engedtek a közelébe.

	Ezt észrevette és illedelmesen elbúcsúzott tőlük, és elindult felém,- halvány mosollyal a szája szegletén.

	Még mindig népszerű volt,s ez egyszerre lepet meg és töltött el&nbsp; bánattal.

	Legszívesebben ki sajátítanám magamnak,de ezt nem tehetem meg vele,mert akkor elvenném a szabadságát,s ezt semmi féle kép nem szeretem volna meg tenni vele.

	Nagy riadalom támadt és &nbsp;az ifjoncok szétszéledtek a terem minden irányába.

	&nbsp;&#8211; Fegyver van nála!- kiáltotta az egyik diák,s a nagy felfordulásba lassan kirajzolódott a támadóm testének körvonala.

	Kezében nem közönséges pisztoly volt,s a férfi sem volt más, mint Ai mostoha apja,- a vadász.

	&nbsp;Gúnyosan belenéztem a szemébe, s aztán fegyverére tekintetem.

	Oda sétáltam hozzá kecses méltósággal, - Egyenesen szívem felé fordítottam a csövet.

	Ne hogy elhibázd. &#8211; Tovább mosolyogtam rá .

	Terem másik végéből Kaname rohant felém,- Ne hagyd, hogy meg tegye! &#8211;Ne aggódj, csak játszok kicsit vele.

	Alig hogy eljutott a gondolatom hozzá, már is megragadta a kezem s féltőn átkarolta testem és elrántott Bloody Rose elől.

	Miért csináltad ezt?

	Ne haragudj, de mondanom kellet valamit neki.

	Tudod nagyon jól, hogy a vámpírok sosem mutatják, ki az érzéseiket.

	&#8211; Igaz Sakura, szeretünk erősnek mutatkozni, minden helyzetbe.

	- Betartod az ígéreted?

	- Igen Sakura.

	Óvatosan közelített ajka ajkamhoz,mikor egy apró árnyékot vetem észre mögötte.

	Kaname is észlelte és az apróság felé fordult.

	- Ai, neked már aludnod kéne!

	
		Tudom csak kíváncsi voltam arra hogy valóban meg teszi apa vagy sem.
	
		Ezt hogy érted?
	
		Hikaru sama volt az a személy, aki felíratta a listára Sakurat. - Teljesen meglepődtem mikor Kimondta a nevem alig érthető hangon.
	
		Ne is mondj többet Ai.
	
		Most menj ; - Jó éjszakát! &#8211; Ai meg fordult és elment egy intéssel együtt.


	Kaname Karon fogott, s elhagytuk a bál teremet.

	Ahogy szoba felé sétáltunk vissza, azon töprengtem vajon milyen éjszaka fog rám köszöni abba a pár órában, ami még hátra van napfelkeltéig.

	Ajtó kitárult ,s Kanameval besétáltunk rajta.

	Ablakhoz mentem, s elhúztam a függönyt.

	Hold már&nbsp; a teljes égi útja vége felé járt,s a horizontra felpillantva állapítottam meg hogy alig két óránk maradt hátra az esténkből.

	Kaname mögém állt és arcát arcomhoz érintette és szorosan átkarolta derekamat.

	Szép lassan elvit az ablak mellől egyenesen az ágy széléhez,s Kíméletlenül rá tapasztotta ajkát az ajkamra.

	Ledöntött az ágyra, mi közbe egyre követelőzőbb és türelmetlenebb lett.

	Hagytam, hogy bekebelezze testem minden szegletét,s csak sodrottam a karjai áramlata között.

	***

	&nbsp;

	Sikerült átaludnunk az egész napot,s valamikor a késő alkonyati órákban tértem magamhoz az ágyban.

	Kimásztam és a székhez mentem, amin a köntösöm pihent.

	Levetem a háttámláról,és felvetem magamra.

	Kaname még mindig az álmok mezsgyéjén járt.

	Úgy aludt akár a tej,s csak azon vetem magam észre hogy az alvó arcát nézem,s nem tudom róla levenni a tekintetem.

	Megérezte ,s szemeit kinyitotta és belenézet tekintetembe.

	Zavarodottságomba elfordítottam tőle a fejem és az íróasztalra néztem.&nbsp; - Még mindig eltudott&nbsp; varázsolni; ahogy rám nézet.. &#8211; nem tudtam szóhoz jutni.

	Ki kellt az ágyból és felöltötte magára az alsóját,s végül a nadrágját.

	Mögém jött és átkarolta a derekam,s végig húzta kezét a hasamon.

	- Nem csodálkoznék, rajta ha meg ajándékoznál egy gyermekkel.

	- Ekkor még nem tudtam, de Kanameba egy jós veszet el.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Ajtó felől kopogás szűrődött be. - Meg is jegyeztem halkan magamba;- milyen illedelmes Yuuki.

	Kaname visszaválaszolt neki,s beinvitálta a szobába.

	Kilincs lenyomódott,s az ajtó kitárult.

	Bejáratnál ott állt s üres tekintettel nézet farkas szemet Kanameval.

	Yuuki, Kaname kezeire nézet, ami még mindig a hasamon pihent.

	Hirtelen könnyek szöktek a szemébe.

	
		Miért Kaname! &#8211; Egyszerűen képtelen volt elfogadni a döntését.
	
		Yuuki,- kezdte Kaname; Szívem abba a pillanatba meghozta a döntését mikor új lehetőséget kaptam az életem folytatására. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább és elengedtelek, hogy boldog lehessél azzal a férfival, akit szívből szeretsz.
	
		Téged is szeretlek. - Mondta Yuuki elcsukló hangon.
	
		Nem Yuuki, minket a szenvedély és az egymás iránti mély ragaszkodásunk kötőt össze, s ezt alig lehet szerelemnek nevezni.
	
		&nbsp;


	Most először szembesült igazán Kaname érzéseivel.

	Láttam, rajta hogy fájnak neki is a saját gondolatai, de ha nem mondja ki neki nyíltan az érzéseit, akkor sosem tud velem boldog családi életet élni.

	Yuuki szemébe könnycseppek gyűltek; nem mondott semmit.

	Egyszerűen megfordult és elhagyta a szobám falait.

	Kinéztem az ajtón,s láttam, ahogy elhagyta a folyosót,és lerohant a lépcsőn mint egy megsebzett vad.

	Még véletlenül sem gondolt bele abba, hogy vajon ö maga mennyi szenvedést és kint okozott Kanamenak, aki nem vágyót semmi másra csak békére és egy szép családra.

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Párnap telt el &nbsp;Yuki és Kaname beszélgetése között;- mikor is egy véletlen folytán meg láttam őket a hold kollégium nagy báltermének egyik erkélyén.

	Terembe egy teremtet lélek sem volt rajtunk kívül.

	A falhoz tapadtam s lassú léptekkel közelítetem az erkély egyik függönyéhez.

	Erősen bele kapaszkodtam és ki tekintetem mögüle.

	Kaname, pont akkor nézet rám, s aztán tekintete visszasétált Yuki szemei közé. - gyorsan visszahúzódtam a függöny mögé.

	Némán álltak egymással szembe,s végül Yuuki törte meg a csendet,s ugyan azt kérdezte Kanametól,amit leg utoljára is;- Miért?

	
		Nem húzhat a szíved kétfelé.
	
		Egységesnek kell maradnod, ahogy én is erre törekszem; - Az egységre. Habár e mögött&nbsp; csak nagy sötétséget láttok,de te ezt nem értheted. Köztünk lévő szakadék csak napról-napra nagyobb lesz, mire te magad eltűnsz valahol a mélyében.
	
		Meny vissza a vadászhoz,vele boldogan élhetsz,s engem felejtsél el.
	
		Nem Kaname!!! Teljes képtelenség. Hogy tudnék nélküled élni?
	
		Ahogy eddig is! Az elmúlt időkben hányszor voltunk egymás közelébe,s te hányszor borultál más karjaiba? Mindig máshol keresel, vigaszt mikor megbántottnak érzed magad. Ezt nem tudom elfogadni,s ne is próbálkozz a jövőbe,mert nem másítom meg a döntésemet.
	
		Következő teliholdkor feleségül veszem azt a nőt, aki az elmúlt 520 évben mindig velem volt, s boldog családi életünk lesz! Ha akarod, ha nem!


	**

	&nbsp;

	&nbsp;

	Teljes mértékbe leblokkoltam azon a határozottságon, ahogy Kaname,Yuukival beszélt.

	Kaname ott hagyta,s mint egy árnyék szertefoszlót a légbe.

	Yuuki szeméből, megint könnyek csordogáltak le.

	Szomorú, szenvedő tekintettel nézet hátra.

	Mintha sejtette volna, hogy a függöny mögött rejtőzködöm.

	Tekintetéből szinte lángolt a keserűség és a bosszúvágy, amiért képes volt Kaname, elhagyni a szívét. Egy ideig elmerenget sötét égbolt egén, s aztán fogta magát, megfordult és elhagyta az erkély szűk zugát. Át sétált a termen; - ajtó nyikorgására felfigyelve hátra néztem. Csak néztem, ahogy elhagyja a báltermet.

	&nbsp;

	Még mindig a függönybe kapaszkodtam ,s még mindig nem hittem el azt amit az imént halottam; - Valóban igaz lehet?

	Igen! - jött Kaname válasza a hátam mögött.

	Karja körbe fonta derekamat,s erős határozott mozdulattal magához vont.

	
		Sakura,te vagy a boldogságom forrása,s ezt a forrást soha&nbsp; nem engedem el ,amíg ebbe a világba létezem. &#8211; Kaname szavai nyugalommal töltöttek el ,s egyre biztosabb volt a jövőm az oldalán.


	Még egy apró boldogsággal átitatott könnycsepp is meg jelent az arcomon akkor abban a pillanatban; fejemet magához vonta. Ajka lassú közelsége&#8230; váratlan hevessége, ahogy birtokba vette ajkaimat&#8230; Teljesen legyengültem ,s hagytam, hogy felemeljen s a karjaiban folytattuk&nbsp; a szerelmünkkel átitatott&nbsp; csók özönt.

	&nbsp;

	Elválás csókjaitól fájóan nehéznek bizonyult, mintha a nyugalom szigetéről szakítottak volna ki.&nbsp; &#8211; Letett a padlóra és szelíd szemekkel rám nézet.

	Tudtam, hogy mennie kellet, de nem engedtem.. &#8211; átkaroltam derekát és a fejem mellkasára helyeztem.

	Sakura mennem kell.

	Miért?

	Az titok. &#8211; Valamit tervezet, de még nem sejtetem semmit abból a titokból.

	Elbúcsúztunk s türelmetlenül vártam a pillantott mikor a titokról fellebben a fátyol.

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Türelmetlenül vártam a nagykapu előtt. - Nagyon ideges voltam, amiért titkolózásba burkolózott, és még ennyi idő után sem árulta el nekem, hogy mit tervez.

	Úgy beszéltük meg, hogy itt találkozunk, de ennek már lassan egy órája volt&#8230; Abba reménykedtem tán nem csinál semmi ostobaságot Yuuki, amivel Kaname-t szörnyen megbántaná.

	Valahol a fák árnyékából lassan fokozatosan kirajzolódott teste körvonalai alig észrevehető aurája, titokzatosan meg mutatkozott előttem. Vörös szemei rám néztek, s egy fekete kendőt elővett, amit a végénél megfogva leeresztet előttem. &#8211;Mögém sétált és bekötötte vele a szemem.

	Mi ez Kaname? Miért veted el tőlem a lemenő nap sugarát?

	Elviszlek valahova, de nem láthatod az odavezető utat.

	Miért? &#8211; Ami az út végén vár csak azt láthatod meg. &#8211; Beletörődve a helyzetembe.. egy sóhaj hagyta el ajkam apró nyílását. Egy autó hangját halottam meg. Kaname odavezetett.. Elkezdtem tapogatni az autót és nagy nehezen meg találtam az ajtót, s kinyitottam. - Beültem. Megpróbáltam leszedni magamról a kendőt,de Kaname megakadályozót benne.

	&nbsp;Nem Sakura. &#8211;mondta nekem selymes hangon..&nbsp; &#8211; ráborultam a vállára. Autó elindult, s egy órányi utazás után megálltunk valahol.

	Kaname kiszállt az autóból, s halottam, ahogy megkerülte és kinyitotta nekem az ajtót.

	Kisegített,s egy határozott mozdulattal meg fogta kezem.

	Besétáltunk egy vaskapun,s még mindig nem tudtam, hogy hol is vagyunk.

	Ha megérzésem nem csal, akkor ez egy birtok.

	Nem is kellet több..&nbsp; azonnal összeraktam a képet a fejembe. Egy pici mosolyt hagytam az ajkam szegletén.

	Kaname pillantását éreztem magamon ; - Rá jöttél arra hova is tartunk?

	&nbsp;Sejtem,de nem vagyok benne biztos. &#8211; Mondtam neki kisé bizonytalanul.

	Nagyon is tudtam már, hogy mit is akart nekem meg mutatni.

	Megálltunk, mögém sétált és visszaadta nekem a fényt.

	Nap már majdnem alábukott a nyugati horizonton.

	Itt ott meg jelentek az első csillagok is az égen.

	Egy hatalmas kúria állt előttem.

	Ajtó nemes vasból volt kovácsolva, ahogy az a kapu is ahol beléptünk a birtok területére.

	Ahova csak néztem mindenütt lámpákat láttam.

	Teljes disz kivilágítást kapót a ház és körülöttünk lévő fák és az utak.

	Mikor beléptem a fogadó helyiségbe.. a mögötte lévő&nbsp; terem még&nbsp; hatalmasabb&nbsp; volt . Onnan vezetett fel egy lépcső a terem erkély részére.

	Kaname ,elindult a lépcső aljához és maga után húzót.

	Rátette tenyerét a falra; hirtelen egy rejtett ajtó nyílt meg. &#8211; Ezt az ajtót csak Kuránok tudják kinyitni. Kivéve az apád,és a bátyád. Előttük örökre rejtve marad.

	Besétáltunk rajta, s egy csigalépcsőn lefelé sétálva mentünk egyre mélyebbre a föld gyomrába. Ahol elhaladtunk ott automatikusan fény villant fel, s ahogy elhagytuk azt a fordulatot azonnal ki is aludt. &nbsp;

	Végtelenek tűnő folyóson haladtunk.. nem láttam az elejét,de a végét sem.

	Egy ajtóhoz értünk amit Kaname kinyitott; Ajtó mellé állt, s a kezét a szoba felé nyújtotta.

	Itt lesz hálószobánk; beléptem s körülnéztem.

	Szerény falak és kicsit díszes bútorok jellemezték a szobát.

	Olyan volt, mint maga Kaname.

	Talán pont azért ilyen hogy ne érezem magam annyira egyedül, ha hosszú időre el kell majd mennie.

	Kint a folyóson Yuuki auráját kezdtem érezni.&nbsp; &#8211; Egy rossz előérzetem támadt akkor abban a pillanatban, ahogy odaért a szobánk ajtójához.

	Hiába volt üres a tekintete, szinte éreztem a gondolatát. - szóval ez lesz a szerelmi fészketek. &#8211; elfordultam tőle és a francia ágyhoz sétáltam, és leültem rá.

	Mit szeretnél mondani nekünk Yuuki? &#8211; keresztbe tett lábal a kezemet rajta megpihentetve néztem rá; miközben azt sugalltam neki,- nehogy meg merd bántani Kanamet.

	Nem válaszolt, csak nézet minket,s a szíve mélyén valamit tervezet.

	Talán valami kicsinyes bosszún járt a feje, ami még szánalmasabbá tette a szemembe.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[18.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6696233</link><pubDate>2016-12-31 11:46:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharában

	&nbsp;

	18. fejezet: Változó szív

	&nbsp;

	&nbsp;négy hónapja voltam az akadémián,s napjaim unalmas egyhangúságba teltek,még úgy is hogy a fiamat a hét minden napján a karjaim között ringattam egy párórára,és próbáltam minden egyes napot magamba mélyre rejteni hogy később ne vesszen a homályba.

	Gyakran játszót vele az ifjabb Kaname.

	Mos tanába teljesen lekötőt a vámpíroknak szervezet álarcos bál, amit még a senpaial határoztunk el.&nbsp;

	Jobban örültem volna, ha inkább az ifjú titánok próbálgatják saját kreatív szárnyukat, de Kaname attól tartót, hogy tán elügyetlenkedik a szervezést, és &nbsp;az időpontot is eltolnák.

	Így jutót nekem ez a nemes feladat.

	Tervezetet írtam, rá néztem a fiamra és eszembe jutott, hogy valamikor régen az apám adott nekem egy nyakláncot,amit sosem vettem fel.

	Rajta lévő medál kinyitható volt, s egy kép volt benne a családunkról.

	Ritkán nyitottam ki, mert azt a képet már akkor is egy hazugságnak tartottam.

	Mivel Yoshiyuki elkerül tőlem, hamarosan,.. ha bele rakatok egy új képet magamról az szép ajándék lesz majd neki.

	- Igen az lesz, de nem most. - Mondta a fiam a hátam mögött mi közbe a láncot kerestem.

	- Nem is hallottalak Kaname. &#8211; hátra fordítottam a fejem és rá mosolyogtam.

	Bál este kezdődik vacsorával összekötve, addigra minden meg lesz.

	Át néztem a tervezetedet az asztalon.

	Igen?- meglepődtem, enyhén furcsának tartottam, hogy ellenőrzi a saját anyát, de nem vártam mást a fiamtól.

	Tökéletességre törekszik. &#8211;&nbsp; Egy mosoly hagyta el az ajkam.

	Végre megtaláltam a láncot.

	Asztalra tetem, és visszaültem az íróasztalhoz.

	Megyek anyám mert hamarosan kezdődnek az óráim.

	Már is mész?

	Igen.

	Még csak most kezdet alkonyodni, és a nap még magasan van.

	Tudom.

	Ha terveztet, befejezted leviszem a vámpíroknak és akkor elkezdhetik a díszítést.

	Már befejeztem. - mondtam neki, s még utoljára gyorsan átfutottam és belenyomtam a fiam kezébe.

	
		Köszönöm. &#8211; mondtam neki mosolyogva és átöleltem a derekánál.


	Fiam, csak mosolygót egyet és az ajtóhoz sétált&#8230; kinyitotta, és ki ment rajta.

	Várj egy pillanatot. - Szeretném, ha átnéznétek az apáddal. - Bólintott egyet némán és elsétált a lépcsők iránya felé. Egy darabig még néztem, ahogy távolodik tőlem,s aztán visszasétáltam a szobába.

	Leültem az asztalhoz és egy könyv után nyúltam, ami még Kaname rakót le rá és meg kért,&nbsp; hogy olvassam el mert szerinte nagyon jó.

	Igazából nem volt semmi dolgom, s boldogan lapoztam fel a könyv oldalait.

	&nbsp;

	***

	Nem szeretném, ha túl merevre sikerülne a bál,de azt se ha túlságosan kicsúszna a talaj a lábunk alól.

	Alkonyat csalogatóan hívogatott le a kertbe.

	Már idejét sem tudom mikor voltam utoljára a hattyús szökőkútnál.

	
		Végül nem mentem sehova,és meg vártam a bál kezdetét.


	Kopogtak az ajtón, - a komornám kért be bocsájtást.

	Asszonyom a ruhája megérkezet.

	Köszönöm Yori.

	Ted le az asztalra,és segíts nekem fűzőt cserélni.&nbsp;&nbsp;&nbsp; -&nbsp; Ahogy meg ígérte nekem Yori követet az akadémiára.

	&nbsp;

	Dobozhoz sétáltam kinyitottam, és egy fekete &#8211;fehér ruhát vettem ki belőle.

	Felső része kékes fekete volt mint az éjszaka a szoknya része fehér mint az égi lények szárnyai.

	Ruha vonalai finoman simultak a testemhez, de fűzővel még mindig szenvedtem a komornával.

	&nbsp;Nagyon szép ebbe a ruhába. - Komornára mosolyodtam.

	&nbsp;Fűző kényelmetlen volt számomra ezért levetetem, és egy másik alternatívát kerestem.

	Egy fekete fűző hatású felsőt szedtem elő a szekrényből.

	Alaposan meg néztem és elégedetten mosolyra húztam a szám,és a komorna felé fordítottam.

	Ezt ad rám, ebbe biztos nem fogok megfulladni.

	De úrnőm a senpai nem fog haragudni azért, hogy&#8230;

	Ne aggodalmaskodj ez miatt ,- nem lesz semmi baj. Tudod nagyon jól Yori hogy mi a véleményem az ilyen bálokról.

	Igen tudom,de akkor miért csinálja?

	Fiatalok miatt. &#8211; Magamra tetem azt az álarcot, ami a dobozba volt benne.

	Készen is vagyok akár mehetnék is a bálba&#8230;

	Leültem a székre és levetem magamról,és egy szolidabb egybe ruhát vetem magamra.

	Yori most már elmehetsz,a többit megoldom egyedül.

	Alig hogy kiment a komornám.. már is elhagytam a szoba falait és lerohantam a lépcsőn egészen a bálteremig.

	Semmi nem változót benne.

	Diákok serényen díszítették termet, amiből már nem volt sok hátra.

	Már csak az ajtó fölé szeretek volna egy apró díszt elhelyezni, de mindig leeset nekik. &nbsp;Kanamenak sikerült fel tennie &#8230; - Mindenki nagy megkönnyebbülésre;

	***

	Fiatalok észre sem vetek, aminek nagyon örültem, mert így ki tudtam settenkedni a kertbe, ami a kollégiumon kívül volt.

	Egyedül sétáltam az éjjeli sötétségbe.

	Hold félhold alakba tündökölt a tejút rendszer milliárdnyi csillaga között.

	Lágy szellő támadt, ami meg mozgatta a fák alig érezhető árnyékát.

	Valakit észre vetem a homályba, titokzatos alakja még mindig rejtve maradt előttem, addig a pillanatig, míg meg nem jelent tőlem alig fél métere.&nbsp;

	Jellegzetes fehér haja és Lilla szeme gonosz rosszindulatot szórt felém.

	Mi van vadász, csak nem kivégezni jöttél?

	Sejtelmes gonosz vigyor ült ki az ajkára.

	Egyszer biztos meg ölek Kuran Sakura,de nem itt és most. &#8211; cinikusan felnevetem.

	Igen ?!&nbsp; Úgy, mint Kuran Kanamet ?&nbsp; Végére egészen összebarátkoztatok. &#8211; vadász mogorván rám nézet.

	&nbsp;Tud Kuran Sakura, valaki felírt a vadász listára !..

	Amilyen hirtelen feltűnt úgy vált ködé a fenyegető aurája.

	Ez a találkozás teljesen elvette a hangulatomat az éjjeli sétától, és visszaindultam a kollégiumba.

	Kaname az ajtóba állt és meg hiten figyelte a csillagokat mikor meg látott.

	Felém indult, s mikor közelebb ért megragadott és elhúzott a falak egy sötétebb szegletébe.

	Megfogta a kezemet és homlokát homlokomhoz érintette.

	Ne kínoznak ezek a gondolatok édes Sakura.

	Hamarosan megoldódnak.

	Mintha csak próféta szólt volna belőle,meg nyugtató meleg keze és a csókja egy pillanatra elhitette velem, hogy valóban elfeledhetem azt amit a vadász mondót nekem az imént a találkozásunk alkalmán.

	Figyeltük egymás tekintetét, miközben ajkunk egyre közelebb ért és egy lágy csókban össze nem forrt. Elengedtem kezét és szorosan átöleltem.

	A fejem meg pihent széles mellkasán, s azt kívántam; bár csak így maradhatnánk az idő végeztéig.

	Halk nőies köhécselés hallatszott a távolból, - fejem a hang irányába fordult.

	- Ai mit csinálsz itt?

	- Te mit csinálsz apával? &#8211; Jött nekem a költői válasz.

	- Látottak nem szorulnak magyarázatra.

	- Elvégre szeretjük egymást apukáddal.

	Nyugodtságommal teljesen összezavartam,s elkezdet hebegni, habogni össze vissza.

	Azt ki tudtam venni belőle, hogy elkészültek a díszítéssel.

	Ai ! &#8211; izgatottan intet felé Ren .

	&nbsp;

	&nbsp;Ai sarkon fordult és elindult az öccse felé, aki úgy nézet kint, mint a vadász miniatűr változata.

	Ideje visszatérnem a szobámba&#8230; - még át kell öltöznöm.

	- Veled megyek&nbsp; Sakura.

	- Minek? &#8211; Kaname ajkán sejtelmes mosoly jelent meg.

	- Ne most Kaname.. térjünk rá vissza a bál után.

	- Rendbe, még szavadon foglak édes Sakurám..

	Mosolyogva néztem rá vissza .&nbsp; ilyet még sosem mondót nekem : Tán egy új kezdet lehetősége terítette be a levegőt.

	Szobám felé haladva alaposan át gondoltam a menetrendet.

	Nem találtam benne hibát. Cselédek elhelyezkedése a vendégek fogadása minden a legjobb úton haladt a teljes végkifejlett felé.

	Bementem a szobába,a ruhám már elő volt készítve.

	Magam felé emeltem és alaposan szemügyre vettem a bordó felsőt és az azonos Szinű szoknyát, ami majd a fehér alsó szoknyára húzok rá. &#8211; Elhúztam a szám,- vajon nem leszek túl ciki így?&nbsp; Legyintetem egyet, és elkezdtem öltözni.

	Yori pont most nincs itt amikor szenvednem kell ezzel a drapéria jellegű alsóval.

	
		Nagy levegőt vetem és folytattam az öltözködést.


	Néhány simítás volt hátra és már csak a hajamnak nevezet kócnak kellet valami formát adnom.

	Úgy rémlett mintha valamikor Kaname egy hajtűvel ajándékozót volna meg.

	Ki húztam az éjjeli szekrény egyik fiókját és valóban,ott lapult a mélyén egy csodás medállal, amin&nbsp; bíborvörös kő foglalt helyet.

	Amint lenyomódott a kilincs, egyből átfutót a fejemen az ismeretlen férfi neve.

	Nem&nbsp; Kaname vagy a fiam jött be az ajtón, hanem a bátyám, akinek a társaságára a leg apróbb porcikám sem vágyót,de még a hangja is irritálón zavaró volt számomra.

	Mit keresel itt? &#8211; átnyúlt feleltem és elvette a vörös kővel ékesítet medált a fiókból.

	Ha jól emlékszem ezt még a tizenkettedik születésnapodra vettem .

	Nem gondoltam, hogy annak ellenére megtartod.. ahogy elbántam veled ..- ablakhoz sétált.

	Ne szenteskedj nekem itt &#8211; mellé sétáltam.

	Miért jöttél? &#8211; Nem kellet mondania elvégre tudtam, hogy Yoshiyukit akarja elvinni. Még is annyira fáj a tudat, hogy elvesztem, s tán sose fogja meg tudni, hogy én vagyok az anya.

	- Még mondanom kell neked az okot, amiért eljöttem?

	- Tán a fiunk nem elég ok?

	- Ha el akarod vinni, akkor vidd.

	Talán még sikerül beolvasztanod a családba.

	- Még nincs egy éves. - mondtam neki kisé sértődötten. &#8211; Igazából párnap múlva töltötte volna be az első évét,de Rin nem várta meg.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Sakura, mind annyian bábok vagyunk. &#8211; megfordultam és neki támaszkodtam az ablaknak.

	- Mondj olyat, amit nem tudok.

	- Fejembe cikáztak a gondolatok,de kimondani nem tudtam őket.

	Némán álltam mellette és közbe hagytam, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül elvigye a fiúnkat.

	&nbsp;

	Furcsa volt azzal a tudattal lemenni a bálba hogy már nem lesz velem Yoshiyuki.

	Kaname jól elvolt.

	Vidám volt és egy csöpp bánat sem ült ki az arcán s, ez boldogsággal töltött el.

	Unottan néztem a bálozó fiatalokat,s az jutott eszembe;- Milyen naiv némelyik vámpír csemete. Vagy csak megjátsszák, s valójába ők maguk is a nagykirakós részei?

	Valószínűnek tartom, de nem látnak elég jól át a láthatatlan leplen, csak játsszák a saját szerepüket, mint ahogy mindenki. Tán &nbsp;túl sokat tudok, mert mindenki fejébe belelátok, kivéve apáméba,de cselekedetei elárulják ,miszerint az igazi hatalmat ö maga birtokolja,nem is Kaname. &nbsp;

	Kaname erről még nem tud semmit; habár lehetséges, hogy már sejti, miszerint irányított bábu lett belőle is?&nbsp;

	Fiatalok jól érezték magukat,és ez volt a lényeg.

	Kaname sziluettét valahol a terem egy távoli pontjába fedeztem fel.

	Ez az apró pont egyre csak közeledet felém,ahogy átszelte méltóság teljesen a &nbsp;terem padlózatát,s megállt előttem.

	Végig simította az arcomat ismét,és nem törődve a minket bámuló vámpír népséggel.. ki húzót az erkélyre.

	Erősen magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.

	&nbsp;Lassan távolodó ajka most fülemhez ért, - Hagy, vigyelek el valahova, ahol még senki sem járt. Egy hely, ami a mi titkos kertünk lesz, és soha többé nem kell majd bujdosnunk és szégyellnünk a világ előtt a szerelmünket.

	Kanamera néztem.

	Furcsa vagy, tudtom szerint még mindig Yuuki a mindened akkor most mire véljem ezt?

	Szemébe néztem és megértetem mi is a célja.

	Sakura, szívemből már sikerült elengednem Yuukit.

	Megmondtam neki, amint lehet, elviszlek innen egy új kúriába és utána feleségül veszlek.

	Elmosolyodtam és átöleltem a derekát

	Szavai lágyan szóltak a fülemelett;

	Mit szólt hozzá a húgod?

	Nem akarta elhinni, hogy elhagyom.

	Nem telhetetlen egy kicsit?

	Különben is ott van neki vadász, miért nem tud téged elengedni?

	Válasz nem jött a lázadó kérdésemre, de nem volt rá szükség.

	Sosincs szükség a válaszokra, mert tudjuk egymás válaszát minden bennünk felmerülő kérdésre.

	&nbsp;

	Nem nagyon hittem a szavaiba, ahhoz túl sok a keserűség bennem.

	Most valahogy másak voltak szavai, mint aki már elfogadta a szívében az öröklét fogalmát.

	Nem vágyta a halált inkább élni akart, s ott lenni a lánya és a fia mindennapjaimban.

	&nbsp;

	Lassan távolodott tőlem és szerelmes tekintete bele ivódott szívembe.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[17.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6679067</link><pubDate>2016-08-30 21:08:03</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharában 

	&nbsp;

	17.rész: Menekülés

	&nbsp;

	Már sejtetem, tán lehetet előttem saját élete, de sosem gondoltam, majd apám fog minket tönkretenni. 

	Az a lény, aki mindennél jobban harcolt azért, hogy beleszeressek a saját bátyámba. 

	Akkor mi értelme volt&#8230;? Alaposan átgondolva végül arra jöttem rá hogy az egész csak az erőmről szólt. 

	Ezért használta ki apám&nbsp; Kaname felé érzet mély szerelmemet,és Rin, irántam érzet&nbsp; megszállót, szerelmét.

	Ha Rin érzelmei igazak lennének, sosem ment volna bele abba hogy majd az ex feleségével él együtt.

	Mikor visszatértem a szobámba azonnal elkezdetem pakolni és behívattam a komornát.

	-Yori, elhagyom a főházat.

	-Hova megy úrnőm?

	-Még nem tudom,de ezt nem vagyok hajlandó tovább tűrni! &#8211; Mindenemet elvesztetem. Férjemet és a gyermekemet is. Mind ezt az apám alattas tervének köszönthetem.

	
		Mi lesz Kuran senpaial?
	
		Nem tudom Yori.- szomorúan abbahagytam a pakolást és a bőröndre meredtem.
	
		Írok neki egy levelet,s azt át kell neki adnod, ha ismét összegyűl a család.
	
		Úrnőm..
	
		Ne mondj semmit Yori.. döntésemet már meghoztam ,s ezen nem változtatok. - Komornám szomorúan meredt földre. Még maga sem gondolta volna, hogy ily rövid ideig fog engem szolgálni. 


	&nbsp;Meg írtam a levelet és mielőtt távoztam volna.. 

	&nbsp;

	&nbsp; Kaname senpainak!!

	&nbsp;

	Tudom megígértem, hogy &nbsp;mindig a senpai mellet maradok, de most hogy a bátyám magamra hagyott és a fiamat is elvette,egy senkinek érzem magam,és a mély fájdalom elvakítja elmém.

	Ezért úgy döntöttem elhagyom ezt a házat. 

	Hova megyek? 

	Azt még nem tudom.

	&nbsp;A jövőmet ködfátyol borítja, és nem látom az út végét.

	&nbsp;

	Sakura aki öröké fogja szeretni

	&nbsp;

	Összehajtottam a levelet és egy borítékba tetem, és viaszt csöpögtetem rá. 

	- Yori ezt a levelet csak is Kaname kezébe adhatod át a leg nagyobb titokba. Senki nem ismerheti meg a levél tartalmát. &#8211; Át nyújtottam a komorna kezébe. Elvette tőlem és gondosan elrakta a ruha zsebébe.

	
		Asszonyom egy utolsó szót még engedjen meg. &#8211;&nbsp; Bólintottam felé.
	
		Jó lesz ha közvetlen pirkadat előtt adom át a nagyúrnak? 
	
		Igen, jó lesz Yori. &#8211;ezt rád bízom.
	
		Úrnőm egy nap majd követem önt arra helyre ahol horgot bont és továbbra is önt szolgálom, szívemből-lelkemből. &#8211; Elmosolyodtam és utoljára visszafordultam felé.&nbsp; &#8211; nem gondoltam volna, hogy ennyire szívéhez nőttem, pedig csak egy szolgáló. Ha visszapörgetem ezt a rövid időt, akkor joggal mondhatom.. nem egy egyszerű szolga volt. 
	
		Egy barát aki hűséget esküdőt nekem szívében,s ezt a mai napig nem sejtetem.


	&nbsp;

	Úgy sétáltam ki a házból, hogy vissza sem fordultam, s eltűntem az éj leple alatt a fák sötét árnyékában. 

	&nbsp;

	&nbsp;

	***

	Nem tudtam merre menjek.. csak kóboroltam az utcán a bőröndömmel. 

	Megálltam egy pillanatra és feltekintetem a csillagos égre. 

	Hold vékony sarlóként tekintett rám vissza, ami édes emlékeket és a Cross akadémián töltött időmet elevenítette fel bennem. &#8211; elmosolyodtam,- akadémia felé vetem az irányt. 

	Megláttam a falait, a hidat, ami összekötötte a két kollégiumot. Abba reménykedtem, hogy tán Cross igazgató tud nekem segíteni. Mikor végig mentem a folyóson, mint ha egy időutazáson vetem volna részt, sorra feltörtek az emlékek. Annyira fáj. - szívemhez kaptam és összeroskadtam pont az iroda ajtója előtt. 

	Alig bírtam lábon maradni,csak annyira volt erőm hogy dörömböljek a kezemmel az igazgatónak. Kinyitotta, s 

	a karjába estem.

	&nbsp;

	Sakura &#8211;sama!&nbsp; - Mit keres itt? &#8211;kérdezte tőlem meg lepődve.

	Tudom nem várt senkit igazgató úr; - bevánszorogtam a karjába kapaszkodva az irodába.

	Volna egy kérésem.

	Igen örömmel felajánlom a véremet. &nbsp;&#8211; Az igazazgató szinte semmit nem változott.

	Azt akarja, hogy vámpírrá tegyem?

	De hogy. - visszakozott az előző testhelyzetéből.

	Akkor legközelebb kicsit óvatosabban tegye meg felém ezt a lépést.

	Igaza van Sakura &#8211;sama,- mire lehetek a segítéségére? &#8211; asztala mögé ment és leült.

	Tudna nekem egy szobát biztosítani valahol az akadémia területén? 

	Nem szükséges, hogy holdkollégiumba legyen, lehet bár hol, akár egy faház is lehet, csak ne kelljen vissza mennem a Kuran főházba.

	
		Azért olyan alattas helyre sosem küldeném. &#8211; elmosolyodtam szavain, s kíváncsian vártam válaszát.
	
		Mi lenne, ha a régi szobáját kapná meg? 
	
		Igen az jó lesz. - ezek szerint visszakerülök a holdkollégium falai közé.
	
		Köszönöm igazgató úr, ismerem a járást.


	&nbsp;

	Elég volt egy kis pihentető nyugalom és minden gyötrelem tovaszállt, ahogy végig sétáltam az úton egészen a holdkollégium nagy kapujáig, amit pont akkor nyitott ki egy fehér ruhás alak.

	
		Kaname nagyúr! &#8211;kiáltott be a kapun a fiú.
	
		Egy új diák jön. - Fiam is oda ért a kapuhoz.
	
		Te ostoba nem új diák jött, csak az anyám.- ki sietett elém és átölelt.


	&nbsp;

	Teljesen megrökönyödtem, mióta van ilyen jó kapcsolatom vele?

	Még sosem ölelt át és nem mondta, hogy anyám.. - de valamiért nagyon jól esett.

	- Bevezetlek az új szobádba. 

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Földöntúli boldogság járta át a testem, abba pillanatba, ahogy megláttam a szobát, s mint tinédzser úgy rohantam az ágyhoz és rá ugrottam. Párnát szorosan magamhoz öleltem és összekuporodva magamba fordultam.

	Kanamera néztem. - Nem szólt semmit csak mosolygót az orra alatt. 

	Felültem az ágyba és összekulcsolt kezemmel zavartan elkezdtem kutatni a gondolataim között.

	Vajon hogy mondjam meg neki hogy mennyire jól esik törődése,mint fiam akiről azt hitem egész eddigi életembe hogy&nbsp; &#8230;&nbsp;&nbsp; nem bírtam a gondolatot tovább folytatni.

	Felálltam a fiamhoz sétáltam,és átöletem.

	
		Köszönöm Kaname&#8230;
	
		Viszonozta az ölelésem és a következőket mondta; - anya, mindig melletted leszek.


	Mintha az apja mondta volna, gyengéd hangja suttogásként visszhangzott a fülembe. 

	Elmosolyodtam, tudom Kaname. 

	Ahogy apád úgy te is láthatatlan kedvességgel próbáltok védelmezni.

	Most apámat kéne üdvözölnöm.

	Ide jön?

	Igen. &#8211; talán a sors keze hogy a mai nap találkozok vele.

	Folyóson sietős lépteket halottam, szinte rohant az ismeretlen férfi és az megállt.

	Ajtóm kinyílt, és azt a szempárt ismét megláttam.. ami rabul ejtet kis koromba.

	Karjaiba szeretem volna futni, de a fiam előtt inkább visszatartottam kisé gyerekes oldalamat. 

	Oda sétáltam hozzá és meg fogtam a kezét. 

	Közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta; - Hamarosan meg foglak látogatni. - Ki sétált a fiammal egyűt a szobából. 

	- Egy apró mosoly hagyta el fiam ajkát. 

	Boldogsága tán határtalanak bizonyult,de tudja hogy az érzések változnak csak a fiamé nem.

	&nbsp;

	Túl kevésnek éreztem ezt az idő szinte csak egy pillanat, míg átkarolt, és ahogy az ajka a fülemhez simult és nyugodt hangja zenget érzékeny fülembe. Ha most nem kellet volna elmennie.. Marasztaltam volna, de a kötelesség hívta. 

	Abba tudtam reménykedni, hogy valamikor még mi előtt hajnal pirkad, visszatér hozzám.

	&nbsp;

	Elkezdtem a szoba szekrényeit feltölteni a ruháimmal és egyéb apróságokkal,s közbe a kezembe akadt&nbsp; a Kurotsuki. 

	Az a fegyver amit megörököltem az ősöktől. 

	De most még is mit tegyek vele?

	&nbsp;

	Ha ránézek akaratlanul is apám jut eszembe róla és az a sors, amit osztályrészül kaptam.

	Visszacsomagoltam a fekete szatén kendőbe és beraktam az íróasztal legalsó fiókjába.

	Kopogás hallatszót az ajtó túlsó felén, s rá néztem;- Szabad, - jött válaszom az idegenek ki bebocsájtást kért hozzám.

	Az kilincs megfeszült és az ismeretlen be jött a szobába. 

	Mikor megfordultam akkor szembesültem csak vele; - Ai te mit keresel itt?- mondtam volna neki, de még időt sem hagyott nekem hogy válaszolhassak neki, Már is belekezdet mondanivalójába.

	Egy fehér hajú vörös szemű férfi azt üzeni neked, hogy vár az igazgatói irodában. 

	Megfordult, és aki jól végezte dolgát elhagyta a szobát.

	&nbsp;

	Honnan tudhatta meg a bátyám, hogy ide jövök?

	Még mit akarhat tőlem? 

	Meddig akar a nyakamra járni? 

	Elvégre már végeztem vele, s nem volt szándékomba vele találkozni, így nem mentem el az igazgatói irodába csak azért, hogy lelki segélyt nyújtsak meg tört szívének.

	Lementem a társalgóba,de valahogy nem volt hangulatom beülni sok nálam fiatalabb&nbsp; vámpír közé.

	Ki mentem a kertbe sétálni. 

	Szökőkúthoz értem, leültem a vele szembe lévő padra és elmerengtem magamba.

	Bár csak eltudnám felejteni a történteket, de nem tudtam. Újra és Újra végig futottak az események a fejemen.

	Magas férfit láttam meg a fák homályában; s a végzet ismét rám talált a bátyám személyébe, de éreztem egy másik férfit is távolabb tőle; Ismerős illat és érzés kerítet hatalmába. 

	Kaname utána ment, de vajon mit csinálhattak? Kissé feldúltnak éreztem a távolból,s biztos voltam benne hogy vitáztak egymással. 

	Rin közelebb ért hozzám és leült mellém a padra.

	- Mit akarsz tőlem Rin?

	- Miért hagytad ott a főházba a fiúnkat?

	- Azt mondtad nekem, hogy te akarod nevelni, akkor már is hozzá kezdhetsz Yoshiyuki neveléséhez.! Kíváncsi vagyok, milyen vámpírt nevelsz belőle!

	- Abba egyeztünk, meg hogy egy éves kora után veszem magamhoz.

	- Nem egyeztünk meg semmibe, csak te szabtál egy határidőt, amit én most előrébb hoztam,,úgy hogy örülhetsz is, mert hamarabb meg kapod, mint amire számítottál.&nbsp; Bizonyára arra gondoltál; majd harcolni fogok érte és pokollá teszem magamnak azt a négy hónapot, ami még hátra van. Köszönöm nem kérek belőle,épp elég volt nekem az amit eddig kaptam.

	- Akkor nem veszed magadhoz a fiúnkat?

	- Nem.- Úgy se fog rám emlékezni.

	- Ezt nem teheted Sakura.

	- Kaname sama kérem, bocsásson, meg amiért ezzel is terhelve van.

	- Ha még csak négy hónap is van hátra, míg elveszted végleg a fiad; használd ki jól azt az időt.

	&nbsp;

	&nbsp;Végül beadtam a derekam, és másnap este elhozta az akadémiára Yoshiyukit.

	Utólag bele gondolva még örültem is neki, amiért nem hadakoztam tovább Kaname-val, mert ami ezután jött ;az volt a tökéletes boldogság. 

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[16.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6658465</link><pubDate>2016-04-17 13:57:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharában 16. rész:

	&nbsp;

	Rin döntése

	&nbsp;

	&nbsp;

	Az alkonyi fény bevilágított az ablakon, aminek sikerült pont a szemem közepét eltalálnia.

	Behunyorítottam és elfordítottam az ablaktól a fejem.

	Rin és Kaname párbaja óta három hónap telt el,s a háború messze elkerült minket. Azt gondoltam akkor, hogy még párnap és az oly keservesen meg szerzet béke a semmi martalékává fog válni. Kuránok keményen meg dolgoztak érte.

	Minden nap elmentek a vámpírvadász szövetségbe hogy kicsikarjanak egy újabb megállapodást.

	Minap végre sikerrel jártak és az elnökük végre aláírta a paktumot, ami talán elhozza számunkra a végleges békét.

	Óva intetem mindenkit attól, hogy ez valóban végleges lesz, hisz mind a vámpírok és az emberek között is bőven akadnak olyanok, akik kaphatok a rend és nyugalom megzavarására, egy kis lázadással, vagy elég egy apró kis félre értés, és amit megszereztünk már is elveszik, és helyére a zűrzavar költözik. &nbsp;

	Birtokon lévő házunk lassan befejeződik, és akkor majd itt hagyjuk a főház fényűző lakosztályát és végre elkezdődhet közös életem Rinnel, egy olyan házba ahol csak mi vagyunk és senki más.

	Nem kell máshoz igazodnunk.

	Végre szabadak lehetünk.

	Olyan boldogság járt át, hogy úgy döntöttem, a kisebbik gyermekemmel, elmegyek megnézni a készülődő házunkat. &nbsp;Ölembe kaptam, ki osontam a főházból, és belevetetem magam a fák árnyékkal átitatót takarásába.

	Oly sokszor megjártam ezt az utat, hogy már fejből tudtam az irányt.

	Yoshiyukit letetem a fűre, és hagytam, hogy felfedezze a környezetét. - hátra tekintet és rám nézet vörös szemével. Nem volt kedve mászkálni, úgy hogy visszakérezkedet az ölelő karjaimba.

	Rövid ideig néztem a házon dolgozó munkásokat, akik már elmenni készülődtek.

	Reméltem, hogy nem vesznek észre, mert a végén még valami rosszra gondolnak személyemben.

	Szemem, hirtelen megakadt a bátyámon, aki épp a munkásokat ellenőrizte.

	Ebbe nem volt semmi különös, csak az, ahogy később a mellette álló nőre nézet.

	Tele volt szerelemes érzelmekkel..

	Már azt hitem ott helybe meg is csókolja, olyan intenzív volt kettőjük közt lévő tűz.

	&nbsp;

	Egy árnyékot érzékeltem a hátam mögött- hátra néztem, s a távoli alkonyi fényben, Kaname alakját láttam vissza tükröződni.

	Olyan volt számomra, mint egy délibáb.

	Akkor éreztem valódinak mikor megérintette vele derekamat és magához vont.

	- A hogy elnézem, a fiad nagyon álmos lehet.

	- Nem kéne vissza menned a házba?

	- Minek Kaname!

	- Mert már túl sok mindent láttál.

	- Kaname, te erről tudtál?

	- Igen.

	- A párbajunk pont ezért érhetet, véget olyan békésen. Meg mondtam a bátyádnak, hogy elmondom neked, de erősködöt hogy majd beszél veled.

	Ahogy elnézem ebből nem lett semmi.

	Szomorúan mentem vissza a házba,s közben azon tűnődtem, -&nbsp; vajon mit tervez Rin?

	Kaname próbált nekem némi támaszt nyújtani,de valahogy nem találtak el hozzám az érzései.

	Bevittem a fiamat a szobába, és belefektetem a bölcsőbe, gondosan betakartam.

	Mostanában nagyon sokat aludt,és kisé erőtlenek láttam .

	A hallba készültem az esti vacsorához.

	Már mindenki az asztalnál ült,de a helyem már nem Rin mellet volt. Egy számomra gyűlölt személy mellett kellet leülnöm. Ez eddig nem így volt,- minden étkezésnél Rin mellet voltam,s most mellette egy másik nőt láttam,aki ugyan az mint akit a háznál is.

	Egyre inkább világosabb volt számomra hogy itt valami történi fog és ez nagyba érint majd engem.

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mi előtt elkezdenénk az étkezést szeretném bemutatni családunk új tagját Yamashita Satsuki-t aki Rin első nagy szerelme,és gyermekeiket, Ayanot és Ayakot.

	&nbsp;

	Kezembe akkor egy poharat tartottam, ami kiesett a kezemből és kikerekedet szemekkel Rin-re néztem, aztán apámra.

	Mi történik itt?- vetetem magamba fel a kérdést,s mikor rám került volna a sor a bemutatkozásnál,felálltam , - elnézést,de elment az étvágyam.

	Szép elegáns testtartással ki sétáltam a teremből és becsuktam magam mögött az ajtót.

	Épp hogy eljutottam a lépcső széléig és ott összezuhantam.

	Alig tudtam magam összeszedni, mire felvonszoltam magam a lépcsőn és megtaláltam a szobámat, egy öröké valóságnak tűnt. Nem gondoltam, hogy érezni fogok valaha ilyen mély fájdalmat.

	Megérdemlem, elvégre sok fájdalmat okoztam neki, és most ezt mind visszakaptam.

	Lefeküdtem az ágyra, és befordultam a fal felé.

	Megpróbáltam elhitetni magammal, hogy nincs semmi gond, és majd valahogy megoldódik.

	Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt, hogy a bánat és a kétségbe esés eluralkodjon feledtem. Akkor azoknak okoznám a legtöbb gondot, akiket szeretek.

	Ezekkel a gondolatokkal sikerült álomba ringatnom magamat.

	&nbsp;

	Egy kéz érintésére ébredtem fel,- ahogy lágyan cirógatta az arcomat.. elgyengültem az érintésétől,s mikor kinyitottam szemem,azt a személyt láttam, meg akire egész életembe vágytam.

	Fölém hajolt és lágy csókot lehelt az ajkamra.

	- Kaname, mit keresel itt?

	Egy ideig néma csendbe ült mellettem, csak a földet kémlelte.

	- Sakura, ahogy már mondtam neked, - Tudtam róla.

	- Akkor ez azt jelenti hogy a hazaságom Rinnel,csak egy felszínes csillogás volt?!

	- Nem tudom Sakura.

	- Kaname, szeretnék erős bástyád lenni,de így teljesen össze vagyok törve.

	&nbsp;

	- Potyogni kezdtek a könnyeim és zokogásba törtem ki.

	Kaname ekkor magához ragadt és lágy öleléssel magához vont.

	&nbsp;

	- Mindig lesz helyed a szívembe.

	&nbsp;

	Nem jött ki hang a torkomon csak élveztem, ahogy körbe font a karjával, úgy, mint régen az akadémián.

	&nbsp;

	&nbsp;

	***

	Szívem darabokba volt és most éreztem át igazán Kaname fájdalmát.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Milyen érzés mikor azt kit szeretsz, más oldalán látsz? Csókjait többé nem kapod meg és az érintése is másé már. Akkor mi adhat neked új reményt ebbe az elcsépelt világban?

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hagy legyek a reményed Sakura! -&nbsp; De Kaname ez nem.. - befogta a számat, aztán lassan elvette róla és meg csókolt miközben szép lassan lefektetet az ágyra. Összegömbölyödtem a karjaiba, s féltőn átkarolta derekamat.

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mindig is szerettelek Kaname,de te sokszor csak játszottál velem,és közben Yuukitól vártad a megváltást. Nem kell semmit sem mondanod ,mert így is tudom mire gondolsz. Szenvedsz, amiért élned kell,de boldog vagy mert láthatod a gyerekeidet felnőni.

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Neked mindig nyitót könyv maradok, igaz?

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Igen Kaname,az maradsz. Örülök neki amiért megosztod velem a szenvedésed bánatát,és az örömöd&nbsp; boldogságát.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Nem telt bele sok időbe,és az ajtón kopogás visszahangzott vissza a szoba néma csendébe.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szabad !- szóltam vissza az ajtó mögött lévő komornámnak.

	Yori be jött és rám nézett- nem lepődött meg azon amit látott.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; úrnőm Rin úrfi hívatja a nappaliban - Eljött az igazság pillanata, most minden kiderül.

	Kaname felé fordultam és egy csókot nyomtam az ajkára.

	&nbsp;

	Felkeltem mellőle és kimentem a szobából,s egyenesen lementem a nappaliba.

	Rin az erkély előtt állt és mereven nézte a távoli fák árnyát.

	Megfordult és rám nézet kiürült semmit mondó szemeivel. Elindult az asztal felé és a kezébe tartót pezsgőspoharat letette.

	Vártam türelmesen hogy bele kezdjen a mondatába,de láttam rajta hogy tépelődik,és nem tudta hogyan is kezdjen hozzá.

	Így léptem helyette. Igazán elmondhattad volna, hogy van egy másik családod.

	Tudom Sakura de nem ment,..nem tudtam neked elmondani ,..olyan boldogok voltunk együtt,s mikor minap megláttam a városba őket elő jöttek bennem a régi emlékek. Az évek amit egyűt töltőem velük.

	Ha még mindig szereted &nbsp;akkor az utadra engedlek . &nbsp; Elmosolyodót.

	Yoshiyuki nélkül nem megyek sehova.

	Amint betölti, az első életévét magamhoz veszem, és a családommal nevelem tovább.

	- Csalódottan néztem rá.- nem viheted el, legalább azt várd, meg míg elég nagy lesz ahhoz, hogy önállóan eldöntse azt, hogy melyikünkkel szeretne együtt élni!

	- Nem Sakura!

	Erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni!

	-Bátyám hátat fordított nekem és kisietett a nappaliból.

	&nbsp;

	Könnycseppek jelentek meg az arcomon, és sora legördültek rajta.

	Erőtlen testel mentem vissza a szobámba ahol Yori rendezkedet.

	- Kérlek hagy most magamra.

	Úrnőm? kedvesen rá mosolyogtam.. bár amennyire kedves lehet egy síró lény arca.

	- Tudom semmi közöm hozzá, de Rin úrfi szerintem nagyon szereti az úrnőt.

	Mostanában sokat láttam egyedül szenvedni, mintha valami fájna neki.

	- Igazán Yori?

	- Köszönöm elmehetsz.

	Komornám kiment, és magamra hagyott a gondolataimmal.

	&nbsp;

	Elgondolkodottá tettek a komornám szavai,s egy időre eljátszottam a gondolattal hogy tán igaza lehet, és valóban szeret még a bátyám. Akkor mi oka lehet rá hogy&nbsp;&nbsp; elhagyón?&nbsp; Tán megjátssza magát, hogy megvédjen valamitől.. vagy valakitől?

	&nbsp;

	Még sokáig gondolkodtam ezen, míg a végén bele fáradtam a saját kérdéseimbe.

	Hátra lévő éjszakát egy kisesti sétával fejezetembe.

	Csillagos égbolt mindig nyugalommal töltött el.

	Lassan megnyugodott zakatoló szívem is.

	Bár mi jöhet ezután,&nbsp; s csak abba bízhatok,&nbsp; hogy a senapi mindig velem marad.

	Tudat hogy él és jól van,sokkal nagyobb erőt ad bármilyen köteléknél.

	&nbsp;

	Lassan pirkadt. Ideje volt már visszatérni a házba.

	Beleléptem, nappaliba Rin-t láttam meg a kanapén ülve az arcát kezébe temette.

	Rá néztem,meg se mozdult. Kanapé mellé sétáltam és leültem melle.

	- Rin,mond el nekem a valódi érzéseidet,és ne gyere, nekem az erős vagyok és mindent megoldok színjátékkal. - Elhúztam kezét arcától.

	- Mi a baj?

	- Sakura, nem akarlak elhagyni, de rákényszerülök, hogy ezt megtegyem.

	- Miért, ha egyszer jól meg voltunk, és közös életet terveztünk?

	- Mielőtt megszülettél volna,már volt egy családom. Nagyon fiatalon feleségül vetem Satsukit, aki félig vámpír,és félig ember. Lett egy gyerekünk is vagy is kettő. Ayako és Ayano kétpetéjű ikrek.

	Miután hozzánk kerültél hanyagolni kezdtem a családomat és teljesen a raboddá váltam.

	- Feleségül is veted ezt a nőt?

	- Igen.

	- Akkor ez azt jelenti, hogy a mi házasságunk érvényét vesztette.

	- Igen, és a fiunk törvénytelené vált.

	- Ez nagy baj?

	- Nekem igen,s ezért szeretném magamhoz venni ,és rávenni Satsukit arra hogy nevelje fel úgy mintha a sajátja volna.

	&nbsp;

	- Nem vagy komplett Rin!

	- Miért, - nem lehet semmi ki vetni valód a tervbe.

	- Ugyan olyan keserű sorsot kívánsz neki, mint ami nekem van?

	- Az anyám meg vett,és apám pedig felhasznál a céljaira.

	&nbsp; Némán hallgatott nem mondott semmit nekem,ami épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek arra ,semmivel nem különb az apámnál .

	- Akkor minek építeted újjá a régi kúriát?

	- Apa ötlete volt, hogy költözünk oda a családommal.

	Aba hitbe voltam, majd veled fogom ott tölteni a hátra lévő életem,de apa kikötötte, hogy csak akkor újítja fel ha megkeresem Satsukit aki elhagyót,és vele kezdem újra az életem.

	Csendbe burkoltam magam, s megértetem Rin sajgó szívének gondolatait.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; De ez nem jogosít fel arra hogy a fiúnkat ki sajátítsd magadnak és a családod szeszélyeinek.

	Arra nem gondoltál, hogy tán nem is érezné jól magát veletek?&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem Sakura, sosem feltételezek rosszat róluk.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nincs más választásom, akár belegyezek, akár nem te akkor is el fogod vinni.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ezek után ne kérd áldásomat.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mostantól kezdve azt csinálsz, amit jónak látsz.

	Felmentem a szobába és leültem az asztalomhoz. Nap már majdnem felkelt. Halványan lehetet látni a függöny apró résein keresztül.

	Gondolat, alig négy hónap múlva örökre elvesztem a fiamat,és még harcolni sincs erőm érte - Teljesen felemészti lelkemet.

	Ágyamhoz sétáltam, és rá dőltem.

	Testem nehézsúlyként huppant bele az ágyba.

	Szívem nem érzet már fájdalmat,sem meg könnyebbülést,kiürültem, mint egy marionett bábu.

	Vajon rám talál még a szenvedély ebbe a kínzó öröklétbe?

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	Olyan sokszor éreztem, már hogy itt a vég,és nem bírom tovább,de még is felálltam,s bár romokba hever a lelkem,egy bástya sosem adhatja fel,és ha kell az életemet is odaadom azért a személyért akinek felesküdtem a védelmére. Védelem sok áldozattal járt

	A családomat teljesen elveszítetem,és a kapcsolat velük végleg megszűnt.

	Már csak sempai iránt érzet oldhatatlan szerelmem marad.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[15.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6597513</link><pubDate>2015-05-22 11:41:06</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	15. rész: Rido halála-az utolsó napok

	&nbsp;

	Visszatértünk a Kuran rezidenciára.. de sokáig kellet 

	győzködnie Rinnek, míg rá nem vett arra, hogy maradjunk

	a fő házba.. Legalább addig, míg azt a romos házat újjá nem

	építik.

	A második fiam már úton volt a megszületése felé.. nem 

	voltam benne biztos, hogy jó kor fogant meg. A háború bár 

	mikor kitörhet újra a vámpírok és az emberek között. ,de 

	épp elég gondunk van saját berkeinken belül is. A gond az 

	Rido volt aki még mindig élt.&nbsp; Az évszázadok folyamán 

	egyszer sem sikerül ránk lelnie, s reméltem nem is fog.,de 

	ezt sosem tudni,mert a tanács nem mindig ért egyet 

	Kaname döntéseivel.

	Azt az illetőt még mindig nem találtuk meg aki Sayut 

	megölette velem de nincs is erre időnk,a békés napok 

	száma egyre kevesebb lesz addig is annyit tehetünk, hogy 

	kihasználjuk a hátra lévő időnket.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Az alkonyi fény halványan átsütött a fák koronáján, s mikor

	utoljára ültem itt a padon akkor épp.. könnyek csordultak 

	végig az arcomon.

	&nbsp;

	- Még mindig Kanamet siratod?

	- Nem Rin.

	- Csak egy emléket, amibe befurakodott Kaname.

	Már elfogadtam, hogy nem jut nagyobb szerepem ebbe a 

	harcba,és teszem azt amit tennem kell.

	Valóban Sakura?

	Kaname sama? &nbsp;hátra fordultam a pad mögé és ott állt 

	Kaname ,s csak nézet karmazsin&nbsp; vörös szemeivel; szinte 

	utasított.. de nem parancsolóan - Gyere ide hozzám.

	Próbáltam neki ellen állni, de a család fejének senki nem

	mondhat nemet.

	- Kérlek Rin, most menj el.

	- Nem Sakura!

	- De Rin nem szeretném,&nbsp; ha látnád azt amit épp tenni próbál velem a senpai.

	- Amilyen meg gondolatlanul tud néha cselekedni a 

	bátyám- féltem, hogy tán neki támadna, s ezt nem 

	engedhetem meg.

	- Rendbe Sakura, visszatérek a házba. - Ezt nem hagyom

	annyiba senpai.

	Oda mentem hozzá, és lehunytam a szemem és vártam, 

	hogy mikor mélyeszti belém a fogait,de helyette az ajkamra

	tapasztotta száját,és olyan erővel csókolt meg hogy 

	majdnem elvesztetem az eszméletemet. Próbáltam 

	magamtól eltolni, de mind hiába. Minél jobban 

	ellenkeztem,Kaname annál erőteljesebben&nbsp; vonta magához 

	az ajkam.

	Elengedte ajkamat és mélyen a szemembe nézet.

	- Tegyél meg nekem egy szívességet&nbsp; Sakura..és öld meg 

	nekem Ridot.

	&nbsp;- Senpai nekem ott van a fiam, most nem tudom 

	megszabadítani béklyótól, ami gúzsba, köti.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egyedül rád számíthatok.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Rendbe senpai- megteszek mindent, amit 

	tudok. - végül rábeszélt és ott hagytam az alkonyi 

	fény árnyékában.

	Gondterhelten mentem vissza a még első évét sem betöltő 

	csemetém ott feküdt a kiságyba és még mindig aludt.

	&nbsp;

	Valahogy el kellet mondanom Rinnek ,de nem tudtam, hogy 

	hozzá kezdeni. Megint ezen járt fejem . Számtalan 

	elképzelést felvázoltam, amit sora el is vetetem.

	Végül mikor szembe kerültünk nappaliba; görcsösen ökölbe 

	szorítottam az egyik kezemet és&nbsp; rá néztem.

	- Rin, senpai rám bízott egy feladatott, amit el kelet 

	vállalnom.

	- Akkor most elmész?

	- Igen Rin,- nem tudom, mikor térek vissza, de kérlek, 

	vigyáz a fiúnkra.

	Bátyám szorosan átkarolta derekam, és fejét a vállamra 

	hajtotta.

	Éreztem, ahogy végig csordul a könnyei az arcán, és minden

	egyes cseppje rajtam a találta meg a végső nyughelyét.

	Távolból meg láttam Kanamet ahogy épp besétált a 

	nappaliba,s szeme szomorúan rám szegeződőt. Gyorsan 

	ellöktem magamtól Rint, és hátat fordítottam neki.

	&nbsp;Kaname egyenesen felém jött és mintha ott se lenne Rin 

	átkarolta derekam.

	Fülembe súgta; - Elkísérlek a küldetésedre, úgy hogy ez 

	már kettőnk feladata lesz.

	Bátyámra néztem. Dühös tekintete mindent elárult. - 

	Kaname elengedte a derekam és kifelé ment a nappaliból, 

	mikor a bátyám felé szólt. Oda sétált elé és rá nézet. - 

	Ezennel párbajra hívlak ki.

	Micsoda gyerekes egy felkérés volt tőle, de ha férfiak 

	valamit a fejükbe vesznek, az mellől nem tántoríthatok el.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Másnap hajnalba a kíváncsiság ki üldözte az álmot a 

	szememből,s nem bírtam magam rá venni az alvásra.

	Az ablakhoz sétáltam és résnyire elhúztam a függönyt.

	Rin nem csak a semmibe mondta a fenyegetőzését,..- 

	valóban kihívta Kanamet egy párbajra.

	Magamra vettem egy sötét kabátot, a kampusznyit a 

	fejemre húztam és lerohantam a kertbe.

	Azonnal hagyjátok abba! kiáltottam feléjük,de mintha csak 

	a semmibe szólt&nbsp; volna,a hangom a párbajt tovább vívták. 

	Kaname és Rin közé ugrottam és széttártam karjaimat.

	Itt és most abba marad ez az értelmetlen viaskodás.

	- Kaname senpai nincs szükség rá hogy elkísérj erre a 

	küldetésre,és neked sem Rin.

	Két férfi egymás mellé sétált és mosolyogva rám néztek.

	Ne aggódj Sakura,senpait már sikerült lebeszélnem erről az 

	örült ötletéről

	Túlságosan elragadtak az érzelmeim. mondta Kaname, és 

	végig húzta a kezét az arcomon.

	Nagy meglepetésemre Rinből semmilyen érzelmi reakciót 

	nem váltott ki.

	A távolból egy nő alakját kezdtem kivenni.

	Olyan ismerős volt mintha már láttam volna már az előtt 

	is.. valahol. Memóriám cserbe hagyott.

	Szép lassan közeledet felénk,a kecsesség kisugárzott 

	minden egyes mozdulatában.

	Mikor közelembe ért,rám nézet&nbsp; és egy apró mosolyt engedet el&nbsp; az ajkáról.

	A kezébe pihent legyezőjét most szétnyitotta és elbújtatta 

	mögé arcát .

	Tudod, kivagyok?

	Igen asszonyom. - válaszoltam neki rideg közönnyel.

	Már az sem tetszet, ahogy megszólított; mint aki akarna 

	valamit, csak épp nem óhajtja kimondani. Inkább körbe írta

	és utalásokat tett arra hogy ki is valójába.

	Nem kelet nekem bemutatni Kuran Reikot az anyámat.

	Azóta egyfolytában csak beszélt a múltról, ami már nem 

	érdekelt engem.

	Bár így legalább meg tudtam azt, hogy nem szerelemből 

	születem, de ezt mindig is sejtetem.

	Mondhatni, csak egy edény vagyok a bennem lakozó 

	őserőnek. - keserűen elmosolyodtam magamba.

	Végén csak meg tudott lepni, mikor azt mondta- apáddal 

	még mindig szeretők vagyunk.

	&nbsp;

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Apa ezt nem mondta nekem, ezért nem is 

	hitem el neki ezt a kitalációt.

	&nbsp;

	&nbsp;

	A nap hátra levő részében az íróasztalt boldogítottam és 

	elkezdtem összeszedni a gondolataimat és felkészülni a nagy

	utazásra.

	Szívem nem lett volna ellene, ha velem jön, de tudtam 

	nagyon jól, hogy akkor Rido könnyen egymás ellen 

	hangolhatót volna minket.

	Kopogtak az ajtón.

	Szabad-szóltam ki az ismeretlenek, aki biztos nem vámpír 

	volt.

	Az ajtó kinyílt és egy apró termetű barna hajú lány jött be. 

	Amikor megláttam a ruháját, elfordultam tőle. Azt 

	valamikor Sayu hordta,- az elmémbe ismét előjött az a kép.

	&nbsp;

	Valami gond van asszonyom?

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem nincs semmi baj. Bizonyára az új komorna vagy.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Igen asszonyom a nevem Yori .

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; üdvözöllek&nbsp; Yori&nbsp; - kedvesen rá mosolyogtam.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ha bármibe segítségére lehetek 

	asszonyomnak, akkor kérem, szóljon nekem;bár 

	lehet, hogy nem érek annyit, mint az elődöm,de 

	nagyon igyekezni fogok.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Tudom. - Már azt sem tudom hány komornát 

	emésztetem fel az elmúlt ötszáz évbe,s még mindig 

	fáj az első elvesztése. Kezdet mindig nehéz 

	számukra,de számomra is. Mikor már teljesen hozzá

	szokok, akkor történik mindig valami, aminek 

	következményeként mindig a komornám halálával 

	végződik. Vagy épp megbetegednek valami 

	gyógyíthatatlan betegességbe. Törékeny az emberi

	test,s tán ezért örülök annak, hogy vámpírnak 

	születem&nbsp; és nem embernek. A vámpírok többsége 

	még is vágyik az emberi élet rövidségére. Ez alól még 

	Kaname senapi sem kivétel.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Asszonyom nagyon elgondolkodott.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Igen Yori.- közbe serényen készülődtem a 

	másnap reggelre; mikor is újra itt hagyom a birtokot.

	Lépteket halottam a folyosóról.&nbsp; -Yori &nbsp;&nbsp;most 

	elmehetsz.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Igen is asszonyom. - Komorna ott hagyott a 

	szobába.

	&nbsp;

	Az ajtó kinyitódott és már épp oda akartam rohanni, hogy 

	Rin karjaiba vessem magam, de az ajtóba nem a bátyám 

	állt, hanem a senpai. Még épp időbe észrevettem ahhoz, 

	hogy ne kerüljek zavarba ejtően közel hozzá. Lenéztem a 

	kezére,- mit szorongathat benne? Azt látom, hogy egy 

	doboz

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kaname mi ez?

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egy ruha az esti bálra. - szeretném, ha ebbe

	jelennél meg. - Csak hogy tud én mindig szeretni 

	foglak.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Igazán senpai! mérgesen rá néztem.

	Nem mondott semmit csak a kezembe adta és meg csókolt.

	Egyfolytában csak bizonygatta felém az értelmetlen 

	szerelmét, amivel nem tudtam már mit kezdeni. Ahogy ifjú

	Kaname ridegségével sem.

	Egy nap azt vágta a fejemhez, Kár hogy te vagy az anyám .&nbsp;&nbsp;

	Hogy mondhat egy gyermek ilyet az anyának? egy 

	könnycsepp gördült le az arcomon.

	Az asztalhoz sétáltam és letetem rá a dobozt.

	Egy darabig csak nézegetem. - Vajon milyen céljai lehetnek 

	még velem a senapinak hogy ilyenek mond?

	Felemeltem az asztalról és levetem a fedelét.

	Egy gyönyörű ruha volt benne,s ez eszembe jutatta a 

	kezdeteket és a Cross akadémián töltött időket.

	Milyen naiv kis fruska voltam akkoriba

	Alaposabban megnéztem a ruhát, és mit tagadás, teljesen 

	elkápráztatott.

	Egy csodálatos orgona Lilla báli ruha feküdt a mélyén.

	Ablakhoz sétáltam, és elhúztam függönyt.

	A hold még nem jött fel,s a csillagos égen sötét felhők 

	kószáltak,amit, azt az érzetett súgták nekem, hogy történi 

	fog valami az estélyen.

	Próbáltam kiverni a fejemből baljós gondolatot, de nem 

	ment még akkor is ez járt a fejembe mikor már lent voltam 

	a tömegbe, amitől egyre jobban irtóztam.

	Teljesen mindegy hogy vámpír vagy ember, egy kaptafára 

	való. Ezt gondoltam mi közbe kint álltam az erkélyen és egy 

	nemes állttal hozott bort iszogattam.

	Majdnem olyan íze volt, mint az emberi vérnek, ezért 

	örömmel töltöttem el vele azokat az unalmas perceket.

	Kaname senpai?!

	- Mit csinálsz itt kint hercegnőm?

	- Semmi különöset senpai, csak unatkozom; mint mindig.

	- Hátra fordultam. - Most már legalább tudom miért jött 

	ide a senapi.

	- Parketta közepén Kiryuu és Yuuki ejtett épp egy 

	szenvedélyes keringőt. - Visszafordultam.

	- Nem tudtam érted harcolni,és ez bánt engem.

	- Ne bántson senpai, ezen már nem lehet segíteni, elvégre 

	te választottad meg a sorsodat és hogy második leszel öröké 

	a szívébe.

	- Igen ,tudom,de fáj hogy együtt látom őket és köztük lévő 

	szikra&nbsp;

	- Tudom, hogy fáj. Nekem is sok minden fájt a múltba,de 

	próbálj rajta túllépni.. kérlek - neki dőltem mellkasának.

	- Felemeltem a fejem és a kezemet az arcához érintetem.

	- Ne merd nekem feladni.. soha.. nem engedte befejezni a 

	mondatomat, mert már is az ajka rátapadt az ajkamra és 

	egy szenvedélyes kifinomult csókkal elnémított.

	Eltávolodtam az ajkától és a szemeimbe még mindig láttam 

	a múlt szerelmes tűzét,ami felkorbácsolta a szívemet,de 

	hamar ki is aludt, ahogy észrevettem a távolból egy apró 

	zörejt a fák árnyékából.

	Kanamera néztem és átrohantam a báltermen,és ki 

	mentem az ajtón.

	A hold megint vörös izzásba éget, és baljós idők előhírnökét

	láttam benne.

	Az erdőbe, egy árva lélekbe sem botoltam bele, pedig biztos 

	voltam benne hogy volt ott valaki, de úgy látszik elkerültük 

	egymást.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Elkezdtem visszasétáltam a ház felé.&nbsp;&nbsp; Hirtelen 

	szédülni kezdtem és &nbsp;egy kép jelent meg a fejembe, 

	amint egy vámpír csapat betör a bálra,és az élükön 

	Kuran Rido áll.

	Yuuki és Kiryuu próbálta vele felvenni a harcot, de a 

	mostani Ridonak egyik sem volt ellenfél.

	Könnyedén visszaverte a támadásaikat.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Gyorsan vissza kell jutnom a házhoz,mert 

	különbenkétségbe eseten rohantam vissza. Már 

	majdnem lenyomtam a kilincset mikor eszembe 

	jutott, hogy tán én lehetek az egyetlen reményük.

	Nem hiába bízta rám ezt a feladatott a senapi.

	Csendesen felugrottam az erkélyre.

	Onnan teljes rálátásom volt az egész bálteremre.

	Nem hagyhattam ott a családomat ezért&nbsp;

	&nbsp;úgy tetem mintha épp akkor léptem volna ki az erkély 

	árnyékából.

	Csak nem Kuran Rido nagyúrhoz van szerencsém?

	Készenlétbe helyeztem a lábamnál lapuló fegyveremet,és 

	ránéztem a nagyura.

	Kuran Sakura.&nbsp;&nbsp; -&nbsp; Meg nyalta szája szegletét és már 

	élesítette harcra nevelt karmait, s készült belém vájni, mint 

	ahogy a vadállat teszi a prédával. - Felém ugrott.

	Előrántottam a Kurotsukit és egy könnyed mozdulattal 

	átszúrtam vele Rido szívét.

	Az csak az árnyékom volt. - Mondta nekem gúnyos 

	nevetéssel a mondatát.

	Az árny eltűnt, visszatért Ridoba. A sötétség még erősebbé

	teszi,a fényre van szükségem ahhoz, hogy elpusztítsam. 

	Nincs szükséged a fényre. jött egy hang valahonnan 

	fejemből.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Használd az ősasszony erejét. Nem volt időm 

	azon gondolkodni hogy ki az a ősasszony, ezért 

	mindent úgy tetem ahogy azt a meghagyta nekem.

	Behunytam a szemem és hatalmas villámok lepték el a 

	báltermet. A körülöltünk lévő vendégek fejvesztve 

	menekültek ki.

	&nbsp;Csak páran maradtak mögöttem; Apám,Kaname és Rin.

	Kurotsukit áthatotta az erőm,s tudtam nagyon jól, hogy 

	közel kell férkőznöm hozzá,mert távolsági harcba nem 

	biztos, hogy le tudnám győzni. Ekkor résnyire kinyitottam a

	szemem amiből csak úgy sugárzott a gyilkos szándék.

	&nbsp;Egymás felé rohanva pengéink összecsaptak, és ádáz 

	küzdelembe a földre küldtem.

	Torkának szegeztem a Kurotsuki hegyét.

	Ad fel Rido!- Nem tudsz engem legyőzni.

	Majd meg látjuk- Mondta nekem fennkölten, és eltűnt a 

	szorításomból.

	Abba a pillanatba utána eredtem és egy jól irányzékot 

	mozdulattal szíven, szúrtam és aztán levágtam a fejét.

	Teste úgy porlad szét, mint a tűz állttal felemésztett 

	fagerenda.

	Mikor tudatosult a vámpírokba hogy vezérük kimúlt;

	fejvesztve menekültek ki a házból és eltűntek a sötété 

	éjszakába.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egy újabb zsarnoktól szabadult meg a vámpír 

	társadalom.&nbsp; megfordultam és oda sétáltam apához.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sokkal erősebb lettél kislányom.&nbsp; - Átölelt.

	- Ugyan már apa; egy bástyának ez a kötélsége- mondtam 

	neki szerényen mi közbe átöleltem és szomorúan a földre

	tekintetem.

	- Az nap éjjel csak vergődtem az ágyba, s arra gondoltam, 

	hogy vajon Rin aki már több mint háromezer éves volt, 

	vajon hogy volt képes ilyen sokáig nélkülözni az érzéseket

	az életéből? Vagy tán volt élete már előttem is?&nbsp;

	Ezek olyan kérdések, amiket egyszer majd felkel tennem 

	neki, mert rá jöttem, hogy nem ismerem igazán. - Ezek a 

	gondolatokkal aludtam el valamikor a hajnali órákba.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Red Snow]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6594850</link><pubDate>2015-05-09 19:59:45</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ending 2]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6594669</link><pubDate>2015-05-08 19:03:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ending 1]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6594667</link><pubDate>2015-05-08 19:00:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[opening 2]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6594666</link><pubDate>2015-05-08 18:58:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[opening 1]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6594665</link><pubDate>2015-05-08 18:55:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[14.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6485232</link><pubDate>2014-02-06 21:36:46</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	14. fejezet: Sok év múlva: Múlt a jelenben

	&nbsp;

	Előszó:

	&nbsp;

	Azon a bizonyos estén mikor apa és Kaname szavait halottam,- nem hitem a 

	fülemnek.

	Minden csak egy alapos terv része volt, ami akkor fogant meg apám fejébe mikor

	Kanamenak sikerült túlélnie a halálát. Ezzel egy új értelmet adott a létének,és 

	egy értelmesebb célt azon belül,hogy továbbra is hadakoztunk azokkal a 

	nemesekkel,és tiszta vérű vámpírokkal,akik szívesebben látták volna holtan a 

	család fejét, mint élve.

	Fiam egy esős őszi nap látta meg a napvilágot.

	Mikor ránéztem, első gondolatom az volt tiszta apja.

	Kaname még helyeselte is,- Elvégre az én fiam.

	Nem tudtam, hogy reagáljak szavaira,,csak egy mosoly volt az, amivel nyugtázni

	tudtam felé igazát. &nbsp;

	Legalább ötszáz év telet el az óta, de még mindig emlékszek arra napra mikor 

	először láttam anyámat, azon a családi gyűlésen, ami közvetlen az esküvő után

	zajlott le. Ott akkor végkép meg pecsételődött a sorsom.

	Még azt sem tudtam, hogy valóban róla van szó.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	Évek teltek el az esküvő óta, és a kapcsolatom Rinnel mit sem változott.

	Ez naponta eszembe jutót, s próbáltam rá megoldást keresni, de mindig talált 

	valami kibúvott.

	Senpiat is keveset láttam, s vajon miért nem csodálkozom rajta?- 

	Elmosolyodtam.  Mit is várhattam tőle, mikor ennyire meg bízhatatlannak 

	tűnik a számomra, aki még most is,az helyet hogy velem lenne ,- még is mással 

	tölti el a napjait. - de nem gondolhatok ilyenre, - hisz a másik lány is ugyan abban

	az állapotban van.&nbsp; Szörnyen magányos vagyok. Futott át a fejemen,- s ki 

	keltem az ágyból. &nbsp;A székhez sétáltam ahol a köntösöm pihent.

	Elvetem egy könnyed mozdulattal a szék támlájáról,és magamra vettem. 

	ablakhoz sétáltam-

	Már késő délután volt, a nap épp már utolsó fényét szórta a fák lombjára, mikor 

	a távolból egy fekete ruhás alakot véltem felfedezni, az oldalán egy&nbsp; gyermekkel, 

	aki nem volt&nbsp; más mint a mi drága fiúnk

	Kétség sem fért hozzá,az nem lehetett más csak is a Senpai,s az ifjabb Kaname.

	Ahogy közeledő alakját figyeltem úgy lett úrrá rajtam a szomorúsággal teli 

	sóvárgás, s életemben először irigyeltem Yuukit amiért szeretet Kanamem oly 

	sokat jár hozzá.&nbsp;

	Gyűlölnöm kéne,s volt is olyan pillanat mikor ezt éreztem&nbsp; szívem egy 

	szegletében .

	Akár hogy is vívódtam magamban, nem bírtam meg gyűlölni ezt a sebzett lelkű 

	férfit.

	Kopogtak az ajtón.

	Bejöhetek Sakura-sama?

	Hátra fordultam, az ajtó még mindig csukva volt, nem tudtam mit válaszoljak, s 

	végül zavartan kimondtam, - bejöhetsz Sayu;- visszafordultam az ablak felé.

	Ajtó óvatosan kinyílt, a léptek halkan közeledtek felém,s tőlem fél méterrel 

	elhallgattak.

	&nbsp;Egy másodperc néma csend borult ránk.

	Sakura fel kéne öltöznöd!

	- Kimerevedtek a szemeim, mit keres itt a bátyám?!&nbsp;

	Évek óta alig látlak, s ezzel jössz be hozzám?!

	Szégyentelen, és hálátlan egy férj vagy Kuran Rin!

	- Ezt pont te mondod Sakura , még mindig egy olyan férfi után epekedsz, aki 

	sosem fogja &nbsp;&nbsp;&nbsp;viszonozni a szerelmed!

	Elszomorodva néztem vissza az ablaktól s, egyenesen Rin szemébe néztem.

	Szívem mélyén megértetem érzéseit,s mind azt az okot, amiért nem nézet felém 

	ilyen hosszú ideje,de még is most azt kívántam, bár csak úgy lennénk, mint 

	rég,mikor még színét sem láttuk Kuran Kanamenak.

	Közelebb lépet hozzám,s meg simogatta az arcomat.

	Fogalmad sincs arról mennyit szenvedtem, s mikor már azt gondoltam, hogy 

	valóban szeretsz;- csalódnom kellet benned, mert még mindig azt a férfit nézed, 

	aki sosem lehet tied.

	A csókjára vágysz minden egyes éjjel, s én szép lassan belebetegszem a 

	gondolatba, hogy sosem kapom meg a szíved.

	Rin szavai mély tőrként hatoltak az elmémen keresztül egészen a szívem 

	mélyéig.

	&nbsp;

	Ki csordult a könnyem.

	&nbsp;

	
		Fájdalmas szánalom, amit iránta éreztem, a maradék vágyat is&nbsp;kitépte belőlem, a senpai iránt.


	&nbsp;

	Vigasztalásként egy csókot adott az ajkamra, amiből csak úgy áradt a 

	gyengédség.

	Várlak lent a hallba.

	&nbsp;

	- Siess, mert tudod, apa nem szeret várni.

	&nbsp;

	&nbsp;Mikor végre elhagyta a szobát, gyors léptekkel az ágyhoz rohantam s rá 

	vetődtem, mint egy kisgyermek.

	&nbsp;

	- Bejöhetek?

	- Persze Sayu.

	- Ne haragudjon rám Sakura-sama de az úr szinte rám parancsolt, hogy kopogjak 

	be a kisasszonyhoz, s kérjek be bocsájtást.

	- Mikor bekopogtál, és elmondtad, hogy te vagy félre lökött és belépet.

	- Igen Sakura-sama.

	- Semmi gond Sayu; nem haragszom rád.- Sayu kinézet az ablakon,s aztán az 

	ágyamhoz jött.

	- Kisasszony, Kaname sama meg érkezett az ifjú úrral, nem szeretné őket 

	üdvözölni?

	- Mi értelme Sayu?

	- Fiam kezd elhidegülni tőlem,s már lassan nem is én leszek az anya hanem 

	Yuuki.

	- Fájnak ezek a gondolatok,- egyszerűen beleörülök abba, hogy van is gyerekem

	meg nincs is.

	- Ugyan már Sakura-sama ,- elvégre még van reménye?

	- Vagy tán tévedek?

	- Igen Sayu.

	- Valóban van egy apró reménysugár, ami azt súgja nekem, hogy még nem késő, 

	és még van esélyem alkotni egy békés családot.

	- Ez a reménysugár nem más, mint Rin úrfi.

	- Igaz?- Némán bólintottam felé.

	Unottan felálltam és Sayura néztem.

	- &nbsp;Ideje valamit kezdenem magammal,mert siralmasan festek.

	Hozd ide a legszebb ruhámat, azt, amelyiket Rintől kaptam.

	Azt az egészen sötétkéket?  Igen Sayu azt.

	Mit szólna, ha a legutóbb kapott ékszer kollekciót venné fel?

	Igen, az meg felel.

	&nbsp;

	Sayu szinte betéve tudta már hogy melyik ruhához mi illik, s ez meg nyugtató 

	volt a szívemnek.

	Elkezdtem a hajam fésülni, s aztán átadtam a kefét a neki.

	Hajam féloldalt elválasztva hagyta, meg maradjon a frufru hossza. &nbsp;Hátsó részét 

	kétoldalt felcsavarta s egy lapos nyolcast alkotva,- csattal meg erősítette.

	Nem volt kedvem lemenni a szokásos össze jövetelre, már a hideg is futkározik a

	hátamon, ha csak rá gondolok, és arra sok vámpír nemesre, akikben apám, - 

	szinte vakul megbízik.

	Sakura-sama: kérem, induljon, - már csak a kisasszonyra várnak.

	Nagy levegőt vettem, s az ajtóhoz sétáltam.

	Kinyitottam, és kiléptem rajta.

	Méltóság teljesen ereszkedtem le a lépcsőn, egyenesen le az előszobába.

	Az ajtó pont akkor tárult ki,s nagy meglepetésemre,Kaname volt az aki be jött 

	rajta.

	Fiam ott feszengett mellette. Elvégre tudta, hogy mi forog kockán.&nbsp; Kaname 

	mindent elmondott neki,s azt is hogy mi célja van ezeknek a családi kupak 

	tanácsoknak.

	Egy dologban egyetértettem Rinel, hogy kész időpocsékolás ezzel foglalkozni, 

	vagy is, ki mit gondol valójában a történtekről. Finoman megbiccentettem 

	feléjük a fejem,s besuhantam a hallba ahol már mindenki ott volt.

	Kivéve a senpait és a fiamat, akik közvetlenül utánam léptek be .

	Körül néztem.

	Észrevettem ismeretlen arcokat, s ezek az arcok csak egyre többen lesznek.

	Visszatekintve a legelső családi tanácsra, akkor felfigyeltem egy nőre.

	Akkor abba reménykedtem, hogy majd legközelebb is látom, de az óta sem jelent 

	meg.

	Mai nap szerencsém volt, s megláttam az alakját a tömegben.

	Megpróbáltam közelebb férkőzni hozzá, de ne tudtam.

	Kérem, üljenek le. - szólt apám a család fői székéből.

	Leült mindenki, csak én maradtam állva.

	Ismét körül néztem, sehol nem maradt hely, de még szék sem ahova ülhetem volna.

	Rin pont apa mellet ült,s mellette a senpai,s senpai melletmit keres itt Yuuki?

	Mire készülnek ezek a hátam mögött?

	Közömbös arccal rájuk néztem és ki vonultam a teremből.

	Folyóson magamra vettem egy kabátot és elmentem.

	Hontalanak éreztem magam.

	Mentem előre, be a sűrű erdőbe, s még az sem érdekelt, hogy nappal vagy éjjel 

	van.

	Távolból megláttam egy romos házat, ami kellemes emlékeket idézet fel 

	bennem.

	Emlékszem, gyerekként sokat játszottam itt Rinnel.

	Annak ellenére, hogy én még csak gyermek ö meg már kamasz fel nőt volt.

	Még az első puszit az ajkamra is tőle kaptam, s minden apró szerelmi érintést is.

	Mikor ez eszembe jutott ajkamhoz emeltem kezemet,s megérintetem.

	Elég volt bele gondolnom már is úgy érzem, többet szeretnék belőle.

	Még is elárultam a szerelmét.

	Sötét éjszakában csak a csillagok fénye volt, ami megvigasztalt.

	Abba reménykedtem, valaki majd a keresésemre indul, de nem jött senki.

	Már virradt, s az első sugarak elöl, el kellet bújnom valahova, így bemenekültem 

	a romos házba, s kerestem egy árnyékkal átitatott részt.

	Órák teltek el, mikor meg halottam távolból Sayu hangját, ahogy engem hív.

	Talán ha visszakiáltanék, - Itt vagyok!

	Préseltem ki nagy nehezen a hangokat a torkomon.

	Sayu meg jelent az ajtóban egy fehér esernyőt tartott a kezében.

	Felém rohant, s közbe eldobta az ernyőt.

	- Úrnőm hogy néz ki?

	- Csupa piszok a ruhája és az arca.

	- Bocsáss meg nekem Sayu.

	Nem akartam gondot okozni.

	Komorna látta rajtam hogy nyugtalan vagyok, s valóban az voltam.

	Az járt a fejemben vajon ki indult még a keresésemre.

	Még feleszmélni sem volt időm.

	Komornám arca hirtelen megváltozott,s egy vérszívó e szintű vámpír termet előttem.

	Nekem ugrott- reflexszerűen a lábamhoz nyúltam és előkaptam kurotsukit, s 

	átszúrva torkát, lemetszetem a fejét.

	Elporladt a teste, mintha sosem létezett volna ebben a világban.

	Végig néztem magamon,- kezemben a véres fegyveremmel,és még véresebb&nbsp; 

	testemmel, elszörnyedtem magamon.

	Hogy lehettem erre képes?

	Kezemet arcomba temetem.

	Lépteket halottam.&nbsp;

	Kíváncsiságból eltüntetem kezemet az arcomról.

	Az ajtóban Rin állt, s aggódva tekintett felém.

	Nyugodt léptekkel elindult.

	Megállt előttem,s térdre rogyót .

	Magához vonta vértől átitatott testem,s -ahogy éreztem aggodalmának&nbsp; meleg 

	könnyeit,elérzékenyültem, s a könnyeim patakokban kezdtek folyni.

	Átkaroltam, a derekát, s bele bújtam féltő ölelésébe.

	Hosszú ideig így maradtunk.

	Egyikünk sem akarta másikat elengedni.

	&nbsp;

	***

	Kibontottam magam az öleléséből,s kérdően rá tekintetem.

	Rin,  nem megyek vissza abba a házba.

	Miért?- csak nem Kaname miatt?

	Nem,Rin. -Senpai már nem érdekel.

	- Csak a hűség köt hozzá, mint bástyája, semmi több.

	- Gondom a hercegnővel van.

	- Amikor megláttam a senpai mellet, tudtam, csak idő kérdése lesz, és be fog 

	költözni .

	- Ami azt jelenti, hogy hozza magával a huszárt, és a kis hercegnőt.

	- Rin, nem fogok előtte hajbókolni, és közben a lányát kerülgetni.

	- Még is hova mész Sakura?

	- Nem tudom, de még mindig jobb lesz az az élet, mint hogy alázatot tanúsítsak 

	olyanok felé, akiket meg vetek.

	- A családunkhoz tartoznak, nem gondolkodhatsz így.

	- Akkor úgy látszik, én kivétel vagyok. - Ki szeretném deríteni, - Vajon kinek volt 

	szándékában &nbsp;Sayut átváltoztatni?

	&nbsp;

	Romos ház tetejéről az égre néztem,s boldogan vetem tudomásul,&nbsp; - ránk 

	esteledett.

	Rin elkezdett gyertyát keresni, s talált is egyet egy eldugott kis poros fiókban.

	Szúk által már alaposan megdolgozott asztalkára tette, s egy laza mozdulattal 

	meg gyújtotta a gyertyát.

	Leült mellém, s meg fogta a kezemet, és magához vonta a testemet.

	Óvatosan lefektet a porral átitatót padlózatra, s szenvedélyesen megcsókolt.

	Nem kerülhetem el a karjait, és a teste melegét, ami ott azon a helyen, s időben 

	megtörtént; - Szerelmünk végre teljesé vált, s egy apró boldogságot hagyót maga 

	után.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	Az idegennő ki létét még mindig homály fedi.

	Sajnos csak a legközelebbi fejezetben libben fel róla a fátyol.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[13.fejezet: ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6417473</link><pubDate>2013-07-30 17:30:50</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	13. fejezet: Új élet kezdete I

	&nbsp;

	Némi melankóliával átitatott hangulatba ültem a 

	széken,- összekulcsolt kezekkel néztem ruhám 

	apró ráncait. Már mindenki az esküvőre készült, s 

	még a tanúink sem voltak meg.

	Rin elszólta egyszer magát,- azt szeretné ha 

	Kaname lenne a tanúja.

	Vajon már azt is eldöntötte, hogy az én tanúm ki 

	lenne?

	Ahogy Rin ismerem, biztos mindent előre jól 

	kitervelt a legapróbb részletekig.

	Még azt sem tudtam vajon mellém kit szántak,- 

	vajon melyik nemes kapja azt a feladatott, hogy egy

	ilyen jelentéktelen lánynak a tanúja legyen?

	Sayu jött be a szobámba, és a karján egy mesés 

	ruha költemény pihent.

	Illedelmesen meghajolt előttem,- Kisasszony 

	meghoztam az esti ceremóniára a család álltál 

	kiválasztott esküvői ruhát. 

	-Köszönöm Sayu. 

	-Ide hoznád nekem,- meg szeretném nézni.

	Komornám egy zokszó nélkül elindult felém, s 

	megállt előttem,- átadta nekem a ruhát.

	Kezembe vettem és a vállánál megfogva jól 

	szemügyre vettem.

	Egy egyszerű még is roppant csinos ruhát 

	tartottam a kezembe.

	Sayu tudsz valamit a tanukról?

	Igen kisasszony,- úgy halottam, hogy Rin sama 

	megkérte Ichijo samat legyen a tanúja a 

	kisasszonynak, s az úr örömest elfogadta a 

	felkérést.

	Tudsz valamit arról, senapi vajon elfogadta a

	bátyám felkérését?

	Igen elfogadta Kaname senpai.

	Sayu ezt kiejtette az ajkán örömteli boldogság 

	lepte el a szívem,- sose gondoltam rá hogy majd 

	pont a senpait fogja megkérni erre a számára nem

	mindennapi eseményre.

	Az is meg fordult a fejembe,- pont ebbe a 

	pillanatba talán csak azért kérte meg rá hogy 

	szenvedni lássa&nbsp; a senapit. Tudom, milyen 

	kegyetlen tud lenni néha, még ha a klán vezetőjéről 

	is van szó,- hidegen hagyja mások szenvedése.

	Rohanás hallatszott be a folyósról,s egy váratlan

	minutumba kivágódót az ajtóm.

	Annyira meglepődtem, hogy felugródtam a székből 

	és a bátyámra néztem, aki megkövülten nézet rám

	ki kerekedet szemekkel. Összehúztam kicsit a 

	szemem,- nem is csodálom,- egy fehér comb 

	harisnya volt rajtam, ami a francia bugyimhoz volt 

	csatolva. Elég sexy látványt nyújtottam neki arra a 

	kevés időre,- mire Sayu egyenesen kitolta a 

	szobából.

	Vajon mi járhat a fejében?

	Bizonyára még mindig meg van dermedve, és nem 

	találja gondolatainak a kezdő fonalát.

	Ideje volt magamra venni az esküvői ruhát,- még 

	nagyon sok a tenni valóm,s már késő délután van.&nbsp;

	Vagy talán már napnyugta?

	Biztonság kedvért kikukucskáltam az összehúzott 

	függöny mögül.

	Nap már lemenőbe volt és a hold már kezdett 

	kikandikálni a keleti horizontból.

	Kétségbe esve néztem vissza Sayura, - így 

	belegondolva alig maradt némi időm a 

	készülődésre.

	Enyhén testemhez simuló szatén fényű ruhámra 

	néztem. Úgy világítottam benne, mint egy kicsiszolt 

	gyémánt. Ha ettől nem fognak meg vakulni a 

	vendégek, akkor bizonyára immunissá váltak rá az 

	elmúlt párezer évbe.

	Sayu még a derekamra csatolt egy hosszú, - a 

	ruhámmal azonos uszályt. Mellem alatt még 

	elhúzott egy nagyon hosszú szalagot, amit hátul a 

	derekamnál rögzített, s aztán megkötötte, masnira. 

	Úgy érezem magam, mint egy Yuuki utánzat. Yuuki 

	születésnapi partin viselt hasonló estélyit,- a hátsó

	kiegészítő nélkül.

	Fehér rózsát ábrázoló klipsz kerül még a 

	fülembe,és egy ehhez hasonló nyaklánc.

	Sayu még megfésülte a hajam, amit kétoldalt 

	felcsatolt egy fehér enyhén rojtozott csattal,s csak 

	ezután került a fejemre a&nbsp; fátyol, ami legalább olyan 

	hosszú volt mint a&nbsp; ruhám uszálya.

	Sayu elégedetten rám nézet, s elkuncogta magát.

	Mit nevetsz! &#8211;Talán ennyire ciki lennék?

	Nem, de hogy kisasszony,- elképzeltem milyen arcot fog vágni Kaname senapi ha meglátja.

	Ha eddig nem volt szerelmes a kisasszonyba, akkor most teljesen bele fog habarodni.

	- Ne mondj ilyet Sayu.- közbe kimentünk a szobából.

	- Kaname senpainak csak játékszer voltam.

	- De a kisasszony többet érzett iránta?

	-Igen,s még most is jobban szeretem, mint Rint,de

	talán majd 

	az idő múlásával&nbsp; tompulni fognak az érzéseim.

	-Ez nem volt valami túl meggyőző.

	-Tudom Sayu, de nem tudom egyik pillanatról a 

	másikra 

	megváltoztatni őket.

	Léptek hallatszottak a hátam mögött. Megálltam, s 

	Sayura néztem. Léptek csak közelítetek felénk. 

	Megfordultam,- tőlem alig fél centire ott állt a 

	senpai teljes valójában.

	Sayu jobbnak látta, ha inkább magunkra hagy. &#8211; 

	meghajolt elöltünk,s szép csendbe elment .

	Senapi csak állt és nézet rám megidézet 

	tekintettel. Szemei teljesen meg lettek a 

	babonázva, általam.

	Most már tudom, mit veszitek el a mai napon.

	Téged Sakura,- talán a szerelmedet is mindörökre.

	Kaname én mindig szeretni foglak. - el akartam 

	futni, de visszarántott, s magához ölelt.

	Mi voltam neked? Egy egyszerű szerető egész

	végig,- semmi más.

	-Nem annál több, a bástyám voltál mind végig,s 

	erre csak azután jöttem rá miután visszakaptam az

	éltemet a bátyádtól.

	-Kaname, valamit el kell mondanom neked, amiről 

	jogod, van tudni.

	-nyugodt tekintettel nézte arcom feszülését. -&nbsp; 

	Yuukitól is lesz egy&#8230; nem bírtam kimondani, még 

	a gondolatától is borsózót a hátam.

	-Tudom, hogy különleges helyet foglal el a 

	szívedbe,de számomra szörnyű volt ez a jövőkép, 

	ami akkor villant fel mikkor Yuuki harcba indult.

	Kaname eleresztett,s el akarat rohanni,- de

	meg állítottam.

	-Várj, Kaname.

	-Helyedbe nem borulnék egyből a karjaiba - 

	Inkább várd meg míg maga is rá jön és ha itt 

	lesz az ideje akkor majd elmondja neked. Azt 

	hiszem megértette, amit kiszeretnék neki 

	fejezni. Megfordult, és visszasétált hozzám,s a 

	kezét nyújtotta felém.

	-Megfogtam neki,s így mentünk le a nappali 

	&nbsp;nagyterem részéhez.

	-Továbbra is mellettem maradsz?

	-Igen Kaname örökre.

	-Túlkésőn eszméltem rá, arra hogy kit is kellet 

	volna teljes szívemből szeretnem.

	-Most már nem számit senpai, s rá 

	mosolyogtam,- elengedtem a kezét,s apám 

	mellé sétáltam.

	Apa szinte halára dicsérte az esküvői ruhát. Nem 

	vártam tőle mást, de azt, hogy elfogult legyen 

	velem, azt aztán nem gondoltam róla. Mert&nbsp; a 

	szülőnek mindig a saját gyermeke a legszebb.

	Kaname Ichijohoz sétált és kezet fogót vele, s 

	beszélgetésbe elegyetek.

	Nem figyeltem rájuk,inkább a széles tömeg az ami

	megrémített.

	Alig fértek be .

	Ahogy elnézem a fél vámpír társadalmat meghívta 

	az apám.

	Míg a tömeget figyeltem, kiszúrtam benne Yuukit és

	Zerot ,s nagy meglepetésemre még Cross 

	igazgatót is megláttam, ahogy az egyik nemessel 

	beszélgetnek.

	Lassan elkezdődőt a ceremónia. bátyám már ott 

	állt az anyakönyvezető előtt és türelmetlen szemmel

	nézet felénk.

	Belekaroltam apába,s elindultunk Rin felé. 

	&#8211;odaértünk,s apa átadott Rinnek.

	Vigyáz rá fiam, ahogy én vigyáztam rá az elmúlt 

	években.

	Rin nem mondott semmit,- fejét meg biccentette,- 

	apa tudomására hozva,- úgy lesz, ahogy kívánja.

	Ceremónia végén,- boldog vámpírokat láttam 

	békeségbe egymással.

	Minden meghívott vendég sok boldogságot kívánt 

	nekünk, kivéve egy valakit, s az a senpai volt. Bár

	tanúként a bátyám felé ezt már megtette, de 

	valahogy én kimaradtam ebből a sorból.&nbsp; Közös 

	táncunk után, elmentem, Rin mellől és az erkélyen 

	kerestem menedéket.

	Túlságosan fájt a senpai ridegsége, mintha nem is 

	léteznék. Igen bánt semmibe vett a mai napon és 

	inkább Yuukin legeltette a szemét! Nem igazán 

	bántott, hisz ismét láthatta azt a személyt, aki a 

	legkedvesebb a számára. Erkély ajtóban ott állt, s 

	nézet rám azokkal a szenvedélyes szemeivel. 

	Elindult felém, összerezdültem egy pillanatra, s 

	mikor nem figyeltem rá magához rántott és 

	megcsókolt,- válaszként eltoltam magamtól.

	Senpai kérem hagyón magamra,- egyedül 

	szeretnék lenni.

	-Azét tudod, kihez tartózol valójában?

	-Hogy ne senpai,- csak is a senapinak tartózók 

	hűséggel, és most már a bátyámnak is.

	Szomorúan vette tudomásul a döntésemet, amiért

	most már mással is osztoznia kell rajtam, de ha 

	sosem szeretett igazán akkor nem értem,vajon 

	miért ragaszkodik ennyire hozzám? Yuukit láttam 

	erre felé jönni,- gyorsan el akartam menni, de 

	senpai megint nem engedte,- pedig olyan szívesen 

	kimaradnék a kettőjük színjátékából.

	Úgy láttam a tekintetéből ,- most lesz itt az ideje,s

	elmondja neki azt hogy állapotos,s még csak 

	párnapja tud róla. Senpait ez nem lepte meg, hisz 

	már elmondtam neki, így nem érte váratlanul a hír. 

	Enyhe mosolyt hagyott az ajka szegletén,- felé 

	rohant, s átölelte. Ezt nem láttam előre, s ezért 

	alaposan meglepett még a szemem is 

	kikerekedet. Most végre el tudtam suhanni mellette 

	anélkül, hogy észre vet volna.

	Gyors léptekkel hagytam el a termett,s fölsietem 

	abba a szobába ahol majd már Rinnel együtt fogjuk

	kezdeni közös életünket. Leszedtem magamról az

	esküvői ruhát, s a székre tetem.

	Kinyitottam az egyik szekrényt, s ki vettem belőle 

	egy selyem köntöst.

	Sayu váratlanul rám törte az ajtót, Sakura-sama 

	hebegte nekem aggódó tekintettel,- baj van ,- 

	lázadók&nbsp; vámpírok, ránk törtek,s egyedül Rin-sama 

	és az édesapja az, aki felvetette velük harcot. - 

	Senapi?! &#8211; Sayu nem válaszolt, csak 

	lehorgasztotta a fejét.

	Mi az mi a baj Sayu?

	Kaname senpai már az előtt elhagyta a termet a 

	hercegnővel.

	Értem Sayu,- köszönöm.&nbsp; - Magamra öltöttem 

	valami egyszerű ruhát,s lesiettem a terembe.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	Milyen meggondolatlan lépésre szánta el magát 

	néhány alsóbbrendű nemesi sarjadék.

	Miért zavarják meg a mulatságunkat?!

	Zavarba ejtő tekintettel nézet rám az a pár vámpír,

	s nem tudták hova tenni ama bátorságot amit 

	feléjük mutattam. Már az is szégyenek számított a 

	szemükbe,- alsóbbrendűnek szólítottam meg a kis 

	csapatukat,ami talán állt öt közép szintű 

	félvérből,és egy tisztavérű vámpírból.

	Apám és Rin közé sétáltam, s szemtelenül a 

	belenéztem a főkolompos szemébe.

	Úgy látszik a mi kis huszárunk rossz munkát 

	végzet.

	Még mindig akadnak egy páran akik 

	megpróbálnak szembe szállni a senpaial.

	- Csalódniuk kell, mert tudtom szerint a senpai nem 

	tartózkodik a házba,hiába jöttek ide, nem tudnak 

	vele leszámolni.,- de&nbsp; nem is engednénk.

	Támadásba lendültem,.- egy szempillantás alatt az 

	egyik félvér mögé kerültem,s az előrántott 

	Kurotsukival átdöftem a nyakát. 

	- Kér még valaki egy kis osztott halált?

	Többi négy annyira megijedt, hogy magára hagyták 

	a vezérüket.

	Végül a vezérnek inába szállt a bátorsága, s 

	elmenekült, - követve a társai példáját.

	Meglepett tekintetek sokasága vett körül,mi végül 

	hatalmas tapsviharba tört ki.

	Megilletődve néztem körbe,s a hátam mögött még

	az apám, is a tenyerét ütötte ,a bátyámmal együtt. 

	ahova csak néztem mindenűt csak vért 

	láttam,annak a félvérnek a vérét akinek a nyakába 

	döftem a Kurotsukit.

	Zavartan elindultam vissza a szobába mire 

	mindenki szép lassan elkezdet hazafelé menni.

	Bementem az ajtón és becsuktam magam mögött.

	Neki támaszkodtam,s felnéztem a plafonra.

	Mi volt ez?

	Ilyet még sosem tapasztaltam az előtt.

	Tán ez is az ősök hatalmának tudható be?

	Nem ismertem a választ csak azt hogy ilyen rideg 

	számító gyilkolásra való hajlamot még sosem 

	éreztem magamba, s még is én voltam a hős. Ez 

	inkább illet volna Rinre mint rám.

	Elsétáltam az ajtóhoz egyenest az ablakhoz, mi 

	közbe minden gyertyát eloltottam, csak egyetlen 

	egyet hagytam meg. Pont elég volt arra, hogy 

	félhomályt teremtsen a szobába.

	Halk léptek közelítetek felém,s egy&nbsp; hatalmas kar

	átölelte a derekam ,s magához húzót.

	- Rin,- észre sem vettem mikor bejöttél.

	Próbáltam a leghalkabban beosonni a szobába. &#8211;

	ne hogy meg zavarjalak az elmélkedésedbe.

	Nem zavartál meg. - kezem a kezére helyeztem, 

	- fejemet a mellkasához nyomtam.

	Vágy járta át a testét,s az a gondolat,- végre együtt

	tölthet velem egy csodás éjszakát.

	&nbsp;Másnap délutánig aludtam az ágyba,de akkor sem

	akarózott felkelnem. Kisé elhúzódott Rinnel való 

	első szenvedély ittas éjszakám. Magam mellé 

	tekintetem Rin már sehol nem volt.

	Még ilyenkor is a közügyek fontosak voltak neki.

	Összekuporodtam az ágyba,s egy emlék foszlány 

	jutott az eszembe. A legutolsó együtt töltött estém a 

	senpaial. Szívem legmélyén még mindig 

	bizonytalan voltam. Még mindig nem érzek 

	szerelmet iránta, de már senpaiból is kezdek 

	kiábrándulni.

	Kimásztam az ágyból, s magam köré csavartam a

	takarót,s kinéztem az ablakon. Kedvem támadt 

	némi sétára kint a parkba.&nbsp; Felvetem egy fehér 

	színű ruhát, fogtam egy hasonló színű ernyőt, s 

	lementem egyenest a főépület elé, s vágyakozva 

	néztem a park irányába.

	Alig változott valami, szinte semmi. Azt gondoltam, 

	ha meg lesz az esküvő, akkor majd éjjel nappal 

	együtt leszünk, de helyette megint külön utakon 

	járunk. Leültem egy padra. Fölöttem ágaskodó fa 

	kellemes árnyékot adott ebbe a kisé meleg késő 

	délutáni napsütésben.

	Távolból senpai alakját fedeztem, fel, gyors 

	léptekkel közelített felém.

	Megállt előttem,- én felálltam,s elindultam vissza a

	kúriába. - senpai mellettem állva követe végig a 

	lépteimet.

	Azon tanakodtam vajon helytálló a feltételezésem? 

	Biztos vagyok benne hogy a senpai hercegnőtől 

	jött.

	Sikerült megünnepelnie a remek hírt? &#8211; igen 

	Sakura, megünnepeltük Yuukival, bár azt szerette 

	volna ha vele maradok,s nem jövök ide vissza.

	Akkor még is mi vonzotta vissza a senpait?- egy 

	pillanatra megálltunk. &#8211; ilyen nehéz elképzelni az

	okát? &#8211;Igen senpai ilyen nehéz.

	Semmit nem változott a bátyád, még az esküvő 

	utáni mézes napokon is képes magadra hagyni. 

	- &nbsp;Sose hagytalak volna magadra.

	- Elmosolyodtam- igazán, esetleg minden 

	harmadik napot a hercegnőnél töltötte volna.

	- Így nézve semmivel sem különb Rinnél.

	Elvégre csak egy bástya vagyok a képzeletbeli 

	sakktáblán.

	Annál több vagy számomra, mint egyszerű 

	sakkfigura. &#8211; Ez igaz, elvégre nem szokás egy 

	bábút ágyba cipelni.

	Behúzott egy fa árnyékos oldalához, neki döntött és

	meg csókolt.

	Elloptam azt a csókot, amit az esküvőd előtt kelet 

	volna adnod.

	Senpai, kérem a jövőbe tartózkodjon az ilyen fajta 

	megnyilvánulásoktól. Elvégre már asszony vagyok.

	Elmosolyodott &#8211; igen tudom, de képtelen vagyok 

	parancsolni az érzéseimnek.

	Bementünk a házba, s felsietem a szobába,- minél

	távolabb legyek tőle.

	Megint elkezdtem előle menekülni.

	Az oka roppant egyszerű nem szeretném, ha a 

	mostohám beváltaná a fenyegetőzését,de nincs 

	miért aggódnom még ha ismét közelebb kerülök is

	hozzá , tán titokba tudom tartani vele a 

	kapcsolatom. Annyira másak Rin és Kaname. Ha 

	nem akarok hazudni önmagamnak akkor 

	felvállalom ismét az érzéseimet amit iránta érzek.

	Lehet, hogy csak játék számára az egész,de nem 

	érdekel, amíg csak én és Kaname tudja,s tán 

	idővel Rin is,de még se mondom el neki. 

	Megszállja, a rosszindulat könnyen viszályára 

	fordulhat a belé vetett bizalmam.

	Sayu kopogott az ajtón.

	Sakura kérem, jöjjön le a nappaliba, családi 

	megbeszélést tart az édesapja.

	Már is megyek Sayu !

	Családi megbeszélés?- közbe kimentem az ajtón

	Biztos vagyok benne, a mai téma Kaname döntése

	lesz.

	Lesétáltam a lépcsőn,s bementem a nappaliba.

	Mindenki összegyűlt. Apa, mostohám, Rin, és egy

	ismeretlennő, akit most látok először.

	- Senpai kérem, ossza meg velünk,- végül miképp 

	döntött?

	- Megbeszéltük Yuukival, hogy itt maradok.

	- Hercegnővel mi lesz?

	-Hercegnő új életet fog kezdeni nélkülem Kiryuu 

	Zeroval. Ezek szerint itt marad, nagyon hosszú 

	ideig.

	- Igen Hikaru.

	- Mi lesz a gyermekével?

	- Majd időnként meglátogatom.

	Ezennel a családi megbeszélést berekesztem, s a

	döntés értelmébe a senpai még velünk marad.

	Apa és Kaname szorosan egymás mellet álltak.

	-Senpai minden a terveknek megfélően halad.

	- Megkezdődött a Kuran család feltámasztása.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	Kiderült a Kuranok valódi célja,s vajon ki lehet az a 

	titokzatos nő ?

	Vajon Rin is mindent tud vagy ö is csak egy bábu 

	Kuran Kaname képzeltbeli sakktábláján.

	Sakura mennyire bízhat a két férfi szerelmébe. 

	Következő fejezetből kiderül ami a legifjabb Kuran

	születése után 10-ével fog játszódni

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[12.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6398736</link><pubDate>2013-06-19 17:53:05</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	12. fejezet: A múlt martaléka

	&nbsp;

	Lassan egy hónap telt el ,s vészesen közelített az esküvőnk napja.

	Mint mindenáldott nap ma is valami különleges elfoglaltságot kerestem magamnak, de nem találtam.

	Végül is az olvasás is jó dolog,- jobban leköt, mint egy unalmas beszélgetés, vagy ami még rosszabb,- ha rád erőszakolják azt, amit nem akarsz. Most nyugalomra volt szükségem, s a mostoha anyám nem tudta elképzelni,- vajon miért üldögélek olyan sokat egy magamba a napaliba, és töltöm az időmet hol mi ócskaságok olvasására.

	Nem tudom hogyan, de rájött a titkomra.

	Egy nap bejött hozzám, a szobába, és szúrós szemekkel rám nézet.

	Sakura te hűtlen lettél Rinhez!

	Micsoda?

	Ezt meg honnan veszi kedves anyám.- mindig magáztam, ezzel is érzettetve vele, hogy nem köt össze minket a vér.

	Ez nem igaz, nem lettem hűtlen hozzá!

	Ne mondj nekem ilyenek, láttam az eljegyzésen milyen meg hitek voltatok Kuran Kanameval!

	Már azt gondoltam akkor, hogy tán meg is fog csókolni, de szerencsére nem tette meg.

	Hogy feltételezhet ilyet a sanpairól?! Erkölcsös férfi, akár mint Rin.

	Igazán? Akkor kinek a gyerekét hordod a szíved alatt?!

	Elcsodálkozva néztem rá. &#8211; vajon honnan tudta meg?

	Kanamen kívül senki más nem tudta. Biztos voltam benne hogy Kaname megtartódta a tikot.

	Vagy én árultam el magamat?

	Most már nem számit, de ebből a kelepcéből ki kell valahogy kerülnöm.

	Lenéztem a földre. - Igen valóban Kaname gyermeke van a szívem alatt,de ez még akkor történt mielőtt haza jöttem volna,s az eljegyzés óta még a színét sem láttam. - Mondtam mentegetőzve mostoha anyámnak.

	Rendbe Sakura, de nem tarthatod titokba,- el kell mondanod Rinnek és az apádnak is, mert ha nem teszed, akkor majd gondoskodok róla, hogy mindenki megtudja.

	Az egész vámpír társadalom, és akkor majd bujkálhatsz a rosszakaróid elől. - Gonosz vigyor hagyta el az ajkát, ami később nagy hahotázásba tört ki. Minden komorna és szolgáló ránk nyitotta az ajtót,és először elcsodálkozva tekintek rám. Csodálkozó tekinteteket hamar felváltotta az egymás közt folyó pusmogás. &#8211; Vajon ki volt túl hangos én vagy a mostohám? Meg fordult össze ütötte a kezét és kitessékelte a kíváncsiskodó szolgákat.

	Rám nézet,- kíváncsi vagyok mikor szánod rá magad, hogy elmond ezt neki.

	Kiment az ajtón és ott hagyott.

	Nem tarthattam titokba addig, amíg szeretem volna,ha már most meg tudta a nevelőanyám, akkor mi lesz később?

	Ezért úgy határoztam elé megyek a történéseknek és elmondok mindent Rinnek.

	Egy szál fehér köntösbe, elindultam Rin szobája felé.

	Kopogás nélkül rá nyitottam az ajtót.

	Az íróasztal mögött csücsült és papírjait rendezgette.

	Feltekintett a papírhalomból és zavartan rám nézet.

	Mit keresel itt egy száll köntösbe?

	Rin beszélnem kell veled.

	Ennyire fontos hogy még ruhát sem vetél magadra?

	Igen, ennyire fontos.

	Bátyám megalkuvóan rám nézet,és a kezét összekulcsolva&nbsp; az álla alá tette.

	Unottan meredt rám,és csendbe várt.

	Már kezdet szörnyen kínos lenni a csend, mert azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a mondanivalómnak.

	Földre néztem,s halk motyogással kimondtam,- gyermekem lesz.

	Rin először elcsodálkozott. Hogyan hisz mi még,- értem most már Sakura.

	Groteszk vigyor jelent meg az arcán.

	Fejét fogva próbálta megemészteni a halottakat. - fel ált és az ablakhoz sétálva meredt ki az alvó napra.

	- Kérlek most hagy magamra.

	Megértetem az érzéseit,s tán még magam sem tudom ha fordított esett történt volna tán magam is így viselkedek.

	Visszasétáltam a szobába,s elkezdtem magamra húzni a kiválasztót, ruhámat.

	Egy egyszerű sötétkék egybe ruha, hosszú ujjal, enyhén testhez simulva.

	Most az apámnak kelet ugyan ezt elmondanom, mielőtt mástól tudja meg, mert akkor szégyenembe öröké csak bujdoshatnák.

	Lépcsőn sétáltam le, a nappaliba, ahol apa egyedül csücsült,és szinten papírmunkájába feledkezve próbálta kikapcsolni a külvilágot,egészen addig, míg csengetés nem hallatszott a bejárati ajtón. Az egyik szolgáló az ajtóhoz sétált és kinyitotta.

	Akatsuki Kain és Aidou Hanabusa várt bebocsájtást.

	Tovább haladtam a lépcsőn,és a legalsó fokon megálltam.

	Engem kerestek?

	Aidou bólintott egyet. - Kérlek egedbe, és kísérd a nappalinak egy eldugott zugába.

	Utánuk mentem,de először megálltam apánál.

	Zavarok kislányom? Nem apa ,majd szeretnék veled beszélni. Apa csak bólintót, egyet. Mindig ráérek, ha beszélgetni szeretnél. - Elmosolyodtam.

	- Tovább mentem ahol már várt rám Aidou és Kain.

	- Valami baj van? Annyira le vagytok törve.

	- Meg tudod állítani Kaname senpait?

	- Ezek szerint már tik is tudjátok.

	- Igen

	- Senki nem tudja megállítani, egyedül csak benned bízhatunk.

	- Úgy gondoljátok,tán majd rám hallgat?

	Nem válaszoltak csak reménykedve néztek rám, annak reményébe, hogy majd a megfelelő döntést fogom meghozni.

	Rendbe akkor menjünk.

	Kifelé menet odaszóltam apának. - Majd jövök.

	Hé Sakura még is hová mész?

	Ha aggódól értem küld utánam Rint. &#8211; De Sakura milyen válasz ez?!

	Nem törődtem apám kérdésével, csak mentem a saját fejem után.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	Megálltam a romos akadémia előtt ahol már elkezdődőt az utolsó felvonása az emberek és a vámpírok ádáz csatájának.

	Egy árnyékot éreztem meg magam mögött, s az árnyék, aki követett a bátyám volt.

	Még is elküldte az apám, tán fél attól, hogy itt hagyom a fogam?

	Bennem nem volt félelem,- mióta ismerem, az ősök erejét az óta nem ismerem ezt a szót.

	Végig sétáltam a csatatéren, s meg se halottam, ahogy mások kiáltanak felém, vagy belém vájják éles körmeiket. Nem éreztem fájdalmat, sem szomorúságot. Még is mikor megláttam Kanamet a kemence előtt, még is összeszorult a szívem.

	Még mindig nem értetem az áldozatát, amit épp meg tenni készült.

	Kitépet szíve a kezébe nyugodott, s a kemence lángja fölé tartotta.

	Némán álltam vele szembe egy ideig, s aztán úgy gondoltam befurakodok elméjébe.

	Rám nézet a szomorú szemeivel. Azt mondta

	
		Meg akarok halni. Hagyjál elmenni Sakura.
	
		Nem tehetem Kaname,- Hisz, tudod, hogy érzek irántad
	
		Elmosolyodott. -&nbsp; Sakura te már választottál, meg tetted azt a lépést, amit az én drága Yuukim nem tudott meg tenni.


	Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem.

	- Kérlek Kaname ne tedd meg ezt nem ér ennyit a belső őrlődésed, hogy eldobd az élted.

	- Azt szeretnéd ha &#8230;- igen Kaname ha szemtanúja legyél Yuuki &nbsp;boldogságának.

	- &nbsp;Ha már úgy döntöttél, hogy Zeroval boldogabb lehet. Azt is megértem miért akarod itt hagyni ezt a világot,- de ez nem a helyes megoldás. Kaname felnézet egy pillanatra,s mikor megfordultam a bátyámat láttam, ahogy próbálja észhez téríteni Kanamet. Szúrós tekintettel nézet felé.

	Tisztába vagy vele milyen szenvedéssel hagyod itt azokat, akik szeretnek?

	Bele gondoltál valaha abba az űrbe, ami a hiányoddal fog létre jönni?!

	Rin ekkor már emelt hangon beszélt hozzá.

	Kaname csak nézet, üresen, s meg se halotta azt, amit Rin mondott.

	Mint egy fekete lyuk lett volna lelke helyén, amire nem hat semmi csak az a végetlen sötétség, ami elnyeli Rin szavait.

	Kaname elengedte szívét,de nem ért lángot.

	Rin még időbe elkapta, és a kezébe ott dobogott Kaname szíve.

	Lehorgasztót fejel sétált oda Kanamehoz.

	Lépteibe nem volt düh, csak elszántság.

	Megragadta Kaname vállát és visszahelyezte a szívet a helyére.

	Lassan elengedtem Kaname derekát.

	
		Gyenge vagy bár hatalmas erővel bírsz. &#8211; Suttogta bátyám Kaname fülébe.
	
		Ez kegyetlenség volt tőled Kuran Rin.
	
		Miért nem hagytad, hogy öröknyugalomra térjek? Rin ajkán kegyetlen vigyor jelent meg.
	
		Mit mondok a gyerekednek, ha egyszer meg kérdezi tőlem, hogy hol van az apám?


	Kaname szemei elcsodálkozva néztek a bátyámra.

	
		Ismered a titkunkat.
	
		Igen ismerem,Sakura elmondta nekem.
	
		Biztos vagyok benne hamarosan az apám is tudomást szerez róla, mert az anyám biztos elmondja, neki még mielőtt visszatérnénk a rezidenciára.


	Most vetem észre , &nbsp;-Yuuki és Zero egész végig &nbsp;minket figyelt,s bár láttam az aggodalmas könnyeit Yuukinak,s Zero hasonló arckifejezését,de még sem tudtak meggyőzni azok a könnyek.

	Úgy éreztem Yuuki fejbe sír és nem szívből.

	A királynő ragaszkodik a királyhoz, de még sem tudja megvédeni saját belső bánatától.

	Mert bánata belső forrása a királynő,aki nem tud választani a huszár és a király közt.

	&nbsp;

	***

	Sikerült Kanamet rávenni, ne dobja csak úgy el életét.

	Yuukival kimentünk a csatatérre, s farkasszemet néztünk azokkal a vámpírokkal, akik nem tudták elképzelni a békés egymás mellet élést az emberkel.

	Yuuki elő vette Artemiszt.- Várj,- ne siesd el ennyire a támadást.

	Yuuki hátra nézet rosszallóan.

	Hercegnő, ha most megtámadja az ellenséget, akkor az Artemisz eltörhet.

	Yuuki nem hallgatott rám,s egyenes neki rohant végzetének.

	Rin,Kanamet támogatva jött utánunk.

	- Hagyd a hercegnőt, Sakura majd Kiryuu elintézi a többieket.

	- Most Kanamet kell elvinnünk innen.

	Ott hagytam a hercegnőt és elindultam Rin és Kaname után.

	Megálltunk a birtokon a házunkkal szembe és megelégedve tekintetünk fel rá.

	Végül is sikerült meg menteni a senpait még ha ez kegyetlen és méltatlanak látszót a senpaira nézve.

	Mostohám teljesen kifordult magából mikor meglátta senpait ahogy átölelve végig támogatja, és még fel is kísérte a vendégszobába. Ki jött az előszobába és utánunk kiáltott.

	
		Ezt még is hogy gondoltátok?
	
		Ide hoztok egy jött ment férfit a belegyezésem nélkül?!
	
		Ne használj ilyen kifejezéseket Atsuko.
	
		Ez a férfi ahogy nevezed,Kuran Kaname,az ős Kuran.
	
		De akkor is&#8230;- Mostohám az ajkába harapót.
	
		Vigyétek fel és tegyétek ágyba a senpait.
	
		Miért alítottál meg Hikaru?
	
		Atsuko, mi Kuranok feltétel nélküli hűséggel tartózunk a klánunk fejének. Jelenleg még mindig Kuran Kaname az, aki ezt a klánt vezeti. Ezzel le is zárom ezt a beszélgetést.


	***

	Kanamet ágyba tettük és némán figyeltem az arcát.

	Rin közbe magunkra hagyott -, mintha azt szerette volna ezzel mondani,- Beszéljétek meg a dolgaitokat.

	Nem volt mit megbeszélnünk a senpaial.

	Még mindig érthetetlen keserű szemekkel nézet rám,s azok a szemek még mindig az okot kérdezték. Nem elégedett meg Rin gúnyos gonosz válaszával.

	Senpai,- tudom itt akartad hagyni ezt a világot, de nem engedhetem meg neked, hogy feláldozd az életedet, ahhoz túlságosan fontos vagy a szívemnek.

	Gondolom, egy szavamat sem hiszed, de amikor Rin mellet döntöttem akkor nem a szívemre hallgattam. Most itt vagy a házunkba, s addig maradsz, amíg kedved tartja.

	Meghajoltam előtte és kisétáltam a szobából.

	Lesétáltam a lépcsőn,s egyből a nappaliba sietem,- hátha ott találom még apát.

	Nem volt ott csak a bátyám, aki gondterhelt szemekkel nézet ki az ablakon.

	Látszót rajta, nehezen szánta rá magát erre a cselekedetére. Megértetem bátyámat, ugyan az hajtja, mint Kanamet, a végtelen szerelem egy szeretett lény iránt.

	Elmenni, készültem mikor Rin felém nézet, s egy nem várt pillanatba, felém szaladt, átölelt és egy érzésekkel teli csókot nyomott az ajkamra.

	Ajkunk eltávolodott egymástól.

	-Lesz helyem valaha szívedbe?

	Olyan meghatóan öntötte szavakba a gondolatát, hogy még egy könnycsepp is elhagyta, mint két szemem sarkát.

	Rin ezek szerint észrevette a különbséget.

	Elmosolyodtam,- Nem tudtam neki, mint mondani, még ha szeretem is volna, csak mentegetőzésnek tűnhettek a gondolataim apró fonalai.

	Nagy nehezen sikerült ki szabadulnom karjai féltően lágy öleléséből.

	- Még beszélnem kell apával.

	- Nem kell vele beszélned Sakura, apa már minden tud.

	Elkerekedtek a szemeim,- nem tudhatta meg máshonnan csak is mostohaanyámtól.

	- De miért Rin,- Mért hagytad, hogy anyád elmondja neki!

	Dühömbe elrohantam,ki a nappaliból.

	Felmentem a lépcsőn végig sietem a folyosó utolsó ajtajánál meg álltam.

	Kopogtam,- nem jött válasz,- benyitottam,- apa mélyen gondolataiba merült, ugyan az a gondterhelt tekintett ült ki az arcára, mint amit Rin arca is sugallt.

	Gondjaik baja tán pont a senpai jelenléte miatt alakult ki.

	Apa mindig is távol akart maradni az emberek és a vámpírok közt folyó több ezer éve fennálló ellentét különbségekből, ami mindig kisebb háborúkba torkolt.

	Most valahogy még is belesodródott, s nagyon jól tudom, ennek oka én vagyok.

	Ha nem üldöztem volna öröké a senpait, talán most békésebb napokat élhetnénk,- de nem így történt.

	- Apa sajnálom, amiért belesodortalak a problémáimba, de az érzéseimet &nbsp;nem tudtam elfedni.

	- Sakura ne sajnáld azt, amit megtettél. Büszke vagyok rád, amiért a Kuran Kaname vérét hordód a szíved alatt. - Látom, nyugtalanít valami,- kérlek, mond el nekem.

	- némán előre bólintottam fejem-, ami nyugtalanít az a hercegnő.

	Biztos vagyok benne,- lesz még egy gyermeke a senpainak.

	- Miből gondolod ezt Sakura?

	- Éreztem a hercegnőn mikor a közelébe voltam.

	- Mos tanába érted meg mit jelent ez az erő ami a birtokodba van már születésed óta.

	&nbsp;Nem volt lehetőségem apának válaszolni, mert kopogás szűrődőt be az ajtón s mivel nem feleltünk, az ajtó kitárult.

	Az egyik komorna nézet rám izgatótan.

	- Bocsássanak meg a zavarásért, de két diák keresi Sakura-samat.

	- Engem?

	- Elnézést apám most mennem kell.

	Meghajoltam előtte elhagytam a dolgozó szobáját.

	Lesétáltam a lépcsőn, és az előszobába ott állt Yuuki és Zero.

	Odasétáltam hozzájuk és rideg diplomatikus tekintettel rájuk néztem.

	- Hercegnő mit keres itt?

	- Nem az akadémián volna a helye?

	Sakura , igazad volt,- Artemisz eltört,de azt is szeretném tudni ,hogy hol van Kaname?

	- Mióta a bátyád elvitte az óta nem láttam.

	- Hátra néztem. Rin jött le a lépcsőn.

	- Hercegnő, a senpai éppen pihen&#8230;,

	- Rin nem kell le taganód jelenlétem.

	Rin keresztbe tette a kezét mellkasa felett, s tisztelte jeléül fejét lehajtotta.

	Senpai mellém sétált,s Yuukival szinte abba a pillanatba összeakadt a tekintetük.

	Megfordultam és ott akartam hagyni őket,de senpai visszarántott.

	Maradj Sakura.

	Keze meleg és lágy fogása megolvasztotta rideg szívemet.

	Ne kelljen néznem a két egymásnak kedves lényt,- lenéztem a földre.

	Végig hallgattam a beszélgetésüket,amin elégé meglepődtem.

	Senpai egyenesen megkérte a hercegnőt, hogy legyen boldog Kiryuuval, amit nem értettet teljes mértékbe.

	Nem csodálom, mert magam sem értettem teljesen a szavait.

	Hercegnő továbbra is erősködött mindenféle kép meg akarta tudni az okát,mire végül kibökte neki.

	&nbsp;

	- Nem szeretném magára hagyni a fiamat.

	Egy pillanatra felnéztem a hercegnőre, a szeme teljesen kikerekedett a csodálkozástól.

	Komornám pont akkor ment fel a lépcsőn,s utána kiáltottam.

	Sayu kérlek, kísérd ki a vendégeinket.

	Már is Sakura-sama.

	Apró csendes léptekkel lejött és mellém állt.

	Senpai most már ideje volna vissza vonulnunk.

	Megfordultunk és Rin mellé sétáltunk, aki épp a nappali bejáratánál figyelte az eseményeket.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[11.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6391513</link><pubDate>2013-05-30 17:40:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	11. fejezet: Az eljegyzés

	&nbsp;

	Egy álló éjszakán keresztül nem csináltunk mást csak egymás

	érintését élveztük, s elmerültünk az érzelmeink szenvedélyébe.

	Hajnalodott, s a sötétítő függönyön halványan átszóródott a fény.

	Kaname némán feküdt mellettem,- szeme lecsukva &#8211; karja

	homlokát takarta.

	&nbsp;Most kezét letette maga mellé, és a fejét arcom felé fordította.

	Belenéztem a szemébe, s egyszerre futott át rajtunk a mindent

	elsöprő érzelmi viharunkkal teli örömünk és bánatunk. - &nbsp;Pár

	másodperc csak ennyi volt a ráfordítót idő.

	Ki keltem az ágyból és az öltöző asztalhoz mentem. Felvetem a

	fehérneműimet,s a&nbsp; szekrényhez sétáltam. Ajkam megérintetem

	az egyik újammal, s azon járt a fejem, vajon mit vegyek fel,-

	Egyenruhát vagy hétköznapi viseletet?

	Ne búj egyenruhába.

	Szolalt meg Kaname hangja a fejembe,- végül is mindegy mit

	veszek fel, - s ezzel le is tudtam magamba ezt a kérdést.

	Kivetem egy térdig érő bézs szoknyát, aminek alja enyhén

	fehéren fodros volt.

	Hozzá egy fehér szintén nyakba fodros blúzt, fehér harisnya és

	szintén bézs enyhén magasított cipőt. Míg öltöztem szinte

	éreztem magamon a tekintettét, mintha át akarná szakítani a

	sötét lelkem. Igen, egyre sötétebb lett, s a fényt nem találom,-

	elveszet bennem, s nem tudom, hol keresem.

	Megfordultam- rá néztem &#8211;abba pillanatba szállt ki az ágyból és

	a ruhája után nyúlt, ami egy karosszéken volt elhelyezve.

	Gondolhatnám,- milyen figyelmes, még erre is gondol,- de a

	kérdés még is hogy került oda mikor a földre volt leeresztve, és

	nem gondolkodtunk azon, hogy mi van körülöttünk.&nbsp; Ha jobban

	bele gondolok,- az illető én voltam, aki felkelt hajnalhasadás

	előtt és rendbe tette a környezetett.

	Most elmegyek senapi, - visszatérek apámhoz.

	Ha menni akarsz, akkor menj, úgy se tudnálak visszatartani,-

	hiába próbálnálak marasztalni, - nem maradnál.

	Jól látja senpai, még ha szeretnék is maradni,- nem tehetem,-

	de senpai bár mikor számíthat a hűségemre. - ajtóhoz sétáltam,

	lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót,s ott hagytam a

	szoba fali között. Gondolataiba nem éreztem fájdalmat, csak

	végtelen szomorúságot, azért amiért magára hagyom ismét és

	reményeim szerint ennél közelebb már sosem leszünk,mint az

	elmúlt időkben,mikor a rózsaszín köd borult rám ,és nem láttam

	benne a közös jövőnket.

	Lesétáltam a lépcsőn,a nappalin végig sétáltam,s az ajtóba

	megálltam.

	- Még egy pillantás arra a kanapéra, ahol oly sokat

	üldögéltem s &#8211; kimentem a bejáraton.

	&nbsp;

	Átszeltem az udvart, s magam mögött hagytam a holdkollégium

	falait.

	Lassú léptekkel, üres kézzel haladtam a fák árnyékába.

	Milyen ostoba vagyok már megint,- miért jöttem ki mikor nem

	lehetnék a napfényen?

	Nem bírtam tovább bent lenni,az emlékek oly gyötrőek,fájdalmas

	kínlódás, amit érzek.

	Leültem egy padra,és megvártam az alkonyt.

	Míg várakoztam újból átgondoltam alaposan mind azt, ami ez

	idáig megtörtént velem.

	&nbsp;

	***

	Nap lassan kezdet lenyugodni a nyugati horizonton,- a rózsaszín

	felhőkel átitatott kép bevésődött az elmémbe.

	Még egy utolsó tekintet az akadémiára, s végleg magam mögött

	hagytam. Egy szere éreztem mély bánatot és örömöt, olyan

	érzelmeket, amit leírni sem tudtam annyira mélyen gyökerezet

	bennem.

	Mindent ott hagytam, nem gondolkodtam rajta, hogy majd

	esetleg leszidnak, amiért nem hoztam magam a már

	becsomagolt bőröndömet.

	Apám kúriája kisebb volt, mint a főrezidencia, s most először

	éreztem úgy, hogy nem bánom meg azt, ha haza jövök, bár

	féltem mostoha anyámtól.

	Távolból megláttam a kaput kicsi szerény, kevésbé cirádás, de

	az otthonomnak nevezhetem, ezt a helyet a nagy kertel együtt.

	Az út poros volt, és a fák sűrűn egymás után sorakoztak fel a

	szélén. &nbsp;

	Bejárati ajtó velem szembe helyezkedet el,- s már ott várt engem

	Rin a szokásos széles mosolyával.

	Lassú léptekkel odasétáltam hozzá, és átöleltem a derekát.

	Ne haragudj rám, amiért ennyire vak voltam, s nem vetem észre

	a mély őszinte szerelmedet.

	Erősen magához vont, &#8211; szeretlek Sakura. - suttogta a fülembe

	érzékeny elhaló hangon.

	Eltávolodtunk egymástót,s aztán megfogta a kezem,s bevitt a

	kúria nappalijába ahol apám és mostoha anyám ült.

	Nem nézet rám,- még mindig nem bocsájtotta meg nekem azt,

	hogy egy másik nőtől születem meg,- hol ott mit sem tehetem

	arról, hogy nem a vére vagyok.

	Leültem apa mellé, s kezemet a lábamra helyeztem,- Rin pont

	velem szembe ült le a mostohám mellé.

	Rideg szemekkel elkezdet méregetni,

	- Igazán meg lepet a döntésed Sakura. - Tán ennyire szereted a

	te mesteredet, hogy végül magára hagyod?

	- Hikaru-sama, magam döntöttem úgy hogy senpaitól eljövök, de

	a hűségemre mindig számíthat. Van &nbsp;egy egységem apámmal,-

	miszerint ha sikerül meghódítanom a senpait akkor lemond

	rólam Rin,- de mivel ez nem sikerült ezért rá kellet jönnöm, bár

	mennyire is szeretem a senpait soha nem fog szívből szeretni. -

	rá néztem,s kicsit megenyhülni látszott rideg szeme.

	- úgy látom sokat komolyodtál az elmúlt egy évbe, ezért legyen

	úgy, ahogy Rin kívánja.

	- Ez azt jelenti, hogy belegyezik az eljegyzésbe?

	- Igen Sakura,de van egy kikötésem,soha nem hagyhatod el

	Rint. Ha ezt megteszed,- neked véged.

	&nbsp;Némán bólintottam egyet.

	Apa szemein látszott mennyire örül, amiért a mostohám beadta

	a derekát.

	Egy hét múlva megejtjük az eljegyzési partit,és utána egy hónap

	múlva a hivatalos esküvőt.

	Ilyen hamar apám!

	Igen Sakura.

	Rin&nbsp; nagyon várta már a felnövésed, ráadásul a születésnapod

	is akkor lesz.

	Direkt így hoztátok össze, hogy,- igen,- egy kalap alatt

	lerendezzük mind az eljegyzést,és a születésnapodat. &#8211;

	Még olyan fiatal vagyok,nem szeretném ezt elhamarkodni.

	Rin mellet tovább élheted a szabad életedet,azzal a bizonyos

	kikötés mellet, amit Hikaru megszabott neked.

	Azt hiszem a múltba is mindig tiszteletbe tartottam, azt nem

	Sakura?

	De igen Rin,- elfordítottam a fejem.

	Mélységesen szégyelltem magam, amiért ezt feltételeztem róla.

	Nem is tudom mi ütött belém, mintha remegnék, félnék a

	tudattól, hogy bekötik a fejem.

	Apa felé néztem,- apa, szeretném, ha elmennél az akadémiára

	és elintéznéd a kiiratkozásomat, és elhozatnád a bőröndömet.

	Mikor hazafelé jöttem teljesen megzavarodva, ott hagytam a

	szobámba.

	Ne aggódj miatta, Rinel elmegyünk és elhozzuk a holmidat.

	Ezek szerint már nem szándékozol visszatérni?

	Nem apa, soha többé nem szeretnék visszatérni ara a helyre.

	Ha megbocsájtjátok nekem, de most felmennék, a szobámba

	kicsit piheni.&nbsp;

	Apa csak némán bólintott egyet és fel ált.

	Gyere Rin menjünk.

	Felmentem a régi szobámba,s leültem az asztalhoz.

	Üresen néztem a világos lila falat, mintha az bár mit is értene

	abból, amit érzek.

	Apa és Rin hamar hazatért, s felhozta nekem a bőröndöt.&nbsp; Vagy

	talán csak magam éreztem gyorsnak, mert megszűnt létezni

	bennem a külvilág?

	Többé már senkinek nem voltam nyitott könyv mind akkor mikor

	minden elkezdődőt.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	A napok gyorsan teltek,s eljött az a nap mikor is megszűnik

	létezni a fizikai szabadságom.

	Nem szabadna ezt ilyen tragikusan felfognom, hisz megígérte

	nekem Rin nem fog korlátozni engem. Ami azt jelenti, hogy

	bizonyára megbízik bennem.

	Ajtón kopogást halottam,- szabad,- mondtam vékony elcsuklott

	hangon.

	Az ajtó kinyílt,és az ajtóba ott állt a bátyám és az egyik komorna.

	Rin kezébe egy krémszínű ruha feküdt, amit gondolom nekem

	szánt.

	Némi izgalommal tekintetem rá, mert érdekelt,- megint milyen

	estéi ruhát csináltatott nekem.

	Bejöttek, és a ruhát letette az egyik szék hátára.

	Ezt a ruhát az édesanyáddal együtt csináltattuk,

	- melyik anyámra gondolsz? Rin elmosolyodót.

	Mit gondolsz melyikre?

	Csak nem a vérszerinti?- bátyám bólintott egyet. - elindult az

	ajtóhoz. Kinyitotta, a bejáratnál még visszafordult egy pillanatra.

	Komorna majd segít felöltözni. - eltűnt az ajtó mögött.

	Némán álltam ablaknak hátal,s a komornám meghajolt előttem.

	- Kisasszony kérem? - Kérlelt engem kedves hangon,- félig

	meghajolva a padlózatott nézte.

	- Kérlek Sayu erre semmi szükség! - egyáltalán nem érzem

	magam különlegesnek, hogy ilyen megtisztelően meghajolsz.

	- De kisasszony!

	- Kérlek, hívj Sakurának, hisz tudtom szerint nagyjából egy

	korúak vagyunk.

	- Igen is Sakura-sama.

	- Ha lehet sama nélkül. - Sayu könnyedén elmosolyodott.

	Elindultam felé, s megálltam előtte. Levette a ruhámat, és rám

	adott egy roppant kényelmetlenfűzött, amibe inkább megfulladni

	készültem, nem pedig elvarázsolni vele Rint. felkerült rám egy

	egyszerű alsószoknya jelegű ruhadarab is,ami inkább

	kombinénak hatot, mint egy kiegészítő. Derekamra még felkerült

	egy hosszú selyem jelegű uszály, amibe érdeklődve nézegetem

	magam. &#8211;Nem is olyan rossz. Rinnek mindig jó érzéke volt a

	ruhák kiválasztásához. &nbsp;

	Leültem egy székre, ami természetesen szemben állt az öltöző

	asztal tükrével.

	Megfogtam egy kefét és elkezdtem vele a hajam kifésülni.

	Hagyjad Sakura majd meg fésüllek.

	Gyorsan mögém sietett és kikapta a kezemből a kefét.

	Megfordultam kisé áttetsző tekintettel rá néztem.

	Sayu egyből vette a lapot, és szégyenébe a földre tekintett.

	Elnézést kérek Sakura, tudom, ha elkértem volna, akkor biztos

	megkaptam volna a kefét.

	Szomorú megbánó tekintettel rám nézet.

	Elnézően rá néztem,- De többé ne forduljon elő.

	Sayu neki kezdet a frizurám elkészítésének. Elöl a hajamat fél

	oldalra fésülte, s a hátsó részét feltűzte egy ruhámhoz hasonló

	színű csattal.

	Úgy éreztem ez a frizura olyan, mint én. Kecses és még is

	szerény.

	Felálltam és elégedetten néztem magamon a végeredményt.

	Sakura ha megengedi, akkor távoznék.

	Remélem meg van elégedve a végeredménnyel.

	Igen Sayu köszönöm a segítséged.

	Komornám el is tűnt .

	Még a lépteit sem hallottam olyan hangtalanul távozott a

	szobából.

	&nbsp;

	Egy darabig még nézegetem magam s mikor hangokat

	hallottam felszűrődni a szobába, akkor az ablakhoz mentem, és

	kitekintetem rajta.

	Az udvaron Kaname és Yuuki állt a szüleimmel beszélgetek.

	Egy darabig figyeltem őket,- de mikor Kaname szemei felém

	fordultak, - gyorsan elkaptam tekintetemet az ablaktól.

	Nem értetem a családomat. Miért hívták meg őket?

	Talán egy teszt akar lenni?

	Képes vagyok e- ellenállni Kuran Kaname,- még mindig csábító

	tekintetének?

	&nbsp;

	Kénytelen leszek, mert nem szeghetek esküdt.

	Ahogy Kaname sem.

	Sejtelmesen az ajtóra, néztem, vajon jó ötlet most elhagyni a

	szoba falát?

	Elmosolyodtam magamba.

	Alig hogy megválaszoltam volna a kérdést már is elhagytam a

	lila falak árnyékát.

	Folyóson össze találkoztam Rinnel, aki boldogan figyelte a

	lépteimet a távolból,s úgy láttam nagyon büszke önmagára.

	Mellé értem, megfogta a kezem,s kézen fogva mentünk tovább

	egészen a lépcsőkig.

	Szép lassan leereszkedtünk rajta,és a sötétítő függönnyel

	elválasztott hallba léptünk.

	Minden vendég ránk nézet, feszengve álltam Rin mellet, s most

	még is arra gondoltam,- milyen jó lenne ha Kaname fogná

	ugyan így a kezemet.

	Kanamera néztem, szemei üresek voltak, és végtelen magányt

	éreztem benne.

	Körbe vittek a tömegbe és minden vendégnek bemutattak.

	Elindult a zene. Rin karon ragadott és a terem közepére vont.

	Átölelte a derekamat, és elkezdtünk táncolni.

	Olyan ostobán éreztem magam,- ugyan azt csinálom, mint amit

	Yuuki és Kaname tett születésnapi bálon.

	Megálltam tánc közben- ne haragudj Rin,de szeretnék, egy kicsit

	piheni.

	Elengedtem a kezét és elhagytam a parkettot. Egyenesen az

	erkélyhez mentem.

	A csillagok magányosan tekintetek rám. Elvesztetem már rég a

	reményem, mert mibe reménykedtem nincs többé.

	Mondtam ki hangosan ezeket az ironikus szavakat.

	Egy pillanatra hátra néztem. Rin nyugodt volt és nem látszót

	rajta, hogy tán megbántottam a cselekedetemmel.

	Kaname váratlanul az erkélyen termet. Észre se vettem annyira

	figyeltem Rint.

	Mögém sétált.

	- Még mindig bujkálsz előlem?

	- Nem sepai.

	- Nincs okom rá.

	Még mindig szeretlek Sakura,de elhagytál akor azon a napon

	mikor a bátyádnak igent mondtál.

	-Nem senpai

	- Nem hagytam el.

	El sem tudod képzelni milyen sűrűn, gondolok rád.

	Kaname szemébe megszűni láttam a magányt, de volt ott valami

	más is, egy olyan érzés, ami nem hagyott nyugtot.

	Senpai,te vágysz a halálra?

	Tetem fel neki a kérdést egyenesen a szemébe nézve.

	Igen Sakura vágyok rá, hogy végre békébe nyugodhassak.

	De miért, mikor annyira szereted Yuukit hogy bármire képes

	lennél érte.

	Igen,- de te is ismered a választ, mert mélyen belenéztél a

	szívembe.

	Valóban ismeretem a választ, Kanamenak elege lett a húga

	döntésképtelenségéből,és inkább a halált válasza,mint hogy

	tovább harcoljon érte. Mert 10-év veszteséget nem lehet kitörölni

	a szívéből,mint ahogy azt remélte Kaname is hogy kellőkép

	megismerik egymást ahhoz hogy boldogok legyenek.

	Kaname,- lehunytam a szemem. Hosszú idő után most

	szólítottam először a nevén.

	Valamit el kell mondanom neked, amit még Rin sem tud.

	Amíg lehet titokba is fogom tartani.

	Ismét &#8230;nem tudtam tovább folytatni,de Kanamenak nem kellet

	mondanom így is tudta mit akarok elmondani neki.

	Azt is tudom, hogy fiú lesz.

	Miből?

	Érzem, és azt is érzem, hogy meg fog maradni a pocakomba.

	Nem lesz olyan sorsa, mint az előző csemetének.

	Sajnálom Sakura.

	Gyengéden magához ölelt.

	Mit sajnálsz?

	Nem vetem észre előbb, hogy&nbsp; úgy ragyogsz, mint egy gyémánt.

	Még Yuukinál is fényesebb vagy.

	Kaname ,valóban ezt akarod?

	Meg akarsz halni?

	Igen Sakura, ha mellettem maradtál volna, akkor nem szánom

	rá magam erre a lépésre,de azt is tudom, hogy Yuuki szenvedet

	volna,és azt nem szeretném.

	Elengedet.

	Túl jó szívű vagy ahhoz a lányhoz.

	Kaname csak elmosolyodott.

	Megfordult,- elindult vissza a tömegbe.

	Egy nevet még elküldött felém. Amit a fiúnknak szánt.

	Bár hogy is néztük abszolút padhelyzetbe volt.

	Aki öt szeretett igazán azt nem tudta szívből szeretni. Akit

	Kaname szeretett&#8230;

	Megszakadt bennem a gondolat fonal.

	Kisé lehangoltnak érzetem magam ettől, de még mindig tele

	voltam reménnyel, mert tudtam Rin meg fogja érteni.

	Visszatértem a terembe, és odasétáltam a szüleimhez.

	Mellettem álló Rinbe karoltam és úgy tetem, mint semmi bajom

	nem lenne, pedig valójába majd megszakadt a szívem Kaname

	döntése miatt.

	Kaname ezt érezte és láthatatlanul is próbált nyugtatni, s folyton

	azt mondogatta, - Neki élnie kell.

	Eljött az éjfél és az asztalhoz sétáltam, hogy meg gyújtsam a

	tortán a gyertyát.

	Megbabonázva néztem a táncoló lángokat,s közbe mindenki

	egyszerre kiáltotta,- Boldog Születésnapot Sakura-sama.

	Születésnapi jókívánságok mellé kaptunk számtalan gratulációt

	az eljegyzésünk alkalmából. Már csak Kaname és Yuuki maradt

	hátra.

	Kezet fogok Rinnel,és megkérte&#8212;Nagyon vigyázzál Sakurára.

	Rin érthetetlenül nézett Kanamera. Nem tudta elképzelni mit

	akar ezzel neki mondani.

	Yuuki is gratulált,s közbe&nbsp; ezt súgta a fülembe.

	- Végül is én lettem a győztes.

	Szemeim kisé ki kerekedtek a csodálkozástól.

	Ezek szerint mindent tudott Yuuki csak azt nem amit csak

	Kaname tud,mert lelkére kötöttem ne mondja el senkinek,még

	Yuukinak sem.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[10.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6374996</link><pubDate>2013-04-20 18:21:52</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharába

	&nbsp;

	10. fejezet: Nem várt meglepetés

	&nbsp;

	Kanamenak sikerült rá vennie arra, hogy a bálba elmenjek, de a

	valahogy

	Még is azt éreztem, tán nem kéne neki kedvébe járnom azzal,

	hogy megtisztelem a jelenlétemmel.

	Miután ilyen csodásan magamra hagyott ismét, s azt gondolta

	majd megelégszek csábító mosolyával, s az elég lesz nekem

	arra, hogy ismét meg gyengüljek és rábólintsak akaratára.

	Valóban elég volt egy gyöngéden halvány mosoly.

	Kiléptem az ajtón, és meg csapot a hűvös nyári este szellője.

	Milyen szégyen, egyedül megyek a bálba, még egy kísérőt sem

	tudtam össze szedni. Nem hogy otthon maradtam volna a

	szobámba.

	Andalogva sétáltam ki az akadémia falai közül, s utamat a Kuran

	rezidencia felé vettem.

	Elcsodálkozva néztem fel a kisé gótikus vas nagykapura, ami

	mögött egy betonút húzódott. Kinyitottam, s besétáltam rajta.

	Fák sokasága sorakozott a szélén, úgy emelkedtek fel az ég felé,

	mint valami óriások. Az út végén ott ált a kúria, amibe már javába

	folyt az ünnepség.

	Az helyet hogy bementem volna, jelezvén hogy itt vagyok, inkább

	leültem a padra, s megfogtam a pad aljának a szélét.

	Felnéztem az égre, ami a remény csillagait szórta rám vissza.

	Megéreztem Kaname jelenlétét,s hátra fordultam.

	Erkélyen állt, egyedül egy pezsgős poharat tartott a kezébe.

	Gyorsan visszafordultam, de már késő volt, a tekintetünk ismét

	összetalálkozott.

	Nem vágytam most arra, hogy találkozzak vele.

	Addig gondolkodtam azon, hogy vajon elmenjek e vagy nem, míg

	túl késő nem lett a távozásra.

	Az ajtóba állt,s felém nézet.

	Tekintete zavarba ejtő volt, szinte kereste velem a szem

	kontaktust.

	Elindult az ajtóból, s a padhoz sétált, ami átellenesen

	helyezkedet el az ajtóval.

	Meg ált előttem, s aztán leült mellém a padra.

	Egy ideig egymás mellet ültünk a némaságba.

	Felálltam és elindultam az ajtó felé.

	Még mindig mérges vagyok rá,de még is szeretem,örülten

	szeretem.

	Még a bátyám iránt sincs ilyen mély szeretetem, mint a senpai

	iránt.

	Míg a padon csücsültem arra vártam hátha meg szólít, de nem

	tetette.

	Úgy ült mellettem, mint egy kőszobor, összefont lábakkal és

	karokkal.

	Mintha azt mondaná nekem,- most nem érdekelsz engem.

	Egy pillanatra megálltam a lépcső előtt, s visszanéztem rá.

	Már nem volt összefonva, se a karja, de már a lába sem. Lazán

	ült a padon és nézet engem a vörös szemeivel.

	Könnyen megtudhattam volna, mire gondol ebbe a pillanatba,de

	nem akartam tudni róla. Alig hogy ezt végig gondoltam, meg

	halottam fejembe Kaname hangját.

	
		Ne menj el.


	Mondta a fejembe lágy hangon, mintha arra készült volna, hogy

	meg lágyítsa, kisé bekeményedet szívemet.

	Nem ment vele sokra, már nem tudta azt meglágyítani ahhoz túl

	sok sebet ejtett rajta, beteges birtoklásának köszönhetően.

	- Miért nem engedsz el senapi?

	Nem látod, hogy megfojtasz engem?

	Megfojtani téged?

	Fenyegetően nézet rám és lassú léptekkel indult felém.

	Meg ált előttem, tekintete meg enyhült kisé.

	Ha te is magamra hagysz, akkor mi lesz velem nélküled?

	Összeráncoltam a homlokom, s dühösen Kanamera néztem.

	Ne adja itt az ártatlant senpai, mondtam, nem leszek második

	Yuuki mellet!

	Kaname dühösen tekintett rám, és megfogta a vállamat.

	Ijedten néztem rá, nem tudtam mi a szándéka.

	Az a gyilkos tekintett,- biztos most fog megölni.

	Szemembe nézet majd kiugrott a szívem a helyéről, mi közbe

	éreztem, ahogy a fejem egyre jobban fáj, és csak erősödik a

	fájdalom.

	Igyekszek vissza verni a támadását, végül feladta.

	Keze még mindig a vállamon pihent, feje lefelé logót, s a szemei

	a betont nézték.

	Nem láttam a tekintettet, de éreztem mennyire kétségbe van

	esve.

	Még mindig ennyire szeretne engem?

	Vagy csak látszat az egész, mint egy jó megkomponált zenei

	mű?

	Sikerült ismét jól összezavarnia az érzelmeimet, s megint nem

	tudom, mit akarok.

	&nbsp;

	Érzem, egyre jobban belehabarodok a bátyámba, s ez okozza

	számomra a legnagyobb gondot, hogy szívem kettéhasad, és

	nem tudom, mit tegyek.

	Annyira Kaname mellet szeretnék maradni, de nem megy amíg,

	- Megálltak a gondolataim, s bele sem mertem gondolni, hogy

	esetleg ezeket a szavakat Kaname is halotta a fejembe.

	Elfordultam tőle és beléptem az ajtón.

	Széles tömeg, szánó szemei néztek rám, ahogy elsétáltam a

	bálterem másik végébe.

	Egy pincér jött felém itallal kínált.

	Sokáig tanakodtam vajon vegyek belőle vagy ne.

	Miért is ne igyak?

	Itt mindenki boldog és elégedett akkor én is az leszek, s elvetem

	egy pohár vörös pezsgőt a tálcáról.

	Pincér tovább ment.

	Ittam egy kortyot, s már majdnem éjfélt ütött az óra, mikor

	megláttam Kanamet és Yuukit. Egy keringőt játszottak, és arra

	táncoltak.

	Ne keljen a boldog arcukat látnom, ezért kimentem az erkélyre.

	Még a bátyám is boldogabb volt nálam, mert nem volt egyedül.

	Miért nem tudok boldog lenni?!

	Ezt kiáltoztam magamba, s a könnyeim borították be az arcomat.

	Egy cseppnyi rosszul lét kapót el, görcsös fájdalom járta át a

	hasam alját.

	Pohár kiesett a kezemből, és kidűlt szemekkel próbáltam úrrá

	lenni a fájdalmon.

	Kezemet hasamra helyeztem és összekuporodtam.

	Váratlanul megéreztem Rint.

	Ott állt az erkély ajtóba és engem nézet.

	Felém rohant, aggodva tekintett rám.

	Nem kérdezet semmit, csak felkapott a karjaiba, s gyorsan elvitt

	a bálteremből egy másik szobába.

	Gondosan be lettem takarva, s másnap estig aludtam.

	&nbsp;

	***

	Mikor magamhoz tértem a mély álomból, olyan meg könnyebbült

	voltam mintha már nem éreztem volna semmit magamba, ami

	megterhelő lett volna számomra.

	Felültem,s magam elé meredtem,s hiába éreztem magam

	jóban,még is mintha hiányozna belőlem valami és a hasam

	alját elkezdtem tapogatni.

	&nbsp;Kerestem a vért magamon, arra emlékeztem, hogy mikor

	összeroskadtam akkor elkezdet ömleni belőlem, s biztos Rin is

	látta.

	Arcomat elbújtattam a kezembe,s hamar rá jöttem arra, hogy

	elvetéltem.

	Túl sok kérdés volt a fejembe, amit túl hajszólt izgalmamba nem

	voltam képes megfogalmazni.

	Észre se vettem, de Rin egy tapodtat sem mozdult mellőlem.

	Ülve aludt el a kanapé végén.

	Megérezte felkeltem, kissé nyúzott szemei rám néztek.

	Kopogás halottam,- Szabad.

	Mondtam a rövid erőtlen választ, annak ellenére, hogy tudtam ki

	van az ajtó túlsó felén.

	Kaname kinyitotta az ajtót a bátyám egyből felpattant, s meg se

	látszót rajta, épp abba a pillanatba ébret fel.

	Kaname besétált, és becsukta maga mögött az ajtót.

	Hosszú ideig méregették egymást Rinel.

	Rin odament hozzá, és belenézet a szemébe.

	Most boldog lehetsz Kuran Kaname, az ősök ereje elpusztította a

	saját véred.

	Kaname mérgesen tekintett a bátyámra, és épp meg akarta

	ragadni a torkát.

	Felpattantam az ágyból és elkiáltottam magam.

	Ne tedd senapi!

	Kaname eleresztette a bátyám torkát.

	Rin kérlek hagy magamra most a senpaial.

	Rin szemei csalódóságot sugalltak számomra, azt kérdezve,-

	Miért szeretek egy olyan férfit, aki sosem fog szívből szeretni.

	Bátyám kiment az ajtón, s még vissza se nézet, hogy rám

	mosolyogjon.

	Letekintem a földre, s visszamentem a kanapéhoz ahonnan

	felálltam.

	Visszaültem rá.

	Kaname még mindig az ajtóba állt.

	Lassú léptekkel elindult az ágy felé, s mikor odaért leült mellém,

	és rám tekintet.

	Aggódtam érted, mikor meghallottam a hírt,hogy elájultál.

	Elfordultam tőle sértődően. - Senpai kérlek, mond meg nekem

	mi az igazság,- Rido Kuran valóban halott vagy még él, mert az a

	szóbeszéd járta, hogy a vadász nem végzet vele. -&nbsp; Zeronak

	sikerült elpusztítani a mesteremet, így megszűnt létezni a

	kettőnk közt lévő kötelék.

	Kezével felém nyúlt s maga felé fordította az arcomat.

	Miért nem mondtad, hogy&#8230;- állapotos vagyok?

	Igen.

	Miért hallgattad el előlem.

	Azért mert még magam sem tudtam, ez csak akkor derült ki

	számomra, amikor megtörtént a baj.

	Nem értem senpai?

	Miért foglakozik még mindig velem?

	Hisz ott van, a szerettet húga, akiért mindenét feláldozna, még az öröklétét is.

	Akkor meg miértelme ismét elmélyíteni a kapcsolatunkat?

	&nbsp;Még hányszor mondjam el neked Sakura!

	Hozzám tartózol, és nem számit, hogy merre megy az életed fonala.

	Mindig össze fogunk tartózni.

	Lebiggyesztettem a fejem. - Sejtésem beigazolódott.

	Kaname még mindig ragaszkodik hozzám, de biztos vagyok

	benne, nem azért mert szeret.

	A kötelékünk oka, csak is az ősök hatalma miatt jöhetett létre.

	Minden egyes csókja és érintése tán hazugság volt, s ez végkép

	elkeserített.

	Bizalmatlanság tengerébe súlyeszezett.

	Megpróbáltam felállni, hogy el tudjak tőle távolodni, de még túl

	gyenge voltam hozzá, és visszahuppantam a kanapéra.

	Újból neki rugaszkodtam, és a második próbálkozásra sikerült

	masszívan megállnom a lábamon.

	Legnagyobb meglepetésemre Kaname karon ragadott, tán pont

	azért nehogy megint visszaesek, de eltoltam magamtól a karját,

	és neki indultam. Egy kettő-hármadik lépés után éreztem, menni

	fog a sétálás. Kinyitottam az ajtót, és kisétáltam rajta, mit sem

	törődve Kaname gondolataival.

	Egyáltalán nem tetszet neki, hogy csak úgy lelépek, egy árva szó

	nélkül.

	Végig rohantam a folyosón, ami a már kiüresedett bálterembe

	vezetett.

	Már csak Rint és apát láttam, ahogy még az utolsó vendégtől is

	elköszönnek.

	Oda mentem hozzájuk, s belenéztem a szemükbe kemény

	határozottsággal.

	&nbsp;

	- Apa, te mindig azt szereted volna ha Rint választom

	jövendőbelimnek.

	Mivel nem sikerült Kuran Kaname szívét teljesen elnyernem

	ezért úgy döntöttem, hogy meghajlok az akaratod előtt és hozzá

	megyek a bátyámhoz.

	&nbsp;Rin szemei kikérkedtek, és széles mosoly jelent meg az arcán.

	Apa elmosolyodott, és átölet engem.

	- Nagyon sajnálom kislányom.

	- Ne sajnáld apa, ennek így kell lennie.

	Nem üldözhetek egy szomorú árnyékot egész életembe, aki

	szeret is meg nem is.

	Hiába szeretem Kanamet jobban, nem fog engem úgy szeretni

	sosem, ahogy én szeretném, hogy szeresen.

	Éreztem Kaname jelenlétét az egyik oszlop sarkába.

	Biztos halotta is, amit apának és Rinnek az imént mondtam.

	Mi megyünk Sakura.

	Vigyáz magadra kislányom.

	Apa megveregette Rin vállát és magunkra hagyott.

	Akkor most már a mennyasszonyom vagy.

	Igen Rin, nem hivatalosan, de az vagyok.

	Nagyon boldoggá tettél most.

	Magához húzott és egy szenvedélyes búcsúcsókot adott az

	ajkamra.

	Nagyon szeretlek.

	Rin szemiből szinte ki tükröződött az öröm,és az a őszinte

	szerelem amit irántam érez.

	Szívemet ez nagyon boldoggá tetette, s azt kívántam magamba,

	amit már akkor is éreztem mikor Kaname először átölelt. - Bár

	csak öröké tartana!

	Eltávolodtunk egymástól.

	Nem szívesen,de itt kell hagynom téged.

	Még egy utolsó csókot kaptam tőle,és odament apám mellé az

	ajtóhoz.

	&nbsp;

	
		Látod meg mondtam neked, fiam csak várnod kellet míg Sakura rá nem döbben arra, hogy nálad jobban senki nem szereti.
	
		Igen apám, most madarat lehetne velem fogatni,olyan boldog vagyok.
	
		Na, jó ifjú vőlegény most már menjünk, mert anyád leszedi a fejem.
	
		Apa mondtam már neked hogy papucs vagy?
	
		Mi, te szemtelen, hogy mered ezt mondani nekem!


	Játékosan összecivakodtak, apám és a bátyám, mintha nem is

	vámpírok volnának, hanem húsvér emberek.

	Ez szokatlan volt tökük, bár a múltba már előfordult hasonló

	néhányszor, s mint most is elvigyorodtam rajtuk.

	Szép lassan kinyitották az ajtót és kimentek rajta.

	Rin még visszafordult egy játékos kacsintás elejéig és aztán

	végleg eltűnt az ajtó mögött.

	Egy darabig még néztem a zárt ajtót aztán sarkon fordultam,és a

	két oszlop között ott ált Kaname szomorú szemel,és rengeteg

	kérdéssel,szinte bombázott és folyton azt kérdezte,- Miért?

	Miért Sakura?

	Miért árultad el az érzéseimet?

	
		Kaname, nem fogok öröké rád várni, és arra mikor határozod el magad, hogy ki mellet bontasz horgonyt egy öröké valóságig.
	
		Most nem hagyhatsz itt amikor Yuuki is bizonytalan magába, és a szerelmünkbe!
	
		De Kaname, meg tehetem, mert csak hűséget esküdtem neked, s nem azt hogy öröké a szeretőd maradok.
	
		Már meg mondtam neked Sakura, nem fogsz tőlem szabadulni, hozzám tartozol, akár mint Yuuki.
	
		Tényleg?
	
		Akkor neki miért engeded, hogy szabad és boldog legyen?
	
		Nem kell válaszolnod, mert tudom a választ.
	
		Szívből szereted.
	
		Nem igaz Sakura, egyformán szeretlek titeket. &#8211; Azért tudom elengedni, mer, tudom, hogy te itt vagy,s ha Yuukit boldognak látom,s távolból figyelhetem,nekem az is elég,bár nem teljes boldogság.
	
		Elvigyorodtam- látod megint ellent mondtál magadnak, de nem baj, csak hagyd, hogy boldog lehessek a bátyámmal.


	Ott hagytam a bálterembe,s visszasétáltam a szobába.

	Úgy tervezte, hajnalba visszatérek a kollégium falai közé, és

	beburkolózok a szobámba.

	&nbsp;

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Hajnalodott, és már az akadémia hídján sétáltam végig

	egyenesen a hold kollégium ajtajáig. Meg álltam előtte, s

	felnéztem rá.

	Mennyi emlék van itt, ami ide köt,s még is szomorúsággal tölt el

	minden egyes gondolat, ami a múlt martalékává lett.

	Ki nyitottam az ajtót, senki nem tartózkodott bent, mert mindenki

	hazatért a családjához.

	Még Ichijo is aki Aidouval ment el a Hanabusa ház vendégeként.

	Leültem a kanapéra összeroskadva ott ültem órákon át, míg rám

	nem sötétedet.

	Az ajtó ismét kinyílt, s ott ált Kaname velem szembe.

	Mellém sétált, és leült, s átkarolta a vállamat, és magához

	húzott.

	Államat meg fogta. Maga felé fordította,és meg csókolt lágyan.

	Még ellenkezni sem volt időm, de mit értem volna vele, hiába

	vagyok már mennyasszony, Kuran Kanamet ez nem érdekli.

	Igaza van Kanamenak, nem tudok tőle elszakadni,a szenvedély

	összeköt minket.

	Eltoltam magamtól.

	- Senpai ne feled, most már mennyasszony vagyok, és nem

	lehetnék itt veled.

	- Tudom,de nem tudlak elengedni,- ezt ne kérd tőlem,még rólad

	is lemondjak és a hozzád fűződő érzéseimről!

	- Sajnálom senpai.

	Nem tudom vissza vonni azt az ígérettett, amit a bátyámnak és

	apámnak tetem.

	Maradj továbbra is a szeretőm.

	Nem leszek megint a szeretőd, eszem ágába sincs ismét

	eljátszani a hűséges másodikat a háremedbe.

	Befogtam a számat.

	Nem gondoltam, hogy valóban kimondom ezt a szót.

	Elfordultam tőle, s szégyenkezve meredtem a semmibe.

	Elmosolyodott?

	Valóban ott volt az ajkán a mosoly.

	Sakura, ez nem lesz öröké így.

	Egyszer majd ennek is vége szakad.

	Annyira meglepődtem a mondatán,már csak arra eszméltem fel,

	hogy ledöntött az ágyra és az ajka rátapadt az ajkamra.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Elvileg

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Here me now-Kaname-Zero]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6352928</link><pubDate>2013-03-10 17:26:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[9.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6352737</link><pubDate>2013-03-10 13:10:41</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	9. fejezet: Búcsúölelés

	&nbsp;

	Mindenki azt hite tán Ridot végre sikerült megölni, de úgy 

	halottam Kaname kis húszára nem volt engedelmes, hiába 

	mondták neki, hogy az ö feladat lett volna megölnie a Bloody 

	Rosse-al az újjá élet nagyurat.

	Ez járt a fejembe, mi közbe mindenki igyekezet visszatérni a 

	hétköznapi életébe, annak ellenére, hogy még a veszély nem

	hárult el.

	Hisz Rido még él és lehet, hogy azon dolgozik, hogyan 

	szerezhetné vissza hatalmát a klánon belül. Arról a 

	szándékáról még nem mondott le, hogy fel faja Kuran 

	Yuukit.

	Tán még most is öt keresi.&nbsp; Senki nem tudja hova tűnt, bár 

	van egy olyan érzésem, tán az igazgató és Kaname tud róla

	valamit.

	Az ajtó kinyílt, s bár Kanamet vártam, még is Rin szemei 

	néztek velem farkas szemet.

	Tűnj innen!!

	Fakadtam ki a bátyámnak, aki csak érthetetlen tekintettel 

	bámult felém.

	Ennek meg mi baja??

	Szólat meg Akatsuki mögötte.

	Mostanában elég sokszor láttam őket beszélgetni amolyan 

	bizalmas módón, bár Akatsukiról nem feltételezem, hogy 

	elárulná Kanamet.

	Gyanús tekintettel néztem rá vissza.

	Akatsuki elfordította a fejét, s lenézett a földre.

	Rin eltávolodott Akatsukitól és kisé távolabb tőlem megállt, s 

	míg hátal álltam az ablaknak, addig Rin érdektelenül nézet 

	ki rajta, mintha palástolni akarna valamit.

	Tán tudja hova tűnt Yuuki?

	Szemem sarkából felnéztem rá.

	Meg se moccant, csak rezzenés nélküli arccal figyelte az 

	udvart.

	Felé fordítottam fejem,s kutatni próbáltam tekintetébe,de 

	nem tudtam benne mélyebbre ásni, mint amennyit meg 

	mutatott nekem.

	Sakura vissza kéne jönnöd velem apánk kúriájába.

	Itt csak veszélynek teszed ki magad tovább ha itt maradsz.

	Nem érdekel Rin,ha majd jónak látom, visszatérek a 

	családhoz,de az nem most lesz.

	Amíg nem tudom hova tűnt Yuuki addig nem megyek 

	sehova.

	Bátyám elmosolyodott.

	
		Tudni akarod, hol van?


	Közelebb jött és szorosan mellettem megállt.

	
		Ha itt van Kaname akkor Yuuki is az épületbe tartózkodik, mert ahol Yuuki van, ott van Kaname is.
	
		Köszönöm bátyám ezzel aztán jól kisegítettél, még az óta a senpait sem láttam.


	Mérgesen elfordítottam tőle a fejem.

	Akatsuki csak unottan állt az ajtóba, és közbe minket nézet.

	
		Ha akarsz, elmehetsz, nem fogok érte meg haragudni, de azért ha valamit meg tudsz Kaname senpairól akkor szólj nekem.


	Akatsuki meghajolt előttünk és kiment az ajtón.

	- Komolyan gondolod, hogy szólni fog?

	- Igen Rin szólni fog,de előbb fog szólni a senpainak mint 

	nekem.

	Eszmefuttatások hada ment végig az elmémen.

	Tényleg miért is szólna nekem, hisz nem köteles velem 

	megosztani azt mit megtud, de abba biztos vagyok, tán már 

	most tudja, merre van, és ha követnénk Akatsukit akkor meg tudnánk.

	Homlokon ütöttem a magam egy lágy mozdulattal, ahogy 

	eszembe jutott, a hely ahova Yuukit rejthették. Már 

	gyermekkoromba jártam azon a helyen.

	Egy csodás Kúria volt.

	&nbsp;

	Rin furcsa tekintettel nézet rám.

	Hé húgi merre jársz?

	A hangja végre visszahúzót a gondolataimból - semmi Rin, 

	épp azon gondolkodtam vajon hová tűnhetett Yuuki.

	Rá jöttél?

	Igen rá jöttem.

	Egy halvány mosolyt hagytam az ajkamon.

	Az ajtó kilincs lenyomódott, s kitárult.

	Nagy meglepetésemre ott állt Kaname teljes életnagyságba.

	Arca a szokásos komor hangulatot árasztotta magából.

	Rinel egymásra néztek látszólagos ürességgel.

	Rin fogta magát és sértődött arccal elindult az ajtó felé.

	Nem is volt más választása, Kaname majd hogy nem felfalta 

	a szemeivel.

	Mi közbe kifelé halad, csak némán elment mellette,még meg 

	se szólította.

	Becsukta maga mögött az ajtót.

	Kaname mellém sétált, s rám nézet.

	Sakura csak arra kérlek, ne keresd Yuukit.

	Nem mondtam neki semmit, csak a szekrényhez sétáltam, 

	kinyitottam, s elkezdtem belőle kipakolni a ruháimat..

	Mit csinálsz?

	Visszaköltözök a saját szobámba.

	- Ez a elhatározás kisé hirtelen jött számomra,is és meg lepet 

	a váratlan döntésem ,de tudtam jól ebbe a helyzetbe nem 

	tehetek,mást,bár dönthetem volna a bátyám javára is,de az

	egyenlő lett volna a megfutamodással.

	&nbsp;

	Nem szeretném Sakura ha magamra hagynál, hisz tudod,

	mennyire szeretlek.

	Az ágyhoz sétált, s elkezdte az ágyról összeszedni a ruháimat.

	Elvigyorodtam egy pillanatra, s a leszegzett fejem 

	felemeltem.

	Egy ideig a szemeibe kutattam az érzéseit, amit olyan jól 

	elrejtett mindig, de mostanra megértetem, sosem leszek neki

	olyan fontos, mint az a lány, akit a húgának tart.

	A bőröndömbe minden cuccom bele került,s úgy néz ki 

	Kaname nem akar visszatartani.

	Ezek szerint döntött,s a döntését elfogadom.

	Ajtót nyitottam, mikor mögöttem termet és az ajtót 

	becsapva beszorított.

	Még is mit gondolsz, csak úgy engedélyt adok a szoba

	elhagyására?

	A szemei vörös szenvedélybe izzódtak, s hiába akartam 

	kikerülni az ajka érintését, nem tudtam. Szemei, mint a 

	mágnes vonzotok hozzá, mire az ajkának is meg adtam az 

	ajkamat.

	Leeresztette a kezét mi közbe az ajkunk többször egymáshoz 

	ért meg fogta a derekamat, meg fordított, hogy szembe 

	legyek az ajtóval, s szép lassan elkezdett terelgetni a szoba 

	belsejébe.

	a lábam bele botlott az ágyba,s egy gyengéden meg lökve az 

	ágyra estem.

	Kaname fölém hajolt szinte azonnal, s onnantól kezdve nem 

	engedett el az ágyról.

	&nbsp;

	Belsőségesen ölelkeztünk, és csókoltuk egymást, s mindketten 

	úgy éltük meg ezt a pár órát mintha az utolsó lenne, s 

	valóban az is volt, mert Kaname is tudta nem mehet ez így 

	tovább.

	Hiába szereti Yuukit, még is időről időre visszatér hozzám és

	egymásnak esünk, mint kiéhezet vadállatok. Még is 

	figyelmes apró mozdulatokat teszünk egymás felé,s 

	visszatartjuk ezt a vadállatot magunkba.

	Némán feküdtünk az ágyba,,a néma csöndbe ,s azon 

	gondolkodtam vajon mennyire tetem jól, hogy Kanameval 

	ismét ágyba bújtam.

	Lehetem volna erőszakosabb is és nemet mondani neki,de 

	nem bírtam.

	Képtelen lettem volna elviselni a haragját, és a duzzogó 

	rosszkedvét. Akár egy kis gyerek, aki nem kapja meg a 

	kedvenc nyalókáját.

	- Még mindig vissza szeretnél költözni a szobádba?

	- Igen Kaname.

	- Rendbe akkor elengedlek, ha ez a szíved vágya.

	Kaname közbe kimászott az ágyból és elkezdet felöltözni.

	- Nem ez a szívem vágya, hanem az hogy örökre veled 

	lehessek, és csak veled,te és én,de ez csak álom marad 

	számomra,bár azt sem reméltem, hogy valaha érezni is 

	fogsz,bár mit is egy olyan lány iránt, mint én.

	Amúgy meg tudom, hogy csak kihasználtuk egymást, bár a 

	részemről szerelem volt, de hogy a tiedről mi volt azt nem 

	tudom.

	&nbsp;

	Kaname hangulata hirtelen borúsa vált- Ezek szerint rá 

	tapintottam, csak egy másodlagos szerető voltam amit 

	Yuukinak nem mondtál el.

	&nbsp;

	- Úgy gondolod, nem mondanám meg Yuukinak ha meg 

	csalóm?

	- Nem bizony.

	- Elvégre melyik férfi szereti kitálalni a hűtlenségét. - Sok 

	minden t eltitkolsz előtte.

	Kaname összehúzott szemekkel rám nézet.

	- Ezzel ne foglakoz, majd eldöntöm, mit kell tudnia mit nem.

	Közbe ki másztam az ágyból és hátat fordítva Kanamenak 

	elkezdtem visszavenni az egyen ruhámat.

	- Akkor az se zavarna, ha esetleg hozzá mennék a 

	bátyámhoz?

	Vártam Kaname reakcióját, de nem jött válasz.

	Mikor készen lettem a tükörhöz léptem, meg fésültem a 

	hajam,és eltettem a fésűt.

	Meg fogtam a bőröndömet és elindultam az ajtó felé.

	Kaname utánam jött azt gondoltam biztos elkísér, de nem az

	ajtóba ismét utamat állta.

	Megfogta az álamat és egészen közel húzta magához.

	&nbsp;

	- Bár kihez is mész hozzá, tőlem nem fogsz szabadulni, mert 

	hiába próbálunk ellene harcolni sosem győzhetjük le a 

	vágyat.

	&nbsp;

	Hazudnék, ha azt mondanám, meglepet, amit az imént

	Kanametól hallottam, bár azt gondoltam még a kezdet 

	kezdetén, hogy tán több lesz, mint puszta vonzalom az, amit 

	irántam érez.

	Ha azt mondaná, éljünk, együtt akkor mindent magam 

	mögött hagynék,s rohannék a karjaiba bár mikor &#8230;ha arra 

	kérne.,de nem fogom hallani tőle ezeket a szavakat. Kis 

	gyermekkora óta csak Yuuki létezik neki.

	Bús szemem bele ivódott a tekintetébe mintha az utolsó 

	alkalommal látnánk egymást.

	Kinyitottam az ajtót, felemeltem a bőröndöt és kimentem a 

	szobából.

	Elkezdtem visszafelé számolni az ajtókat, mire az ötödiknél 

	megálltam, és letetettem a csomagomat.

	A kulcs még nálam volt valahol,- végig kutattam a 

	zsebeimet, végül a bőrönd oldalába megtaláltam. Kivetem, s 

	kinyitottam vele az ajtót.

	Bementem, az ajtót magamra zártam, hogy senki ne 

	zavarjon. A szobába minden a régi volt, csak aki visszatért 

	már az nem volt a régi.

	Az ágyhoz sétáltam, és ledőltem rá.

	A hasamon fekve fejemet fél oldalra elfordítva pörgetem 

	vissza az elmúlt eseményeket.

	A szívem összeszorult a mély fájdalmamba mikor rá jöttem,

	hogy csak felhasználnáltak, de hűséget esküdtem 

	Kanamenak ezért mellette maradok bár mennyire is fog 

	fájni nekem a látványa.

	Napok teltek el úgy hogy senkivel nem érintkeztem, végül

	Akatsuki kezdet el dörömbölni az ajtón, de nem nyitottam ki.

	Becsúsztatót, egy borítékot az ajtó alatt. Mikor elment, 

	felkeltem az ágyról, s az ajtóhoz sétáltam, s felvetem a földön

	lapuló levelet.

	Kinyitottam, s kihúztam belőle egy kártyát, ami egy 

	meghívó volt.

	&nbsp;

	Szeretettel meghívlak a Születésnapi bálomra,ami ma este&nbsp; 

	tartunk meg.

	Aidou és Akatsuki érted megy.

	&nbsp;

	Kuran Yuuki

	&nbsp;

	&nbsp;

	Ez derült égből villámcsapásként ért.

	Pont az a személy hív meg a kúriába, aki elvetette tőlem a 

	szerelmemet,még ha egyoldalú is volt akkor is ez galádság,de 

	nem tehetem,nem megyek el azzal megszégyeníteném őket.

	Eldöntöttem nem megyek el, pedig már szépen felöltöztem és 

	a hajam is szépen fel lett tűzve.

	Ismét dörömböltek az ajtón.

	Sakura-sama kérem, nyisson ajtót.

	Nem nyitok Aidou úrfi, menjenek, vissza, mondják meg 

	Yuuki samanak hogy nem megyek el a bálra.

	Kuran senpai nagyon mérges lesz ha meg tudja hogy nem

	hoztuk el,kérem jöjjön velünk!

	Nem érdekel Aidou, nem megyek sehova.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Aidou visszatért Kanamehoz aki mérgesen vette tudomásul 

	Sakura döntését.

	Nem hagyta annyiba,s a lépcsőn felsétálva,elindult Sakura 

	szobája felé.

	Nyiss ajtót Sakura tudom, hogy ott vagy bent.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Elmosolyodtam magamban- Ezek szerint csak sikerült ide 

	&nbsp;

	csalnom a nagy Kuran Kanamet.

	Kinyitottam az ajtót.

	Kaname tekintetéből eltűnt a düh amint meglátott engem 

	hófehér uszályos ruhámba, ami tökéletesen kiemelte a 

	derekamat.

	Halottam, előtte a düh itta át a szavait, ami kicsit 

	megrémisztet, de annyira nem hogy ne legyek arra kíváncsi

	vajon miképp fog viseltetni velem szembe mikor meglát 

	abba a ruhába amit Rin vet nekem, mint első bálozó a 

	tizenötödik születésnapomra.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Sakura besokallt attól a ténytől, hogy Kaname Éjjel nappal 

	Yuukival van .

	Vajon végleg búcsút intenek egymásnak?

	Valóban felragyog Rin csillaga, Sakura szívébe?

	Vajon mi az igazság, tényleg megfutamodót volna Zero , 

	Kuran Rido elöl vagy csak rossz pletyka az egész?

	Ez a következő fejezet titka marad.

	Ha továbbra is érdekel Sakura kisé zűrös, de nem hétköznapi 

	élete akkor tartsatok velem a következő fejezetben.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kaname clan's theme]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35514482&amp;nid=6333189</link><pubDate>2013-01-28 21:34:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[8.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6223283</link><pubDate>2012-07-01 10:38:04</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharába

	&nbsp;

	8. fejezet. Az ősök hatalma

	&nbsp;

	Visszatértünk a kollégiumba, s mélyen tanakodót, vajon 

	bevigyen, abba a szobába ahol a tanítványa feküdt egy 

	koporsóba vagy inkább küldjön el.

	Annyira kíváncsi vagyok arra a férfira.

	Vallómban olyan félelmetes lenne, mint ahogy apám leírta?

	Végül úgy döntöttem nem könyörgök a senpainak azért hogy

	vigyen magával.

	Nem voltam annyira, kíváncsi arra miképp éleszti fel egykor 

	mesterét.

	Megálltam s hagytam, tovább menjen.

	Tán nem veszi észre elmaradásomat.

	Megfordult, s rám nézet áthatoló tekintettel.

	Nem jössz velem?

	Nem válaszoltam neki, csak meg csóváltam a fejem egy 

	nemleges válasz elejéig.

	Legalább az ajtóig kísérj el.

	Nem kell bejönnöd, ha nem, akarsz.

	Válasza kisé meglepet, s bár nem volt kedvem hozzá hogy 

	lássam azt a férfi, akitől mindenki óvót, s még is elindultam

	Kaname felé.

	Mikor be értem egyűt menetünk a szoba felé.

	Meg ált az ajtó előtt, s besétált rajta.

	Megvártam az ajtóba, de még így sem tudtam magamba 

	teljesen elérni, hogy ne érzékeljem azt, hogy mi is történik 

	odabent.

	&nbsp;

	Ismét rám tört az a szörnyű fájdalom, s kezemet a 

	halántékomhoz téve, elkezdtem masszírozni hátha csökken, de

	ismét elhagytam tudatom,s mint aki keresztüllátna az ajtón úgy 

	elevenült fel mind az, ami a szobába történik.

	&nbsp;

	Kaname egyszerű fennkölt büszkeséggel jelentette ki, - Nem 

	más, mint az ősök őse a legelső Kuran.

	Ichiru csak némán nézte Kanamet.

	Kaname a koporsóhoz sétált, kezét a testre helyezte és kardjával 

	átszúrta azt.

	Mindig tudta, hogy a legtisztább Kuránok vérére áhítozót.

	Miután annyi vér került bele, ami kielégíti a tanítványa vérszomját, 

	kihúzta a kardot a kezéből, s levette a testről.&nbsp; A seb pillanatok 

	alatt begyógyult egy heg nélkül.

	Megfordult és kijött a szobából.

	Éreztem, hogy rázkódik a testem.

	Kinyitottam a szemem, de még mindig nem voltam magamnál.

	Az ösztön hajtót előre, s az hogy biztonságosabb helyre 

	meneküljek, mert itt nem maradhattam

	Vajon hol lehet Kaname?- Merre mehetett miután elhagyta a 

	szobát?

	Ehhez hasonló kérdések cikáztak bennem, mert otthagyót, mint 

	aki nem is lenne magánál.

	Egy másik férfi, akit nem ismerek, vagy tán jobban ismerem,

	mint ahogy gondolnám?

	Teljesen összezavarodtam, míg visszafelé tartottam a szobába.

	Ajtóhoz értem.

	Nem bírtam kinyitni, remeget a kezem az ősök erejétől.

	Végül összeszedtem magam.

	Kilincshez nyúltam és lenyomva kinyitottam az ajtót.

	Betántorogtam rajta, s első utam az ágyhoz vezetet, amire úgy 

	dőltem rá, mint egy félholt.

	Nem értem.

	Meg van az erőm és minden más, hogy felülkérkedjek az 

	ősökön.

	&nbsp;

	Mi ez a gyengeség, ami úrrá lett rajtam?

	Lassan múlni kezdetek a tünetek,,s nem fért fejembe hogy nem 

	vagyok képes befogadni az erőt, amivel felruházva lettem a 

	születésem pillanatától.

	Titkon reméltem egyszerűbb dolgom lesz, s mire feltámad 

	Kaname tanítványa addigra teljes mértékbe uralni fogom.

	Felkeltem az ágyról és az asztalhoz sétáltam.

	Próbáltam tanulni, de nem ment.

	Nyugtalan voltam, éreztem Kuran Rido minden egyes 

	mozdulatát.

	Nem kívántam magamnak ezeket az érzelmeket.

	Még is megtaláltak.

	Ajtó kinyílt, s Kaname jött be rajta.

	Kisé zord arc tekintete rám nézet,- s felém sétált.

	Nem tudtam mi történhetett vele, így megváltozni az egyik 

	pillanatról a másikra, s még előjelét sem láttam, pedig biztos

	nem mostanában lépet rá a váltózás útjára.

	Megfogta a kezem, s aztán magához rántott, s átkarolta a 

	derekam.

	Mellkasára tetem a fejem, s átkarolva derekát, kezem megpihent a hátán.

	Bár csak így maradnánk örökre, de tudtam nem fog így maradni.

	Ezért csak a pillanatot élveztük hosszú percekig.

	&nbsp;

	Finoman kibújtam a karjából, s elindultam az ajtó felé.

	Utánam sietet, s visszarántott, maga felé fordítót, arcomat lágyan 

	végig simította.

	Nem kellet a szó, érezte mennyire szenvedek attól, hogy nem 

	tudom irányítani látó képességem.

	Van egy olyan érzésem, nem is fogom tudni, amikor szükségét 

	érzi, egyszerűen elő jön.

	Engem meg fel fog őrölni minden egyes alkalommal mind az, 

	amit megmutat nekem.

	Nem akartalak ennek kitenni Sakura.

	Tudom Kaname, de folyton űz egy vágy, ami mind untalan 

	hozzád vezet, s bár mennyire nem akarom tudni azt, hogy mi, 

	történik a falak között, annál inkább kíváncsibb leszek, s végül 

	engedek a bennem lakozó csábításnak, s a nyomodba eredek.

	Kaname halványan mosolyra húzta ajkát.

	Mindig mellettem kéne maradnod, mit, ahogy most is.

	Vigyázhassak rád.

	Nincs szükségem rá Kaname, megbírom magam védeni.

	Már megint elhamarkodottan, és túl könnyelműen mondtam ki 

	ezeket a szavakat, pedig tudom, még nem volnék képes egy 

	Kuran Ridohoz hasonló vámpír legyőzősére.

	Alig hogy végig futót a gondolat a fejembe, már is ajka számhoz

	tapadt,s heves csókokat adót nekem.

	Vajon mikor voltunk utoljára egyűt?

	Mikor éreztük egymás bőrének illatát, s mint egy rituálé 

	részeként belemélyesztette szemfogait a nyakamba.

	&nbsp;

	Kopogtak, de nem bírtam meg szólalni, Kaname szinte elmerült 

	a vérem izébe, s nem érzékelt semmit a külvilágból,csak 

	ösztönösen&nbsp; húzta végig a kezét a combomon.

	Ajtó kinyílt, s a bátyám sétált be rajta.

	Se szó se beszéd, hozzám rohant és elrántót Kaname mellől.

	Kaname szemfogai ki húzódtak a nyakamból, ami nagyon fájt, 

	pedig jól tűröm a fájdalmat.

	Kaname felegyenesedet, s nyakamhoz kaptam, amiből tovább 

	patakzót a vér.

	Rin elővet egy zsebkendőt és a nyakamra nyomta.

	Felé néztem mérgesen, s közbe észre sem vetem, hogy 

	Kaname és Rin egymást méregetik.

	Ezek még képesek és egymásnak esnek a szeme láttára.

	Kaname és Rin közé álltam,s bele néztem Rin szemébe.

	Még is hogy gondoltad ezt?

	Ide jössz minket megzavarni, s úgy gondolod, hogy amit tettél azt 

	jól tetted!?

	Tudod egyáltalán, hogy fáj a nyakam?!

	Az kétlem Sakura.

	Nézd meg már nem is látni a sebet.

	Kétlem, hogy annyira fájt, ahogy ezt előadod.

	Elvetem a zsebkendőt a nyakamról, és valóban alig volt vér rajta.

	Kezemet a nyakhoz emeltem és meg tapogattam azt a részt ahol

	Kaname fognyomának lenni kéne, de nem volt ott.

	Múltba több órát is igénybe vet mire begyógyultak az ehhez 

	hasonló sebek, de most nem így történt.

	Regeneráció felgyorsult nálam, ami biztos Kanamenak is 

	köszönhetek.&nbsp;

	&nbsp;Nagyot sóhajtottam,s a két fiúra nézetem.

	Rin kérlek, menjél el, nincs helyed ebe a szobába.

	Rendbe Sakura ahogy akarod, de biztos vagyok benne egy nap 

	magadra fog hagyni Kuran Kaname, s nagyon magányos leszel.

	Ezt még nem tudhatod Rin.

	Ahogy még magam sem tudom, mit rejteget előttem a jövő, de 

	akár hova vezet önként vállalom,s ha egyszer a te utaddal 

	kereszteződik, akkor tán egyek lehetünk,egyszer valamikor.

	Ajkam elé tetem a kezem,s gyorsan elfordultam előlük.

	Már megint egy meg gondolatlan mondat hagyta el az ajkam.

	Hogy ígérhetek ilyet Rinek, pont Kaname előtt.

	Nagyon mérges lettem önmagamra.

	Most már menjél Rin zavarsz.

	Meg fordítottam a bátyámat,s kitoltam az ajtón,s becsuktam 

	előtte.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Bátyám csak nézet bambán, s megfordult, mi közbe az ajtónak 

	támaszkodva,a földet néztem,s hallgattam, ahogy elballag.

	Kaname rám nézet.

	Ezt komolyan gondoltad?

	Szegte nekem a kérdést,s hangjából inkább valami vallatásra 

	készülő férfi szólalt meg.

	Jobban örültem volna, ha inkább társként tekint rám, s nem, 

	mint valami tárgy, akit sikerült féltékenyé tennem.

	Nem tudom Kaname,mit hozz a jövő,de azt tudom,hogy 

	melletted nem fogok unatkozni egy percet sem.

	Oda sétáltam hozzá,s átkaroltam,mi közbe a fejem széles vállán

	foglalt helyet.

	Fejemet elvette a vállamról,s az álamat megfogva egyre 

	közelebb húzta magához.

	Akkor ezért valahogy ki kéne engesztelned engem.

	Nem gondolod?

	Elmosolyodtam. - Meg lehet. Válaszoltam neki tömören.

	&nbsp;

	Mostanában nem látom a hercegnőt?

	Merre van?

	Kiryuuval van a nappali tagozaton.

	Ha annyira szereted, miért hagyod vele?

	Ezt nem értem?

	Amíg vele van, addig biztos védelmet kap tőle.

	Mi van ha így elveszted?

	Nem hinném Sakura,s ha még is,&nbsp; akkor itt vagy te,s nekem az 

	bőven elég.

	Ha nem ismerném a senpait el is hinném, amit az imént 

	mondót.

	Mivel ismerem, és tudom nála fontosabb nincs számára.

	Ezért nem is fogadom el ezt a közömbös választ a senpaitól.

	Ha most nem bánja kimennék a kertbe.

	Nem engedem Sakura.

	Kuran Rido a környéken ólálkodik, hagyd, hogy elintézzük mi 

	magunk.

	Nem érdekeltek Kaname mondatai, vissza akart tartani, csak 

	azért, hogy kihagyón a harcból.

	De miért hagy ki belőle, s Yuukinak miért is engedi a harcot?

	Tán engem birtokolva Yuukit pedig őszintén szereti?

	Mikor rájöttem, elszomorodtam, elvégre számtalan eset 

	tanúsította már, hogy Kaname milyen őszinte szeretettel van 

	iránta.

	Az ajtót kinyitottam, s kisétáltam rajta.

	Le a nappaliig onnan a szárnyas ajtón az udvara, s még egy

	szárnyas ajtón át kelet jutnom. Végre ki jutottam a kertbe.

	Nap kezdet alá bukni a horizonton, s nem figyeltem szívem vész 

	szavára, ami óvatosságra intet.

	&nbsp;

	Távolból egyre jobban ki érzelődött, Rido valahol a környéken 

	múlatja az idejét,vagy talán&nbsp; épp a végső leszámolására készül.?

	Nap már majdnem alábukót, s a fák eltakarták előlem a 

	maradék napsugarat.

	Távolból egy sötét alakot véltem felfedezni,s kimondottan

	határozót léptekkel közelített felém.

	Ezt éreztem az előbb is.

	Bizonyára ennek a férfinek a baljós auráját éreztem meg.

	Kitágult szemekkel néztem rá, mikor felismertem benne Kuran 

	Ridot, Kaname egykori tanítványát.

	Kívülről nagyon keménynek láttam, s csak úgy sütőt belőle a 

	kegyetlenség.

	Alaposan végigmért,s mind, aki vacsorához készülődne,meg 

	nyalta szája szegletét.

	Ez rám pályázik!.

	Jött a hírtelen felismerés,s egy lépést tetem hátra felé.

	Ezzel csak az volt a baj, ahány lépést tetem hátra annyival jött 

	előrébb, míg a végén már nem volt hova hátra lépnem.

	Igen meg ijedtem tőle, még sosem találkoztam vele, s mikor a 

	fához nyomot, kibújtam a karja alól, s gyorsan a derekamhoz 

	kaptam, s kihúztam Kurotsukit.

	Rá nézet a tör formájú fegyveremre, és harsányan elkezdet 

	rajtam nevetni.

	Szóval kinevetsz, na, várj csak Kuran Rido majd meg mutatom, 

	mire vagyok képes.

	Kibiztosítottam, s pillanatok alatt egy fekete lándzsával nézet 

	farkas szemet, a gonoszak gonosza.

	Még ettől sem riadt meg, s tovább nevetet rajtam.

	Alig várom, meg ízlelhessem a véred Kuran Sakura.

	Vajon van olyan finom, mint a húgomé?

	Elmosolyodtam,s ezzel a mosollyal néztem a szemébe.

	Ne hogy azt híd, hogy félek tőled.

	Nem érzek félelmet, mikor rád nézek.

	Bár nem ismerlek, de azt tudom rólad, hogy a hatalomért 

	mindent megtennél.

	Akár kit képes volnál feláldozni, csak hogy nagyobb, legyen az erőd és általa a hatalmad.

	Magam elé tetem Kurotsukit, s vörös szemekkel, bele néztem az 

	ellenfelem két Szinű szemeibe.

	Most meg mutatom neked Kuran Rido mi az igazi hatalom.

	Behunytam a szemem, fekete villámok kezdtek el körülöttem 

	cikázni, ami aztán a Kurotsukiba jelent meg.

	Nem tudtam őket irányítani, ki akartak robbanni belőlem,s egy 

	hatalmas&nbsp;&nbsp; fekete energia nyaláb elhagyta a testem egyenesen az ég felé.

	Ezután elhagyott az öntudatom, de még is valamit érzékeltem a 

	külvilágból.

	Neki rohantam Ridonak, belé vágjam a lándzsát, de túl lassú 

	voltam hozzá.

	Könnyed mozdulatokkal védte ki a támadásaimat.

	Távolból Rin alakja kezdet kirajzolódni,s ahogy egyre közelebb 

	ért hozzám,úgy láttam meg a többieket is.

	Aidou-Akatsuki,s még Kaname is köztük volt Yuukival.

	Leg nagyobb meglepetés apa volt. Magas termete és szelíd 

	szemei néztek rám vissza.

	Próbáltam vissza fogni az ősök erejét,de nem sikerült,végül 

	összeestem,s akkor végre eltűnt az erő.

	Nem voltam teljesen magamnál, de éreztem Rin féltő karját,

	ahogy felvesz a földről,s magához szorít

	Eltávolodtunk a többiektől, csak remélni tudtam, nem esik bajuk

	a harc folyamán.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Rin szobájába tértem magamhoz,az ágyon fekve.

	Valamiért nem lehetet a vigyort letörölni róla,ezért rá&nbsp; 

	mosolyogtam.

	Tudsz valamit a többiekről?

	Miért nem mondtad, hogy itt van apa is?

	Meglepetés lett volna.

	Tudni akarom, mi folyik ott Rin.

	Helyre gondoltam ahol apa és Rido lehet.

	Megjelent nekem a falon a helyszín,s ott volt apám,Ridoval.

	&nbsp;

	Hikaru te mit keresel itt?

	Nagyon jól tudod Rido, miért jöttem.

	Igen tudom drága unoka bátyám.

	Te is meg akarsz ölni?

	Itt mindenki meg akar ölni,de csak egy valaki fegyverétől fogsz 

	meghalni.

	Kiryuu ez a te feladatod lesz.

	Mondta végül Kaname.

	&nbsp;

	Ennél a pontnál tovább nem tudtam menni.

	Végtelen fáradtság fogót el, s a földre estem.

	Hosszú ideig voltam az álmok birodalmába mire felébredtem.

	Abba reménykedtem tán időközbe visszakerültem a szobámba.

	Még mindig a bátyám vendégszeretetét élveztem.

	Kopogtak az ajtón,s a túloldalán Kaname senpai nézet vissza 

	rám.

	Bátyám üdvözölte,s beengedte a szobába.

	Visszaviszem Sakurat.

	Ágyhoz jött, s karjába vette törékenynek látszó testemet.

	Hagyd Kaname tudok járni.

	Azt gondolod, most leteszlek, akkor tévedsz.

	Elfordítottam a fejem.

	Persze hogy hordozgassál, mint ha egy bababház lennék.

	Meglepetésemre mindketten elmosolyodtak, s Kaname kivitt Rin 

	szobájából,s elindultunk&nbsp; vissza közös kis szobánkba.

	Letett az ágyra s mellém ült.

	Még mindig nem nőtél fel elégé.

	Miért tán baj hogy van még bennem némi gyerekes humor?

	Kaname válaszként az ajkamhoz hajolt.- Nem &#8211;jött ki végül a rövid szó rajta.

	Ajkunk összeért egy csókba,s mind ez idáig azt gondoltunk 

	milyen rég öleltük egymás ajkát,s milyen rég éreztük egymás 

	puha bőrét.

	&nbsp;

	Folytatása következik:&nbsp;&nbsp; Sakura ereje még jobban meg 

	mutatkozót.

	Vajon merre halad tovább a szerelmük?

	Van még esélye Rinek?

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kaname és Yuuki]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6205984</link><pubDate>2012-06-01 19:15:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[7.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6198914</link><pubDate>2012-05-19 17:53:15</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek Viharába 

	&nbsp;

	7. fejezet: Riválisok

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Napokig még színét sem láttam Kaname senpainak, de nem is vágytam rá, azután amit láttam a hold vörös árnyékába. Nap nap után minden áldott napnyugtát, rendbe betartódtam ától függetlenül hogy mellettem volt a senpai vagy nem.

	Az órákon sosem néztem rá, s nem viszonoztam figyelmét mikor tekintete rám szegeződőt.

	Haragudtam rá még mindig, s ezt azzal viszonozta, nem foglakozott velem, s én sem vele.

	Mikor már nem bírta elviselni, hogy kerüljük egymást, szinte mindennap akkor oda jött hozzám, s úgy tetem mintha olvasnék.

	Megragadta a csuklómat, és elvonszolt egy eldugott helyre, s a fának szorított.

	Miért kerülsz engem?

	Nem néztem rá, ösztönösen kerültem a figyelmét, mert tudtam, hogy ha ránézek eszemet vesztem, s újból odaadom magam neki a pillanat hevébe, amit később úgy is megbánnák.

	Néz rám, ha szolok hozzád.

	Továbbra sem néztem rá, mire megfogtam államat és maga felé fordította.

	Válaszként összeszorítottam a szememet.

	Kérlek Sakura néz rám, szeretném látni a csodás szemeidet.

	Végig húzta a kezét az arcomon, s kinyitottam a szemem.

	Mikor megláttam már is éreztem, végem van, nem tudom visszafogni a vágyat, amit eddig kordába tartottam.

	Ajka ajkamhoz ért és egy szenvedéllyel átitatót selymes csókot adót nekem.

	Mintha érezte volna, hogy ez a bajom, nem bánik velem megfelelően.

	Nem is éreztette velem, tán zavarná az, hogy igénylem a törődést,és a kifinomult bánásmódot.

	Keze apró szoknyám alá siklót, és lágy simogatásokkal végig húzta kezét egészen a csípőmig.

	Bebujtatta kezét a bugyim pántjába, és végig csúsztatta egészen a hasam aljáig, ahonnan aztán kihúzta, s ment volna tovább is, ha nem sürgetet volna minket az idő meg nem álló múlása.

	Eleresztette ajkamat, s eltávolodtunk egymástól, aztán újból összeértek.

	Sakura most nem hagyhatsz, el szükségem van rád.

	Nem senpai, neked nem rám sokkal inkább az erőmre van szükséged, arra az erőre, ami velem született, s ami a tieddel vetekszik.

	Nem kell aggódni az miatt hogy, elhagylak, mert mint parasztod jó szolgálatot fogok tenni.

	Senpai rám nézet, s a vörös szemeink egymással farkas szemet néztek hosszú ideig, kutatva a másik elméjébe a terveit, és érzéseit.

	Sosem mondtam neked Sakura hogy ennyit érsz nekem.

	Megérted végre, nem akarlak, elveszi tenni, lehet, hogy csak egy bábu vagy a táblámon, de a parasztnál sokkal értékesebb, egy másik királynő, aki mindenhova elkísér majd ahova Yuuki nem.

	Beletörődve bólintottam felé,s az járt az elmémbe ideje volna az akadémia felé venni az irányt.

	Ki bontottam magam a karjaiból,s magam után húzva elindultunk az akadémia felé.

	&nbsp;

	Megálltunk az ajtóba, először Kaname ment be, s 5 perc elteltével követem a példáját és besétáltam a tanterembe.

	Megálltam az ajtóba és körülnéztem.

	Mindenki elfoglalta helyét,s várták a tanár érkezettét.

	Helyemre sétáltam, és leültem.

	Aidou elmerült a rajzolásba, míg Rima pokyt majszolt Shikivel.

	Úgy láttam senkinek nem tűnt fel, hogy Kaname nem volt a terembe, bár Ruca gyanús szemekkel méricskélt, tán már összeállt a fejébe, mi van köztem és Kaname közt.

	Tanár kinyitotta az ajtót, s besétált rajta.

	Valahogy ismeretlen volt számomra, s gyanúsan elkezdtem felmérni a tanárt.

	Mekkora szégyen!

	Egy ember fogja tartani nekünk az illemtan órákat?!

	Háborodtam fel gondolatba, de ekkor Kaname szemeit éreztem magamon, s felé fordultam.

	Sakura nincs semmi baj.

	Egyikünknek sincs ínyére a helyzet, de el kell fogadnunk.

	Bólintottam egyet felé, s visszafordultam a tanár felé, aki épp akkor kezdte el az órát.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Az órák végeztével mindenki kitódult a teremből.

	Visszafelé sétáltam a hold kollégiumba.

	Nem fért a fejembe hogy válhattam ennyire gyengévé, mikor megláttam Kanamet.

	Még mindig haragszok rá, s azt gondolja bizonyára megbocsájtottam neki azt, ami számára természetes.

	Hiába viaskodok magamba,s reménykedek abba, hogy valamikor az egyetlen leszek számára.

	Már elkelt volna fogadnom a tényt, hogy soha nem lehetek az egyetlen a szívébe.

	Még is olyan nehéz vele szembesülnöm, minden áldott nap.

	Hiába nehéz, magam vállaltam a szerető szerepét, s még haragudni sem haragudhatok rá.

	Mondhattam volna nemet, de annyira szeretem, és akartam az ajka csókját, még ebbe is bele mentem, pedig sejthetem volna, csak rosszul jöhetek ki ebből a hármas kapcsolatból.

	A távolból Rin közeledet felém, maga biztos léptekkel.

	Ha megint meg akar győzni arról, hogy költözzek ki a senpaitól akkor rossz lóra tett.

	Megállt előttem,s csak nézet dermedten a szemembe.

	Sakura ez így nem mehet tovább.

	- Mostanában alig beszélünk egymással, mióta Kuran Kaname szobájába beköltöztél.

	- Miért nem keresel többet?

	- Nem tudom Rin, sajnálom, pedig tudom, mit érzel irántam, s tán magam is kezdek feléd vonzódni, de a szívem már Kaname senpai-jé.

	Nem tehetem meg Kanameval hogy hűtlen leszek hozzá.

	Ha&nbsp; Kaname úgy dönt, hogy elhagy, engem akkor majd elmegyek a szobából,de míg ezt nem teszi, meg addig nem vagyok hajlandó elhagyni.

	Rin csak bólintót, egyet felém, és közelebb lépet hozzám.

	Akkor légy az én szeretőm is, ahogy Kuran Kaname szeretője lettél.

	Nem okozhat túl nagy gondot neked.

	Miket beszélsz Rin.

	Elfordítottam tőle tekintetem.

	Nem halottad, amit az imént mondtam neked?!

	Úgy láttam meg se halotta, pedig érthetően kifejtetem neki az érzéseimet.

	Váratlanul hátam mögött termet Kaname.

	Ellökte Rin kezét, s derékon ragadva magához rántót.

	Rin visszakozni kényszerült Kanametól, pedig nem volt ínyére a helyzet.

	Pimasz mosolyt ejtet felém,s ajkához emelve a kezét, csókot, dobot nekem.

	Válaszul ismét elfordítottam a fejem, mert érzem a dühöt Kanameba, mindjárt felrobban.

	Észre se vettem,s már is egy hatalmas luk tátongott az egyik fa&nbsp; törzsébe.

	Rin csak elvigyorodott, s ott hagyott minket Kanameval.

	Eltoltam magamtól Kaname senpait ,s gondolkodóba estem, ahogy néztem Rin egyre halványodó testének eltűnését.

	Vajon mi lelte a bátyámat?

	Az a mosoly, amit ejtet felém annyira zavaró és magabiztos, mint egykor Shizuka-sama, igen az ö mosolya köszöntőt vissza Rinbe.

	Nem csodálom, elvégre félig a Hio klán vére folyik az erejébe,s még is úgy érzem, mintha nagyon biztos lenne a dolgába,abba hogy&#8230;.

	A bátyád kezd egyre veszélyesebb lenni.

	Nem hagyhatom, hogy tovább itt maradjon az akadémián.

	Kaname senpai, Rin nem csinált semmit.

	Nincs jóga csak úgy elküldeni, elvégre miattam van itt, nem jó kedvéből tölti az idejét egy rakás tizenéves nemes között.

	Kaname mérgesen összeszűkítette szemét, s a szemembe nézet.

	Ez azt jelenti, hogy a bátyád pártját fogod velem szembe?

	Igen senpai, mert amilyen fontos a senpai számára Yuuki-sama, én is ugyan ilyen fontos vagyok a bátyám számára.

	Kaname némán hallgatott,s azt reméltem legalább kifejezi számomra azt, hogy számit rám,de nem tette meg,csak meredten nézet rám .

	Elhaladt mellettem, s tovább ment a holdkollégium felé.

	Utána mentem, elvégre egy irányba tartottunk, s bár nem szóltunk egymáshoz, de érezni lehetet a köztünk lévő feszültséget.

	Némán léptünk be a kollégium nappalijába,s mindenki, aki ott volt azon törte a fejét,vajon mi történhetett köztem és Kaname között.

	Beléptünk a szobába, elindultam az asztal felé, de Kaname megragadta a karom, és a falhoz nyomott.

	Sakura nem engedem, hogy elhagyjál, vagy más megérintsen.

	Hozzám tartozol, ahogy Yuuki is.

	Valóban hűséggel tartózóm feléd, s melletted is maradok, amíg igényt tartasz rá.

	Ha örökre igényt tartok rád?

	Akkor örökre szolgád leszek senpai.

	Elfordítottam tőle tekintem,s lenéztem a földre.

	Nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom, de hiába ellenkezik tudatom szívem hívó szava erősebb.

	Földre rogyót és átkulcsolta a térdemet.

	Nem akarom, hogy elmenjél tőlem.

	Mondta alig érthető szavakkal.

	Letérdeltem elé és az arcát kezembe fogtam, ahogy az enyémet szokta tartani saját kezébe.

	Szemébe néztem,s mintha ha már várta volna azt, amit most megteszek felé,s ajkamat az ajkára nyomtam,s egy szenvedélyes csókot nyomtam rá.

	Kaname nem kell attól tartanod, hogy elhagylak, mert túl rég óta szeretlek, s ezt nem dobom el magamtól.

	Bár milyené is válj sosem foglak magadra hagyni.

	Szorosan magamhoz öleltem.

	Tekintetéből mindig a magány szűrődött ki,és a fájdalom,de még is olyan érzésem volt lesz még sok meglepetés közös életünkbe.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Kaname eleresztette lábamat,s fel ált.

	Ilyet még nem csinált velem, eddig csak Yuukival tett hasonlót, lába elé vetette magát.

	Kaname, haza küldöm a bátyámat.

	Miért gondoltad meg magad?

	Rin kezd egyre kiszámíthatatlanabb lenni, mintha kezdené a türelmét elveszíteni, és csak egy dologra tud gondolni.

	Szeretném megakadályozni, hogy olyat tegyen, amit a végén maga is megbán.

	Nem Sakura, ne küld haza.

	Érthetetlenül néztem Kanamera,pedig tudom minden vágya ez volt,s most még is arra kér ne tegyem meg.

	Vajon miért gondolta meg magát?

	Kibújtam a karjaiból, és az asztalhoz mentem, s megálltam előtte.

	Rendbe Kaname, ha ezt szeretnéd, nem küldöm el innen, de tudod, hogy próbálkozni fog nálam.

	Kivetem a fiókból egy könyvet és felütöttem azon az oldalon ahol a könyvjelző volt.

	Igen tudom.

	Tudtam, az egész csak ámítás Kaname részéről, és még is újra elkövetem ugyan azt a hibát, s még el fogom nagyon sokszor követni, mire megtalálom a nyugalom szigetét ebbe az elzilált kaotikus világba.

	Felnéztem a könyvből, s ránéztem.

	Vajon hova tűnt belőle a régi vad szenvedély, ami jellemezte?

	Alig hogy befejeztem a gondolataimat, felállt, s mellém ült.

	Megsimogat arcomat, gyengéden, s ledöntőt az ágyra.

	Ajka lágyan meg csókolt, épp hogy érintette ajkam bőrét, mint egy halovány lehelet lett volna.

	Gyere velem.

	Fellátunk az ágyról, s elindultunk az ajtó felé.

	Kinyitotta, s kisétáltunk rajta.

	Vajon mit forgat a fejébe már megint?

	Kaname megfordult és rám nézet.

	Nem azt fürkészed, mi jár a fejembe?

	Kérdésére elfordítottam a fejem.

	Miért kell mindig ilyen kínos helyzetbe hoznia, még szép hogy kémlelem a tudatát, hisz nem nagyon óhajtja velem megosztani a terveit.

	Csak húzz maga után, mint egy csomagot, amit bármikor bevethet.

	Kisétáltunk a holdkollégium kapuján, egy tekintetet éreztem magamon.

	Menet közbe megfordultam, s visszanéztem rá.

	Bátyám mosolygót rám, de szeme olyan keserű volt, mint akinek a lelkét meg mérgezték volna.

	Fáj így látnom, s próbáltam nem tudomást venni róla, ami nagyon nehéz volt.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Kanameval megálltunk az egyik padnál,s rám nézet.

	Szeretnéd tudni mire, készülök?

	Igen Kaname senpai, bár most már nincs szükség a szóra.

	Odamentem hozzá, megfogtam arcát és a homlokomat homlokához illesztetem.

	Annyit kérek tőled tárd ki nekem a gondolataidat.

	Szeretném tudni mit, rejtesz magadba.

	&nbsp;Kaname behunyta a szemét,s egyből meg éreztem a gondolatait,és azt is mit érez.

	&nbsp;

	Tervei szerint halad minden akkor sikerrel fog járni, s megöli egykori tanítványát, akinek a hatalom vágya,s hogy minél több erőt tudjon, magáénak mindent felülmúl.

	Fel akarja támasztani, s a teste itt van az akadémián.

	Bár sejthetem volna, hisz pont Shiki testét úralja.

	Tán ennyire el voltam foglalva Kanameval, hogy még erről is megfeledkeztem?

	Elmosolyodtam.

	Igen, ennyire nem figyeltem a körülöttem lévőkre, csak Rin és Kaname civakodásán rágódtam.

	Egy pillanatra megvillant egy kép is.

	Magam láttam két gyermekkel a karomba.

	Ekkor nagy melegséget éreztem Kaname felöl.

	Nem gondoltam, valaha ennyi melegséget fog árasztani.

	Elvetem homlokomat, és rá néztem.

	Köszönöm Kaname senpai.

	Nem szólalt meg, csak nézet rám vörös szemivel, s magához szorított.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	Egy jövőbeli kép villant meg, s úgy tűnik Sakura kezdi elfogadni sorsát.

	Kérdés továbbra is nyitót marad. Rin vagy Kaname?

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kaname és Yuuki]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35044930&amp;nid=6192078</link><pubDate>2012-05-05 20:30:17</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	8-éves volt mikor Kuran Rido megölte a szüleit,s meg akarta szerezni magának a 

	kis Yuuki vérét is.&nbsp; Az a 5 év amit egyűt töltőt vele mélyen beleivódót a szívébe,s 

	soha nem is kívánta el engedni.

	Megpróbált mindig a közelébe maradni.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Kaname nagyon szereti,s tán az egyetlen a környezetébe, akivel kedves is.

	&nbsp;Miatta vállalta el az akadémián az éjjeli tagozatosok felügyeletét, mert így a 

	közelébe lehet.

	Később egyre befelé fordulóbbá válik Kaname és ez ahhoz vezet, hogy 

	eltávolodik Yuukitól.

	Bár többször igyekszik felé kimutatni a szerelmét, s hogy mennyire fontos neki.

	Nem nagyon sikerül meggyőznie az érzelmeiről.

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mr.Wonderful-Night class]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6190339</link><pubDate>2012-05-01 22:07:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kaname and Zero]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6186661</link><pubDate>2012-04-24 20:55:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[6.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6165556</link><pubDate>2012-03-18 14:14:11</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	&nbsp;

	6. fejezet: Sakura valódi erejének titka

	&nbsp;

	&nbsp;

	Csak Kanamenak köszönhetően nem szidtak le a többiek

	előtt.

	Az órák után mindenki visszavonult a saját kis 

	birodalmába,s hozzájuk hasonlóan,én is&nbsp; arra felé 

	tartottam,de a tanár utamat állta.

	Sakura gyere vissza egy percre.

	Mondta nekem, s visszasétáltam vele az íróasztalhoz ahol Kaname &#8211;senpai is állt.

	Mellé léptem, és vártam a szidalmakat, de csak váratót 

	magára, míg az utolsó vámpír is elhagyta az 

	osztálytermet.

	Sakura kisasszony ilyet nem tehet, hogy megvárakoztatja

	a többieket, ezért Kuran &#8211;sama felügyeletére bízom 

	határozatlan időre.

	Ha megtanulta rendesen betartani azt, hogy ha 

	csengetnek, akkor bent legyen a terembe, akkor 

	visszahelyeztetem a régi szobájába.

	Érthetetlen szemekkel néztem a tanára, s nem értetem 

	pontosan szavait ezért visszakérdeztem.

	Vagy is össze kell költöznöm a senpaial?

	Igen oda kell költöznie.

	Tele voltam kétségekkel, s nem igazán tartottam briliáns ötletnek a tanár ötletét.

	Ha eddig utáltak a lányok, akkor ezután gyűlölni fognak, 

	de belegyezően bólintottam, még örülhetem nem kaptam

	valami szigorúbb büntetést, de ha még jobban 

	elgondolkodok rajta ez nem is büntetés, hanem maga a 

	mennyország, és még az idő sincs meg szabva és annyi

	ideig lehetek a senpaial ameddig akarok.

	Erre a gondolatra egy mosoly hagyta el az ajkamat.

	Így jó lesz Kaname sama?

	Igen jó lesz, s ne aggódjon ebbe az évbe nem lesz vele több probléma.

	Milyen könnyelmű kijelentés, még hogy nem lesz velem 

	probléma.

	Mi lenne, ha megtudná, hogy mi pár nappal ezelőtt mit 

	műveltünk a takaró alatt.

	Kitérne, a hitéből arra mérget veszek.

	Tanár elengedet minket, s lesétáltunk a lépcsőn, onnan ki a sötétlő kert éjjeli fényébe.

	Sakura visszatérünk a hold kollégiumba,s elkezdjük az átköltöztetésedet.

	Csak bólintottam egyet, s némán mentem utána, nem 

	akartam fel dühíteni,de gyakran megfordult a 

	fejembe,vajon csak kihasznál, vagy tán valóban érez 

	irántam bár mit is?

	Már olyan sokszor fel tetem magamnak a kérdést, de mikor igen felé hajlok, mindig történik valami, ami a nem 

	felé vonz.

	Bekísért a szobámba és segítet össze szedni a holmimat, 

	amit átviszünk a szobájába.

	A szoba ugyan akkora, mint az enyém, amibe eddig 

	tartózkodtam.

	Azzal a különbséggel, hogy egybe lett nyitva egy másikkal.

	Nem tudom hogyan, de a két szoba közt egy ajtó lapult, s meg se tudtam szólalni,annyira meglepődtem.

	Mosolyra fakadtam, mint rádöbbentem, hogy még mindig

	tud nekem meglepetést okozni Kuran Kaname.

	Bár mennyire is gyűlölöm a rám osztott szerepet, még is

	mindig azt csinálom, amit elvár tőlem.

	Bebaktattam a szobába és letetem a holmimat a szoba 

	másik szárnyába.

	Elindultam a vissza,de a szoba közepén ahol a szárnyas 

	ajtó állt,megálltam egy pillanatra.

	Ahol eddig a senpai aludt ugyan úgy egy kanapé állt, de 

	mikor megfordultam,hogy szemügyre vegyem a saját 

	ágyam, egy hatalmas francia ágy lapult pont velem 

	szembe,középre helyezve pont a falnak lapulva.

	Franci ágy?

	Minek nekem francia ágy mikor nekem is kanapém volt!

	Törtek ki enyhe dühvel fűszerezet érzéseim.

	Senpai egy halom csomaggal állt meg mellettem,s ajkát a 

	fülemhez emelte.

	Mit gondolsz, miért kaptál francia ágyat?

	Haragosan a szemébe néztem- Ha azt gondolja senpai 

	hogy megismétlődik, az a bizonyos éjszaka akkor téved.

	Keresztbe tetem a karomat,mint aki végig lett 

	sértve,pedig semmi sértő nincs abba ha egy férfi egy nőre

	vágyik.

	Karomat kifontam,s leeresztetem magam mellet,s az 

	ablakhoz sétáltam pont úgy mint azon a reggelen.

	Sehol egy árva fényforrás csak a hold vöröslött az égen,

	amit az úszkáló felhők néha eltakartak.

	Azok is komor sötét felhők voltak,s nem ígértek túl sok jót.

	Tán egy negatív ómen, ami már rég érezhető a légkörbe, 

	s hallani a többiek sustorgásából,hogy készül valami,s 

	nem csak a bátyám,de az apám,és a senpai is titkol 

	valamit,s bizonyára sejtik, hogy hamarosan feltámad a 

	Kurán klán rossz fiúja ,az a személy, akitől még apa is óvót.

	Kaname mellém sétált,s a szemembe nézet,mint aki 

	tudná mi is jár a fejembe,s,tudom, hogy tudta,ahogy én is 

	tudom és ismerem minden apró gondolatát.

	Most mögém lépet,s karjával átölelt,mint egy menedéket adva nekem,de vajon igazi a menedék, amit érzek vagy 

	csak illúzió, amit el szeretnék érni,de sosem tudom meg 

	fogni azt, amit magába zárt. Ebe sötét világba ott volt egy 

	piciny fény, a reményé, ami azt mondja nekem, meg 

	fogod érinteni.

	Hosszú percekig egymás karjába pihentünk, mint az igazi 

	szerelmesek,de aztán elengedet,és eltávolodót mögülem.

	&nbsp;

	Az ajtó felé indult, kinyitotta és kilépet rajta,s még mindig 

	idegenként kezelt ,mi közbe valójába a szeretője vagyok.

	Kopogtak az ajtó, mögül- Ki az? Kérdeztem vissza nem túl magabiztosan.

	Akatsuki Cain vagyok Sakura-sama, az édesapja van itt.

	Apa itt?

	Nem rég ment el,s már megint ellenőrizget! Háborodtam 

	fel magamba,s közömbösséget színlelve&nbsp; feleltem vissza 

	Akatsukinak.

	Rendbe enged be, s köszönöm neked Akatsuki-san.

	Az ajtó kinyílt, és besétált rajta apám, egy apró csomagot 

	szorongatót bal kezébe.

	Csomag alaposan be volt bugyolálva, mintha valami 

	különös erőt akartak volna így elzárni.

	Apa az ablakhoz jött és elhívott.

	Gyere Sakura, üljünk le az ágyra.

	Az ágyhoz sétáltunk, s leültünk rá.

	Sakura - kezdet bele mondandójába apám.

	Elkezdte kibontani a gondosan becsomagolt tárgyat.

	Ezt még édesanyád egyik őse bízta rá azzal a kéréssel, 

	hogy csak akkor&nbsp; használhatjuk,ha születik egy olyan 

	utód,aki képes lesz forgatni.

	Sem én, sem anyádnak nem volt akkora ereje,hogy egyáltalán megérinthetővé váljon számunkra.

	Erre egyedül te vagy képes Sakura.

	Már születésedkor tudtuk, hogy különleges vagy.

	Apa ölébe egy fekete hegyes apró rúd szerűségű eszköz 

	lapult, amin 

	skarlát vörös berakások díszelegtek.

	Felém nyújtotta a kendőbe lapuló dárdát,s elvetem 

	kezéből.

	Igazából nem tudtam, hogy az e,csak gondoltam,&nbsp; hogy 

	valami olyasmi 

	lehet mint ami Yuukinak is van.

	Neve Kurotsuki, s mindig így hívd, s tartsd nagy becsbe, mert ha elfogadd 

	téged társadnak, akkor elválaszthatatlanok lesztek, s 

	mindig legyen 

	nálad,olyan helyen ahol könnyen elő tudod&nbsp; húzni.

	&nbsp;

	Felálltam és a kendőt az ágyra tetem.

	Rá kelet jönnöm miképp hosszabbodik meg nekem, hogy

	dárdaként 

	használhassam.

	Találtam rajta egy négyzet alakú kis pöcköt.

	Meg nyomtam,s váratlanul meg hosszabbodott,s valóban 

	ez egy csodás fekete lándzsa volt,aminek a nyíl alatti 

	részén&nbsp; félhold alakzatba felkunkorodót félhold volt, a 

	középső részén pedig egy hatalmas vörös félhold 

	díszelgett vörös kőként.

	Azon kezdtem el gondolkodni vajon hova tegyem,közbe 

	összes csuktam.

	Nem akartam a combomra erősíteni, még a végén azt 

	merik képzelni, tán Yuukit próbálom utánozni, ezért a 

	derekamra csatoltam, s ráhúztam az egyen ruha blézerét.

	Itt jó lesz?

	Kérdeztem apát, és megfordultam hátal.

	Igen Sakura tökéletes.

	Úgy látom elfogadót téged, mert nem jelentek meg a fekete villámok.

	Na de nekem most már mennem kell.

	Már is?

	Azt hitem több időnk lesz egymásra.

	Sajnos nem Sakura.

	Valami készülődik és nekem is és a bátyádnak is meg kell 

	tennie az előkészületeket.

	Apa az ablakhoz sétált és kinézet rajta.

	Ahogy Kuran Kaname is megtesz mindent a drága kincse 

	védelmébe.

	Drága kincse?

	Kérdeztem vissza,s érthetetlenül néztem apa felé.

	Ki a drága kincse?

	Gyere az ablakhoz és meg tudod.

	Apa mellé mentem, s kinéztem az ablakon.

	Kanamet és Yuukit láttam ölelkezni.

	Most már értem apa miért ragaszkodtál annyira ahhoz, 

	hogy Rin velem legyen az akadémián.

	Igen jól érzed Sakura.

	Nem akartam, hogy egyedül maradj, mert Kaname csak

	azt a lányt szereti, még az életénél is jobban.

	Juri-és Haruka vérét.

	Nem mondom, hogy ne szeresd, s azt se hogy ne ad neki

	magad, ha akarod, hogy a karjába zárjon, minden egyes 

	nap légy óvatos és próbálj okosan játszani, mert nem fog 

	téged megvédeni az ellenségtől, ha rád támad.

	Bólintottam egyet,s apa eltávolodót az ablaktól,s sarkon

	fordulva&nbsp; az ajtóhoz sétált,és kilépet rajta.

	Bár menyire is fájt, amit mondót, de igazat szólt, mert Rin 

	nélkül valóba nagyon magányos lennék.

	Ajtóhoz sétáltam és kiléptem rajta.

	Most először nem éreztem bánatot a szívembe, azért amit

	láttam.

	Végig sétáltam a folyóson és lementem a lépcsőn.

	Napaliba Akatsuki és Aidou ütötte el az időt, vértabletták

	szürcsölésével, bár Aidou elég unót-képet vágott, mint 

	aki valami izgalmasabbra vágyott volna, mint például 

	Yuuki vére.

	Akatsukki tekintete rám terelődőt.

	Hova készül Sakura-sama?

	Egy kis friss levegőt szívok tán az is baj?

	Nem, de hogy, csak megkérdeztük, ha esetleg a senpai 

	kérdezné,- folytatta mondatot Aidou.

	Az ajtóhoz léptem, s kinyitottam a kaput, s csendbe 

	kimentem rajta, véletlenül se haljon meg a szerelmes pár.

	&nbsp;

	Tovább mentem, át a nagykapun egészen a kertig ahol 

	aztán egy padra leültem, s csak meredten figyeltem az 

	éjjeli hold sápadtan vörös fényét.

	Megszűnt körülöttem minden csak a vörös fény és én 

	léteztünk.

	Egy pillanatra befurakodtam Kaname tudatába, aki épp 

	valami csodás dolgon mehetett keresztül, s ha jól 

	érzékeltem épp Yuuki szobájába voltak.

	&nbsp;

	- Tudod, mennyire szeretlek téged Yuuki, s nehéz 

	elfogadnom a döntésedet.

	De a kedvedért bár mit megteszek, ha azt kívánod, hogy Kiryuu veled legyen, hát legyen, ahogy akarod.

	Ne Kaname erre még nem vagyok felkészülve.

	De fel vagy, érzem a lüktető véredből, amit az imént 

	ízleltem meg.

	&nbsp;

	&nbsp;

	A vörös félholddal láttam minden egyes mozdulatot, és lélegzetvételt, amit Kaname és Yuuki ejtet meg egymás testén.

	Sosem gondoltam, hogy ennek tanúja leszek, pedig nem vágytam rá egy cseppet sem.

	Nem is tudom, miért szeretem.

	Vagy tán kezdek kiábrándulni belőle?

	Apa szavai jutottak eszembe, s tudták milyen sors vár rám, ha a szeretője maradok.

	Nem leszek többet a játékszere, hát én is játszani fogok, ahogy ö is játszik már az elejétől fogva. Elmosolyodtam,mindig ez mondom magamba,de mikor fogom komolyan venni saját szavaimat amit a düh állttal születik meg.

	Aznap nagyon hamar az ágyba bújtam és másnap napnyugtáig fel sem keltem.

	Kaname samat sem láttam egésznap, a ruháját is Aidou vitte át Yuuki szobájába.

	Még akkor is mikor az ágyamba voltam csak gubbasztottam benne,s még kimozdulni sem volt kedvem.

	Lépteket hallottam, s az elválasztó ajtó, ami be volt csukva, mindkét szárnya kinyílt, s nagy meglepetésemre nem Kaname &#8211;sama szemei néztek rám vissza hanem Akatsuki arany sárga tekintete.

	Mit akarsz tőlem, hagyjál békén,- mondtam neki kisé rekedtes hangon.

	Kaname &#8211;sama küldőt hogy vigyem le Sakura sama a napaliba, mert beszélni szeretne a kisasszonnyal.

	Akatsuki elfordult, s kimásztam az ágyból és a szekrényhez léptem.

	Kinyitottam ki kaptam az egyenruhát, s az alsó neműt, gyorsan magamra öltöttem.

	Most már mehetünk.

	Hangomba egy csepp vidámság sem volt, s arra számítottam, hogy majd Kaname-sama kiadja az utamat.

	&nbsp;

	Akatsuki lekísért a nappaliba ahol a senpai ült keresztbe tett lábakkal, s várta a megjelenésem.

	Némán álltam meg Kaname előtt, meg se szólaltam, mi alatt Akatsuki kiment az ajtón és eltűnt az alvásra ítélt nap árnyéka mögött.

	Mai napra fel vagy függesztve a tanulás kötelessége alól.

	Törte meg végül a nyomasztó csendet a senpai.

	Egy szó sem jött ki a torkomon, a következő mondata majd az lesz, hagyjam el az ö drága akadémiáját.

	Megint téves következtetést vontam le, s helyette felállt és megfogta a kezem, s kicipelt a kertbe, ami rendkívül veszélyes volt még számunkra, hisz még elő fordulhattak itt-ott nappali tagozatos diákok, de a senpai ezzel nem foglakozót.

	Egy padra telepedtünk le, s Kaname tekintete rám terelődőt, szinte éreztem, ahogy azt kérdezi tőlem,- mindent láttam?

	Igen senpai mindent láttam, s nem fogok kettőjük közé állni soha többé, ha ezt kívánja.

	Nem Sakura nem kívánom ezt, mert szeretném, ha még velem maradnál egy kicsit.

	Igazán?- Vörös szemeibe néztem, amiből már nem lehet kiolvasni a szerelem tűzét, sokkal inkább szenvedély és vadság járta át minden egyes zugát.

	&nbsp;

	Tudom senpai hogy ragaszkodik hozzám, de a közös célon és a szenvedélyen kívül semmi nem köt minket össze.

	Felálltam mellőle, s elindultam vissza a hold kollégium falai mögé.

	Hallottam amint feláll a padról és utánam rohan, s visszarántót, testem testéhez simulva, rá néztem.

	Kérem senpai engedjen el.

	Ha igazán érez irántam valamit, akkor most utamra enged.

	Nem tehetem Sakura, ahhoz túl fontos bábu vagy a táblámon.

	Szóval így álunk senpai, s közbe összehozzuk a kellemest a hasznossal igaz?

	Kaname semmit nem mondót nekem, csak a fához nyomot és megcsókolt.

	Azt hite ezzel levesz lábamról, hogy a szenvedély tüze utolér, de nem ért utol.

	Mérhetetlen harag dúlt bennem, amiért ilyen arcátlanul kihasznált, de átgondoltam a történteket,s beláttam legalább annyira hibás vagyok, mint Kuran Kaname,elvégre mindent megkap,s mindenkit meg kap,ha visszautasítod, rossz néven veszi és megsértődik.

	Így sikerült megnyugodnom, s viszonozva végül a csókját, arrébb toltam,s visszatértem a kollégium falai közé.

	Aidou kisé furán nézet rám, tán azt gondolta kibékülök a senpaial, de engem nem lehet egy csókkal kiengesztelni.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Bent a szobába Rin várt engem türelmetlenül, s a kezébe egy dobozt szorongatott.

	Mit keresel itt,még a végén meg lát a senpai,s kirepít az akadémiáról,s én meg itt maradok lelki támogatás nélkül.

	Ne fogd fel ezt olyan drámaian húgi, - közbe bementünk a szobába és magunkra zártuk az ajtót.

	Apa minap ezt a kezembe nyomta,és azt mondta adjam neked oda.

	Rin átadta a dobozt, s elvéve tőle kinyitottam.

	Egy lánc volt benne, s a medál, ami rajta volt ,s úgy nézet ki, mint a kurotsukin a díszítés.

	Nem lehet véletlen, hogy pont egy napon kapok két ajándékot is apától.

	Köszönöm Rin, hogy átadtad, de most már menjél, mert nagy bajba kerülsz, ha itt találnak.

	Egy puszit nyomtam a bátyám arcára,s kinyitottam a szárnyas ajtót,s kitoltam rajta.

	Egy darabig csak nézet rám Kaname szobájából.

	Megfordult, s kisétált az ajtón.

	Nagy lélegzetet vetem,s boldogan elhúztam a szám,amiért nem buktam le a senpai előtt,de&nbsp;&nbsp; ahogy a hűséges kutyáit ismerem úgy is kifogják deríteni mi is történt,és kivel beszéltem a szobába.

	Nyakláncra tekintetem, s furcsa érzetem támadt vele kapcsolatba.

	Mintha láttam volna már valahol, valakinek a nyakán, csak a lánc és a foglalat olyan feketén ragyogót, mint az éjjeli ég ahol felgyúlnak a csillagok.

	&nbsp;

	Folytatása következik.

	&nbsp;

	Ps: Kuran Kaname meg mutatta másik arcát is Sakuranak.

	Most mi lesz a szerelmükkel? Vajon túléli a vihart, ami kitört kettőjük között?

	Következő részből tán kiderül.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Night class Tribute]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6159541</link><pubDate>2012-03-09 21:05:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hass mich Kaname Kuran]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34929274&amp;nid=6159539</link><pubDate>2012-03-09 21:04:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[5.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6157891</link><pubDate>2012-03-06 17:28:42</pubDate><author><![CDATA[Sirius]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	5. fejezet: Felismerés

	&nbsp;

	Izgatottan mentem Akatsuki mellet, de jól tudtam mit is akar

	Kaname-sama.

	Beváltja a nekem tett ígéretét.

	Reméltem még se fogja, és elfelejti azt az egy meghatározó mondatát,

	amit felém ejtet a bálon.

	Ha még se felejti el, akkor nagy slamasztikába kerülök.

	Bár élvezném minden pillanatát, de akkor sem tartom helyesnek.

	Megálltunk az ajtó előtt s Akatsuki kinyitotta nekem az ajtót és bekísért.

	Kaname-sama kérésére megkerestem és bekísértem Sakura-samat .

	Akatsuki nem időzőt sokáig, és Kaname szavait sem várta meg.

	Egyszerűen kiment és magamra hagyott a szobába,Kanameval egyűt.

	Senpai az ablakon nézet ki és valami nem neki tetszőt látott, mert szeme

	haragos és gyűlölettel teli volt.

	Az ablakhoz mentem, s megrökönyödésemre Yukit láttam Zeroval amint

	épp átöleli Yuuki, s fejét hátára teszi.

	Tiszta vérű Yuki ilyet tesz a senpaial.

	De senpai is megéri pénzét.

	Hogy képes vajon elviselni azt a tudatot, hogy más öleli, 

	és tán időnként

	csókolja is az ö kedvesét?

	Kaname rám nézet,s nem mondta ki válaszát,csak értésemre adta, hogy

	mindent csak Yukiért csinál.

	Na persze meg a játék kedvéért, amibe belefogót.

	Csak hogy végleg elpusztítsák a nagy gonoszt Kuran 

	Ridot.

	Jól gondolod Sakura.

	Mondta ki végül.

	Mindent mit gondolsz, jól gondolsz.

	Ez a tervem.

	Gondolom Yuuki is néhányszor megszívót Kaname senpai.

	Igen, de mindegyik áldozatom közül te vagy a legőszintébb.

	Szinte mindent kimondasz helyettem is.

	Jövőbe inkább tartsd az elmédbe.

	Igen is Kaname senpai.

	Amiért végül is idehívtalak, az nem más..

	Eljött az ablaktól és elém állt alig párcentire a testemtől.

	Már a mozdulatai is azt súgták nekem, hol ott még nem 

	gondolt rá, de

	éreztette velem mit is akar.

	Amit a bálba tetem neked, ígéretet, most beteljesítem, 

	amit akkor kint az

	erkélyen elkezdtem veled azt bevégzem,s garantálom, 

	minden egyes

	pillanatát élvezni fogod.

	Már megint túl sokat beszél Kaname senpai.

	Kaname összehúzta szemét.

	Ilyen gyorsan el akarod veszíteni a becsületed?

	Nem én.

	Hátra tekintem, az ablak felé abba reménybe hátha látom még Yuukit, de

	eltűnt.

	Az ablaknál nem volt kellemes álldogálni, miközben Kaname épp a

	lábamat kezdte el simogatni.

	Mi van akkor ha Yuuki pont ide jön?

	Ajj ajj nagy bajba leszünk.

	Nem hiszem, hogy Yuuki tud a kis kalandjairól velem.

	Ebe tévedsz Sakura.

	Már is megválaszolta nekem az előtte feltett kérdésemet.

	Tehát ezek szerint tudja Yuuki hogy mire készülsz senpai?

	Igen tudja.

	Vagy is csak azt, hogy tetszel nekem.

	Aha értem,én meg a bosszúd eszköze vagyok.

	Mondhatni.

	Mint ahogy azt is tudom, ha választanom kéne, tudod, kit választanék.

	Igen tudom.

	Ennek ellenére is vállaltam vele azt az éjszakát.

	Ami ezután következet, ahogy finoman az ágyra vetet, s levetkőztet, mi

	közbe önmaga is megszabadult ruházatától.

	Egészen lázba jöttem még sosem éreztem hasonló érzést szinte vibráltam

	belülről, s ekkor a hegyes fogait mélyesztette belém, de alig éreztem a

	fájdalmat és a seb épp csak annyira volt mély, hogy egy kevés a véremből

	kifolyón és végig csurogjon a nyakamon.

	Szertartásosan lenyalta nyakamról.

	Egybeforrtunk arra az éjszakára.

	Másnap reggel furcsa érzés volt Kaname mellet felkelni,s mind végig azt hitem ez csak egy álom ami nem történt meg.

	Mikor rá néztem, már minden beugrót.

	Az éjszaka, amit-egyűt töltöttünk, amivel vége lett a kislányos életemnek.

	Valahol örültem neki, de hogy így történjen meg ennyi szenvedéllyel, szinte

	felfoghatatlan volt számomra hogyan lehet a senpaiba ennyi rejtet

	tartalék?

	Ezen járt a fejem mi közbe néztem, ahogy alszik és a fél árnyékos szoba

	falain becsillanó fénysugár rávetődőt az arcára.

	Kinyitotta szemét, és ki kelt az ágyból mintha ott se lennék, olyan természetesen viselkedet.

	Még jobban behúzta a függönyt és gyertyát gyújtót.

	Jó reggelt Sakura.

	Jó reggelt Kaname senpai.

	Fogót, egy könyvet és visszafeküdt mellém az ágyba..

	Úgy viselkedik, velem mintha a felsége lennék,de még se vesz rólam

	tudomást.

	Bizonyára csak púp vagyok a hátán.

	Ki keltem az ágyból,s elkezdtem összeszedni az elhajigált ruhámat.

	Ágy szélére ültem és elkezdtem felöltözni.

	Bár éjjel vagyunk aktívabak, de most még is a hajnali órákba több időt

	töltöttünk egyűt.

	Szeme sarkából néztem, ahogy belemélyedt a könyv olvasásába.

	Erről jut eszembe, nekem még tanulnom is kéne estére, nem

	engedhetem meg magamnak a lazsálást, elvégre nem nyaralni jöttem.

	Senpaira néztem,s elkezdtem az ajtó felé menni.

	Sakura elengedtelek a szobából!?

	Megfordultam,s rá néztem a vörös szemeire.

	Nem Kaname senpai,- tetem hátra a kezem mi közbe mosolyogtam felé,

	mert azt gondoltam tiszteletlenségemért, valami extra büntetést fogok kapni.

	Letette a könyvet az ágyra és fel ált róla, s elindult felém.

	Szemei kedvesek voltak, de még is magányos és szomorú, mintha még

	mindig kereset volna valamit, amit régen elveszthetett az idők folyamába.

	Bócsáson meg Kaname senpai de tanulnom is kéne.

	Bár titkon nagyon hálás vagyok, mert senpaial tölthetem az éjszakát.

	Még is arra kérem engedjen vissza a szobámba.

	Kaname visszament az ágyhoz és elkezdte magára ölteni a ruháját, ami

	egy szürkésingből és egy fekete nadrágból állt.

	Nagyon úgy festet, nekem vissza szeretne kísérni a szobába, de ennek

	semmi szükségét nem láttam,s kinyitottam az ajtót és&nbsp; kiléptem volna rajta

	,mikor felém szólt Kaname senpai .

	Elkísérlek a szobádhoz.

	Nem vetem tudomást a kívánságról, s ott hagytam a szobába.

	Majdnem a szobám ajtajához értem mikor Kaname senpai hangja

	megszólalt a fejembe.

	Jól halottam ez a senpai hangja volt!

	Megfordultam s alig fél métere ott állt mögöttem, s a szemei ismét

	felizzadtak.

	Nyugodt léptekkel oda jött hozzám, szeme vörös fénye eltűnt.

	Megfogta az állam és a szemembe nézet.

	Már megint megtagadtad a kérésemet.

	Nem tudok rád haragudni, ahhoz túl fontos vagy a számomra.

	Finom szenvedéllyel megcsókolta az ajkam.

	Kibontattam magam karjaiból, ami eddig összefont a testével, de keze utánam kapott és visszarántott.

	Újból magához ölelt, mint aki nem akart volna elengedni, s valóba ezt

	kívántam magamba, s minden apró gondoltamat, még amit rejtve

	tartottam tudatom legmélyén még azt is megfejtette, mi közbe a karjába

	tartott.

	Még álmába se gondolta volna mennyiszer mondtam magamba, hogy

	szeretlek.

	Kaname senpai most már muszáj bemennem a szóbába.

	Még egy apró szenvedélyes csók és elengedte testemet a keze.

	Kinyitottam az ajtót, s a kilincset fogva néztem, ahogy Kaname elmegy,s

	bár nagyon fájt újból nélküle kell eltöltenem egy párórát a szobám

	fényetlen sötétségébe.

	Meg gyújtottam egy lámpát,és&nbsp; az íróasztalhoz sétáltam.

	Könyvek összevissza hevertek rajta.

	Megfogtam őket egyenként és szépen sorba raktam egymás tetejére.

	Egy könyvet hagytam elő amit át akartam nézni,de mielőtt neki álltam a

	tanulásnak átöltöztem egy térdig érő fehér szoknyába és egy bézs Szinű

	enyhén fodros ingbe.

	Leültem az asztalhoz és neki kezdtem a tananyag átnézésének.

	Pillanatra megálltam, és elgondolkodtam magamba.

	Vajon miértelme van bármilyen kapcsolatnak az életbe, ha annak mindig boldogtalanság a következménye?

	Elhessegettem ezt a negatív gondolatomat, amire végül is nem találtam

	meg a választ, így tovább olvastam a leckét, s próbáltam megtanulni azt a

	sok bolondságot, amit a tanár feladott a legutolsó óra alkalmával.

	Már majdnem ránk esteledet, s már mindenki az udvaron állt, hogy meg

	történhessen a két tagozat cseréje, hála a gyönyörű kilátásnak az ablakból

	premier plánba láthattam mindenkit, ahogy felsorakozik a nagykapu előtt.

	Elkezdtem öltözni és közbe a többieket figyeltem a függöny mögül, észre

	vetem, ahogy Kaname szorosan Yuukihoz simul.

	Szinte hozzáért minden egyes porcikájával.

	Elfordultam az ablaktól és onnantól kezdve nem néztem többet ki rajta.

	Szinte halottam Kaname szavait amiket gondol magába Yuukiról

	Bár fájtak,de nem tudtam a szavak ellen tenni semmit sem.

	Miután megfésülködtem, és rendbe szedtem a hajam kiléptem az ajtón és

	nyugodt léptekkel végig sétáltam a folyóson,s lementem a lépcsőn.

	A nappaliból nyíló ajtóhoz sétáltam, kinyitottam és kimentem az udvara a

	többiek közé.

	Próbáltam elvegyülni a többiek között, még véletlenül se keltsek fel

	tünést,de Rin még is valahogy rám talált.

	Mellém lépet és kedvesen rám mosolygót.

	Meg se kellet szólalnia, mert úgy is tudom, mit kérdezet volna.

	Valami baj van Húgi?

	Megráztam fejem, s tovább vártuk, míg ki nem nyílik a nagykapu.

	Mi kora végre kinyílt, mindenki elkezdet ki toldulni a kapun.

	Diáklányok szinte körbe táncolták mindegyik fiú társamat, még a bátyámat Rint is.

	Előre vetet, fejel a legnagyobb komolysággal, a könyvemet szorítva

	mentem a többiek után, míg Kaname és a többi népszerű vámpír,

	beszélgetésbe elegyet egy rövid időre a diáklányokkal.

	Tanterembe beérve leültem aktuális helyemre, s azon merengtem, miért

	én vagyok az első, mikor csak egy óra múlva kezdődik a tanóra.

	Egy darabig csak merengtem az ablakon kifelé,s néztem a többieket az

	udvaron, ahogy elbeszélgetik az idejüket.

	Az ajtó kinyílt, és bejött rajta valaki.

	Bizonyára a tanárunk lehetet, mert senki más nem hiányzik a népes seregből.

	Miért nem mész le a többiekhez Sakura?

	Törte meg a csendet a tanárom.

	Végül is igaza van, miért nem megyek le a többiekhez addig, míg nem

	kezdődnek az órák?

	Megfordultam, eljöttem az ablaktól, és a könyvet a helyén hagyva

	elindultam le az udvara.

	Hallba érdekes jelenetnek voltam szem tanúja.

	Kanamet láttam, ahogy könnyedén magához vonja Yukit,s Yuuki szinte

	elhagyja magát mikor hozzá ér.

	Persze nekem csak parancsolgatni tud, meg hogy tegyem ezt meg tegyem

	azt.

	Hiába döbbentet meg a látvány belülről, s mint egy hideg fagyos érzelem

	hullámként csapot meg a felismerés hogy tényleg csak második vagyok.

	Szép lassan sarkon fordultam,s elindultam kifelé,de kényszert éreztem

	magamba, hogy rájuk vessek egy utolsó pillantást,amit rosszul tetem,mert

	Kaname akkor csókolta meg,ami könnyed és egy cseppet sem volt

	birtokló.

	Szómórúság töltötte be a szívem, nem akartam mást csak láthatatlanná

	válni.

	Kiértem az udvara, kerestem egy árnyékosabb padot, és leültem rá.

	Nem kívántam senki társaságát, úgy se értette volna meg senki.

	Távolból Rin vörös szemei néztek rám, s elindult felém.

	Megállt előttem, s aztán önkényesen leült mellém, és magához húzta a

	vállamat amit hatalmas karjaival átkarolt.

	Hosszú ideig ültünk egymás mellet, mire megszólalt a behívó csengő.

	Rin elengedte a vállamat, és maga felé vonta az álam,s a szemembe nézet.

	Sakura rossz úton jársz, ha továbbra is Kaname második kedvese akarsz

	maradni. Csak bánatot fog maga után hagyni és egy emléket, ami örökre

	veled fog maradni.

	Nem tudtam mire vélni bátyám szavait,de megértetem a különös

	fogalmazását.

	Távolból apánkra lettünk figyelmesek.

	Rin rám nézet és előre küldőt a tanterembe,de én a kapuba megálltam,

	hogy megvárjam őket.

	Apához sétált ,s üdvözölték egymást, mint két jó barát.

	&nbsp;

	***

	Fiam minden rendbe van az akadémián?

	Mostanában nyugalom van, de a veszély még mindig nem múlt el, s zavar

	Sakura viselkedése is.

	Végül csak megszerezte magának Kaname az én édes lányomat?

	Igen apa, meg, és már nem kislány többé.

	Kuran Kaname tett róla hogy nővé érlelje, ami zavar engem.

	Bánod, hogy nem te tetted meg?

	Igen bánom apa, bánja minden egyes testrészem, s érzem, ha enyém

	lesz valaha, akkor magába fogja hordozni örökre.

	Ne légy ilyen szigorú magadhoz fiam, tudom, hogy meg fogod kapni.

	Mielőtt visszatérek az otthonunkba, ezt ad át Sakurának.

	Mond meg neki, hogy egy emlék hogy mindig vele lehessek, és meg

	védhessem.

	***

	Vajon miről beszélhetnek apával, s egyáltalán miért jött az akadémiára?

	Nem kémkedik utánam?

	Lépteket halottam, s megfordultam, az ajtó felé Akatsuki közeledet

	közömbös képel.

	Kaname-sama küldőt hogy vigyelek az osztályba, mert nélküled nem

	tudjuk elkezdeni az órát.

	Majd megyek, csak meg várom a bátyámat.

	Bátyádnak nem olyan fontos a megjelenése az órákon, mint neked.

	Nem érdekel Akatsuki, ha valamit akar tőlem Kuran Kaname akkor jöjjön

	le és mondja meg nekem, s ne küldözgesse ide a kutyáit.

	Az egyik kezét az arcába temette,s közbe ezt morogta nekem,- ebből

	mekkora balhé lesz.

	Rin végre elindult felém,s türelmesen vártam rá de Akatsuki valahogy nem

	tágítót mellőlem.

	Miért nem vagy az órán?

	Rád vártam, miért gond hogy megvártalak.

	Igen az húgi.

	Nem bánhatsz ilyen felelőtlenül a tanulással.

	Komolyan kell venni.

	Persze Rin, mintha eddig nem vetem volna komolyan.

	Na, gyerünk indulás.

	Akatsukira néztem, s elindultam vele vissza az osztályba, bár nem volt túl

	nagy kedvem hozzá.

	Beléptünk, s nyíl egyenest a helyemre sétáltam,s vártam a tanári

	szidalmat, amit nem kaptam meg,s még most sem értem, hogy miért

	nem.

	&nbsp;

	Folytatása következik.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Sakura és Kaname kapcsolatába viharfelhők gyülekeznek.

	Vajon mi történik ezután?

	Kaname továbbra is játszik vele vagy komolyan gondolja a második szeretővel való szerelemet, és mind azt, ami ezzel jár.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6148759</link><pubDate>2012-02-19 17:27:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	4. fejezet:&nbsp; Vámpírok bálja

	&nbsp;

	Rinel visszasétáltunk a hold kollégiumba,s mindenki meg 

	rökönyödőt, amiért 

	nem&nbsp; Kaname senapial jöttem vissza.

	Tán már titkon mindenki egy párként tekintet rám és senpaira.

	Sok zavarodót arc,s mindegyik azt kérdezte tőlem &#8211; Miért vele kellet jönnöm. Aidoura néztem, és aztán Kainre, mi közbe felfelé sétáltam Rinel a hálószobák felé.

	Olyan volt, mint a testöröm. 

	Szoba előtt leálltunk és kinyitottam az ajtót,s besétáltunk rajta.

	Helyet foglaltam az íróasztalnál, Rin pedig a kanapéra ült.

	Arra a kanapéra ahol azt megelőzőleg véremet vette Kaname.

	Ha bár Rintől nem vártam el hogy kövesen.

	Olyan volt, mint egy pincsi kutya.

	Ha nem szólnék rá még a wc-re is követne.

	Elmosolyodtam magamba. 

	Miket ki nem tudok találni!

	Csak azért ne érezem magam magányosnak.

	Min vigyorogsz húgi?

	Semmin Rin, csak sok apró ostobaság jutót az eszembe.

	Befordultam az asztal mögé.

	Elővetem a könyveket, hogy holnap estére átnézem őket.

	Nem lesznek óráid Sakura?

	Nem Rin.

	Ma elmaradnak, de biztos be kell majd pótolnunk, hála az új tanárnak, aki&nbsp; nem jött meg időbe. Rin csak ült a kanapén és leste minden mozdulatom, ami kisé zavart,de meg&nbsp; próbáltam nem rá figyelni. Fel ált és mögém jött,és felrántót a székről. 

	Most hova megyünk?

	Ki a kertbe.

	Itt az ideje, hogy megtanuld megvédeni magad.

	Nem tudok minden percbe ott lenni melletted, hogy 

	megvédjelek.

	Bár szívesen megtenném.

	Bátyám lehorgasztót fejel tovább ment, s végül a kert egy eldugót 

	szegletébe

	találtuk 

	magunkat.

	Most hunyd be a szemed.

	Mit látsz?

	Semmit.

	Akkor most koncentrálj és robbants egy lukat abba a fába.

	Úgy ahogy Kaname senpai tette?

	Igen

	Nem tudom Rin.

	Nem vagyok olyan erős mint a senpai.

	De az vagy.

	Nem.

	Elöntőt a düh és csak&nbsp; enyhe égető érzést éreztem szemem tájékán mikor 

	szét robbant 

	Rin mellet álló fa.

	&nbsp;

	Látod, erről beszéltem neked.

	Mivel Kuran vagy te is rendelkezel ezzel a kepeséggel, akár apa.

	Ez csak a kezdet hugi.

	Majd meglátod, hatalmasabb leszel, mint bármelyik vámpír ezen a földön.

	Persze Rin én már csak olyan nagy leszek.

	Elnevetem magamat.

	Nem hiszed el?!

	Majd meglátod az idő engem fog igazolni.

	Távolból ismerős hangok szűrődtek felénk.

	Bár örült kisé a szívem, mert az illető az nem volt más, mint Kaname senpai s

	Yukival készültek az esti bálra.

	Kaname Yukira tekintet, menj előre mondta neki s Yuki úgy tett, ahogy 

	Kaname kérte tőle .

	Rám nézet, s mintha ott sem lett volna a bátyám megragadta derekam,és 

	ajkam meg csókolta.

	Annyira meglepődtem, még a szemem is elfelejtetem becsukni.

	Nem úgy mint Kaname aki teljesen átadta magát saját szenvedélyének.

	Ajkunk eltávolodni készült, mikor Rin közénk állt,és Kaname ellökte előlem.

	Menj innen.

	Húgomnak nincs rád szüksége.

	Igazán Rin?

	Én viszont nem engedem el addig még tőle nem halom azt- Nem szeret.

	Rin rám nézet, és várta a válaszomat, amin alig volt időm elgondolkodni.

	De különben is mit kell ezen gondolkodnom hisz szeretem Kanamet, akkor 

	még is miért vagyok vele szembe kisé bizonytalan?

	Nem bátyám.

	Nem mondhatom, hogy nem szeretem hol ott mindig is rá vágytam,s szükségem van Kanamera,mert nélküle nem tudnék létezni. 

	Térdre borultam előttük és kezemet arcomba temetem. 

	Nem tudtam könnyeket ejteni.

	Arcomról fokozatosan lecsúszót a kezem.

	Rin mérgesen tekintet rám, bizonyára abba reménykedet, most ki állok majd

	mellette,és 

	tán meg jön a hozzá való eszem.

	Ugyan azt akarta, mint Kaname.

	Vagy is reméltem, hogy tán egy a céljuk.

	Mindketten értem harcoltak, de míg Kanamenak ott volt Yuki addig a 

	bátyámnak csak én

	voltam.

	Felálltam,s elindultam a be a&nbsp; hold kollégium falai mögé.

	Halottam, nagyon vígan voltak a többiek.

	Élvezték a bál minden apró pillanatát.

	Nem úgy mint én aki semmi élvezetest nem talált ebe az éjbe.

	Az ajtóm kinyílt és Kaname lépet be egy dobozt hozott a kezébe.

	Letet az asztalra. Gyere le a bálba,s ezt a ruhát vedd fel.

	De miért kell nekem is megjelenem a bálon, hisz nem az enyém hanem

	Yuki-sama-é.

	Azért mert te is közénk tartozol. Gyere le Sakura.

	Félelmetesen határozót hangnembe adta elő magát Kaname, szinte bele 

	remegtem.

	Nagy lélegzetet vetem, és kibontottam a dobozt.

	A ruha csodálatos volt benne, s azonnal magamra öltöttem.

	Észre sem vetem, de egy csodás magas sarkú cipő is lapult a dobozba.

	Kezembe fogtam, és felhúztam a lábfejemre.

	Úgy éreztem magam benne mit egy herceg kisasszony.

	Ugyan akkor újabb kérdések támadták meg elmémet.

	Tényleg szeret engem?

	Vagy csak egy szerető vagyok, kit bábként használnak?

	Milyen szánalomra méltó egy férfiért mire nem képes egy női szív.

	Ezekkel gondolatok indultam el Yuki tiszteletére rendezet bálra.

	Útközbe összefutottam Hanabusával aki felvilágosítót, ez csak egy egyszerű

	vámpírbál.

	Nincs kiemelt vendége.

	Így útolag jó tudni, mert még végén beégtem volna mindenki előtt.

	Lesétáltam a lépcsőn.

	Férfi szemek egyből rám tapadtak,s nem is tudtam magamról egy ideig 

	leszedni.

	Végső menedéket az erkély jelentette számomra.

	Itt minden nyugodt és csendes volt.

	Onnan néztem a tömeget.

	Ismerősök és ismeretlen vámpírok, kiket csak felszínesen ismerek apa által.

	Hirtelen felfedeztem köztük Kanamet és Yukit .

	Flörtöltek, mint akik tényleg komolyan gondolnák egymáshoz kötőt,

	érzelmeiket.

	Valójába mind ketten csak játszanak egymással.

	Kaname ott hagyta és az erkély felé vette az irányt.

	Gyorsan megfordultam és közelebb mentem az erkélyhez és neki dőltem.

	Felém jött, lassú kimért léptekkel.

	Hozzám simult és megfogta a kezem.

	Ma este Sakura minden eldől.

	Sorsod hozzám lesz kötve.

	Nem Kaname-sama.

	Ön nem szeret engem,csak birtokol.

	Ez nem igaz, veled mind azt megteszem amit Yukival sosem tennék meg.

	Volt idő mikor szenvedélyesen szeretem, de most már csak vér köt össze 

	minket.

	Elmosolyodtam, s a legyezőt magam elé téve eltakartam arcomat.

	Ma éjjel elég sokat beszél Kaname senpai.

	Ez szokatlan a senpaitól.

	Vérvörös szemi belemerültek a tekintetembe és egy váratlan kézmozdulattal 

	magához 

	rántót,és megcsókolt. A legyezőt kivette a kezemből és a földre dobta.

	El akartam tolni magamtól, de minél inkább toltam annál erőseben szorított.

	Azon vetem magam észre, hogy az erkély egy eldugót szegletébe állunk, és a

	kezei 

	valahogy önálló útra tértek.

	Ajkam eleresztette, arcunk szinte összesimult.

	Kérem Kaname-sama ne itt.

	Még a végén valaki meglát minket.

	Kaname elengedet, és a kezét is elvette combomról.

	A bál után gyere be hozzám.

	Megfordult és visszament a zajos tömegbe.

	Egy pillanatnyi levegő vétel után, 

	az elejtet legyezőmért mentem és felvetem.

	Egy újabb emelgetet férfiú jelent meg az erkélyen.

	Rin volt az.

	Csak tudnám, mit akarhat tőlem.

	Nem mondót, semmit, csak karon ragadt és visszavitt a többi vámpír közé.

	Igyekeztem minél jóban elvegyülni köztük.

	Egy kéz váratlanul megragadt, s elkezdtünk keringőt táncolni.

	Kaname keze volt az, a tekintete ismét az enyémbe fúródót, és hosszú ideig 

	csak 

	koptattuk a padlót lábunk tánc lépteivel.

	Ne feled a mai estét nálam a bál után.

	Átadót Rinek akivel tovább szeltem a parkettát.

	Elfáradtam Rin.

	Szeretnék, egy kicsit piheni.

	Lassítottunk, s aztán megálltunk.

	Szép lassan elindultunk a kert felé.

	Minden rendbe van Sakura?

	Igen,de ez az éjjel olyan titokzatos,s még a hold is elbújik a felhők mögé.

	Mintha titkolna valamit.

	Valamit, amit nem akar velem megosztani.

	Rin gyere be egy hölgy szeretne veled táncolni.

	Kiabált ki Rima.

	Rin egy puszit, nyomot arcomra.

	Megleszel nélkülem?

	Igen.

	Menj csak.

	Egyedül maradtam ebbe a hatalmas kertbe.

	Bár csak itt lenne Kaname senpai.

	Távolból megéreztem, ahogy egyre közelebb ér megragadta a derekam.

	Midőn véletlen pont most gondoltam Kaname-sama-ra.

	Tudom Sakura.

	Mindig megérzem, ha gondolsz rám.

	Úgy gondolom ez kölcsönös.

	Mindig megérzem Kaname-sama t, mikor felém tat vagy épp mást csinál.

	Olyan mintha hátul is lenne szemem.

	Kaname rám mosolygót.

	Bizonyára most jött rá, milyen sokat is tudok valójába&nbsp; Yukival való 

	kapcsolatáról.

	Tudja Kaname-sama csak azért engedem, meg hogy öleljen a végtelenségig,

	vagy amíg

	kedve tartja,mert őszintén szeretem,s tudom, hogy csak egy kis porszem 

	vagyok 

	Yuki-sama-val szembe.

	Ettől függetlenül becsülöm azt, hogy ennyire ragaszkodik hozzám.

	Vagy tán csak egy bábu vagyok a tábláján ahogy Yuki-sama is?

	Kaname összeszűkítette szemeit és elengedte derekam.

	Tehát tudod, milyen játékot játszom.

	Igen Kaname-sama.

	Felhasználja az érzéseimet arra, hogy Yuki-samat megvédhesse önmagától.

	Valószínűsítem, ha meg csókol szintén Yuki-sama jár a fejébe.

	Mivel nem tetszik nekem ez a játék, kiszállok belőle.

	Észre sem vetem és villámgyorsan egy fához lettem oda láncolva a kezei 

	állttal.

	A játékból nincs kiszállás,- mi közbe szeme vörösen izzót,s ajka lecsúszót a 

	nyakamhoz.

	Végig nyalta a nyakam, és a szemfogait belevájta a nyakamba.

	Próbáltam ki szabadulni a szorításból, de olyan erősen nyomot a fához, hogy 

	meg se 

	tudtam mozdulni.

	Ugyan olyan mohon szívta a nyakam mind az első alkalommal.

	Egy csepp vért sem hagyót kárba veszni.

	Még ami le is csurgót, azt is lenyalta a nyakamról.

	Kihúzta a fogait, és mint az első alkalommal,a fejemet nyakához nyomta.

	Kaname nyaka ugyan olyan csábító volt, mint legelőször, s megint nem 

	tudtam ellen állni 

	neki pedig elhatároztam, nem lesz még egy hasonló eset.

	Szemfogaim belefúródtak a bőrébe, és elkezdtem szívni a nyakából a vért.

	Valahol az ötödik nyelésnél abbahagytam, és kivetem a fogaimat a bőréből.

	Most már boldog lehet Kaname-sama, ismét sikerült rávennie, hogy magába 

	harapjak.

	Az ajka közelítet felém, és még a vérrel átitatót ajkunk egybeforrt.

	Elengedet, s belenézet a szemeimbe.

	Ne feled el a ma estét.

	Mintha olyan könnyű volna elfelejteni.

	Harmadszorra hallottam tőle, ezt az esti szlogent.

	Távolból Hanabusa és Akatsuki alakja tűnt fel.

	Kuran senpai, bent a terembe a vámpírok nyugtalanak.

	Bizonyára megérezték a vére szagát.

	Már is megyek.

	Mit is mondtam neked Aidou a múltkor?

	Azt Kaname uram, hogy megöl, ha még egyszer megzavarom.

	Kaname szeme fenyegetően nézet szegény Hanabusara .

	Kaname sama kérem, ne büntesse meg.

	Nem tudhatta, hogy mit is csinál a senpai.

	Kaname bólintót,- Ma eltekintek a büntetéstől, de legközelebb Hanabusa 

	háromszoros árat fogsz érte fizetni.

	Micsoda??

	Senpai miért háromszorosát?

	Kaname szóra se méltatta Aidout, bement a terembe hogy megnyugtassa a

	többi vámpírt.

	Felment az emelvényre és onnan szólt hozzájuk.

	Kedves barátaim nem kell aggódniuk, jól vagyok, s ha nem bánják, 

	visszavonulnék a 

	szobámba. Önök csak élvezzék a bált, további jó mulatást.

	Akatsuki hozd a szobámba Sakurat.

	Most azonnal.

	Sakura-sama.

	Akatsuki, mit keresel itt?

	Önt keresem kisasszony.

	Most azonnal Kurán senpaihoz kell vinnem.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	Vajon hogy alakul Kaname és Sakura kapcsolata?

	Lehet, hogy az ágyba kötnek ki a bál után?

	Következő fejezet titka marad.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[3.fejzet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6113249</link><pubDate>2011-12-28 18:55:54</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	3. fejezet: Kaname döntése

	&nbsp;

	Finoman rádöntőt a kanapéra, s ajkunk nem akart elválni egymástól.

	Meg bénultam szinte elvarázsolt a tudat, hogy karjaiba vagyok.

	Ajkunk eltávolodót egymástól, s a nyelve lágyan meg cirógatta a 

	nyakamat.

	Már csak azt éreztem, ahogy belém mélyeszti hegyes fogait, és a vér

	kibuggyan, a foga állttal ejtet seben.

	Mint egy áldozat úgy dőltem rá, kanapéra, a hátát meg ragadtam

	olyan váratlanul ért a tette.

	Azt sem bánnám, ha kiszívná az összest. Ha nem lehet ne enyém, 

	akkor miért létezek a világon?

	Mi értelme a szerelmem nélkül léteznem, s úgy még rosszabb azzal a

	tudattal tovább élni, tán mást jobban szeret nálam.

	Ajkát levette nyakamról, s kihúzta fogait.

	Elém tartotta nyakát, de nekem nem volt szándékomba inni a véréből

	hiába kínálta fel nekem magát.

	Igyál belőlem.

	Kért rá nyugodt hangnembe, s csak továbbra is néztem rá bambán.

	Ez vajon minek a jele?

	Szerelem, vagy szeretett?

	Fejemet a nyakához nyomta, s a vámpír ösztönöm feléledt.

	Bele haraptam hófehér nyakába, s csak szívtam mohon a vérét.

	Ajkam levált a nyakáról, vörös tekintetünk össze találkozót.

	Véres ajkunkról cseppeget a másik maradék vére.

	Kaname az arcomra tapasztotta a nyelvét és lenyalt az arcomról egy

	kevés vért.

	Az ajkamhoz érve, egy határozott csókot, nyomot a számra. Ajkam 

	megremeget mikor összeért ismét. Nem vártam tőle még egy 

	szenvedéllyel átitatott csókot.

	A keze elkezdet matatni az egyen ruhám alsó szegletét, felhajtotta, s a

	keze végig siklót a combomon, egészen a csípőmig. 

	Egyre jobban 

	belemelegedtünk a heves csók özönbe, amit kisebb meg szakításokkal

	egy újabb követet. Egyre jobban rám nehezedet, s feléledni éreztem 

	férfiúi vágyát.

	Eltoltam magamtól és ajkunk elvált egymástól.

	Kétségbe eseten néztem rá, de átnézet rajtam,s nem foglakozót azzal 

	mit érzek vagy gondolok tétéről.

	Visszanehezedet testemre, s ott folytat ahol abbahagyta.

	Kopogás hallatszott, de Kaname nem szólt egy szót sem.

	Az ajtó kinyitódót és Hanabusa jelent meg.

	Már belekezdet volna mondandójába mikor meglátót minket a

	kanapén fére érthetetlen pozícióba.

	Kaname leszállt rólam,s felállt.

	Hanabusa szeme meg rémült a tudattól hogy meg fogja büntetni 

	megint Kaname senpai.

	Kaname nyugodtan léptekkel Aidouhoz sétált.

	Aidou épp meghajláshoz készült mikor Kaname egy erős mozdulattal 

	a falhoz szorította.

	Mondtam neked egy szóval is hogy bejöhetsz?

	Nem senpai.

	Kérem, bocsásson meg, de aggódtunk senapi-ért.

	Mert megéreztük a vére illatát.

	Kaname végül megenyhült és csak elhajította Aidout, aztán visszatért

	a kanapéhoz, s leült.

	Keresztbe tette a lábát és rá nézet Hanabusára.

	Most menj.

	Erről senkinek nem beszélhetsz, mert ha eljár a szád Hanabusa&#8230;

	Figyelmeztetésként felrobbantotta mellette a falat.

	Aidou szeme enyhén kikerekedet az ijedségtől, s serényen elkezdet

	bólogatni.

	Átlósan maga elé tette karját, a keze feje megpihent jobbján és 

	meghajolt.

	Megfordult, kinyitotta az ajtót és kilépet rajta.

	Megfogta kilincset s bezárta maga mögött.

	***

	Aidou nagy levegőt vet aztán kifújta, és megtörölte gyöngyöző 

	homlokát.

	Megfordult és lesétált a nappaliba.

	***

	&nbsp;

	Kaname kedvetlenül nézet rám.

	Úgy láttam elszállt minden belső férfias vágya, ami ott rejlett benne 

	még azelőtt, hogy meg jelent volna Aidou.

	Kaname senpai ..

	Elkezdtem keresni a szavakat,de nem találtam.

	Sakura döntöttem.

	Azt akarom, hogy velem maradj.

	Meglepet a kijelentése azt gondoltam merő szórakozásból vagy 

	egyszerű kölcsönös segítség miatt adta nekem a vérét,de nem volt 

	náluk holmi hobbi.

	Még nagyapa mesélte nekem, hogy Kuránok nem osztogatják a 

	vérüket csak úgy.

	Ezerszer meg gondolják, kinek adnak becses kincsükből.

	Ezek szerint különleges helyet foglalhatók el Kaname szívébe, bár

	kisé furcsa hogy egyenesen arra kér, hogy legyek a szeretője, Yuuki 

	mellet.

	Kaname senpai ez nem helyes, hisz ott van a senpainak Yuuki-sama, 

	akit szeret, s azt hiszem Yuuki is szereti a senpai.

	Bár nem tudom, hogy képes megosztani a szerelmét két fiú között.

	Ez nekem nem tiszta.

	Akkor visszautasítasz?

	Azt nem mondtam Kaname senpai.

	Csak Yuuki mellet szeretődnek lenni, enyhén szólva megalázó.

	Sajnálom, ha megalázónak tartod.

	Rád mindig számíthatók, ha a kedvem úgy hozza.

	Igen Kaname senpai, mindig.

	Elmosolyodtam magamba,s szemeim haloványan elhúzódtak.

	Nem úszod meg ennyivel Sakura.

	Legközelebb kiteljesedek benned, s garantálom senki nem fog megzavarni.

	Kaname fel ált a kanapéról, s az ajtóhoz sétált.

	Kinyitotta és kiment rajta.

	Még vissza sem tekintet felém.

	Pedig bíztam benne, ha már a másod szeretője lettem egy 

	búcsúcsókot kapok tőle.

	Mit is gondolhattam magamról. Mi közbe híjú ábrándokat keltek 

	önmagamba, annak reményébe, fontosabb leszek számára, mint

	Yuuki.

	Lebiggyesztet, ajakkal vetem tudomásul magamba, valóban 

	másodrangú vagyok nála, s nem leszek, több mint a bábja előre 

	megtervezet játékába.

	Így is vállalom az iránta érzet szerelememet, s ha egy kis esélyt is 

	látok arra a jövőbe, tán testünk egyé forr, élni fogok a lehetőséggel.

	Felálltam a kanapéról, s kimentem az ajtón.

	Egy pillanatra megszédültem, valami megdobbant, egy érzés egy fura 

	lélektelenek tűnő test hatalmát érzékeltem nagyon messziről.

	Az illető nincs az akadémián, kívülről fog támadni.

	Szinte halk hangként hagyták el a számat ez a néhány szó.

	Magamhoz tértem, a padlón térdeltem, s a halántékomat fogtam.

	Felemeltem a fejem,s homályosult látásommal rá néztem a fölöttem&nbsp;

	álló személyre.

	Valami baj van Sakura-sama?

	Hang tisztán csenget a fülembe.

	Akatsuki volt az, Kaname másik jobb keze.

	Semmi baj Akasuki-san, csak kicsit megszédültem.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Felsegítet a földről, de látásom egyre csak homálysodót, míg nem 

	láttam mást csak egy fehér foltot.

	Utána tudatosult benne hogy nem látok semmit mintha fátyolt 

	húztak volna a szemeim elé.

	&nbsp;

	Halottam hogy elmenni készült, utána kiáltottam.

	Akatsuki san kérem ne hagyón itt!

	Nem láttok semmit!

	Visszatért hozzám, megfogta a kezem.

	Karoljon, belém majd vezetem.

	Végig sétáltunk a folyóson, s nem tudtam vajon merre mehetünk, csak tippelni tudok.

	Lépcsőn lementünk akkor elmosolyodtam.

	Ezek szerint a napaliba tartunk.

	Szívem hevesen kezdet lüktetni, ahogy belé áramló vér átfutót 

	rajtam, azon törtem a fejem, vajon mitől ment el a látásom.

	Volt egy balsejtelmem, de jobban szeretem volna mástól hallani, 

	ahogy kimondja.

	Akatsuki mellet olyan esetlenek éreztem magam.

	Már el is képzeltem, ahogy mindenkinek kerek lesz a szeme a

	csodálkozástól.

	Akatsuki csak nem összejöttél Sakurával?

	&nbsp;

	Tette fel pimasz kérdését Aidou, s még észre se vette azt az állapotot,

	amibe beleestem.

	Hanabusa állítsd le magad.

	Semmi sincs köztem és Sakura-sama között.

	Nem akart egyedül maradni.

	Ezért jöttem le vele a nappaliba.

	Aidou nagyot nevetet, mire éreztem, hogy Akatsuki elengedi a

	kezem, és odasétált valakihez, s utána már csak a csattanást 

	hallottam.

	Aidou miért feltételezel ilyeneket Kainrő?

	Hisz te is tudod a titkomat.

	Milyen titok Kaname &#8211;sama?

	Nagyon jól tudod, mire gondolok.

	Akatsuki, kísérd vissza Sakurát a szobába.

	Nem Kaname-sama inkább sétálnék egyet.

	Megpróbáltam elindulni az ajtó felé, de beleütköztem egy férfiba.

	Végig tapogattam az arcát.

	Rin ez te vagy?

	Éreztem, ahogy érzelmei változnak, s a szemei engem néztek.

	Majd elkísérlek a kertbe.

	Belekapaszkodtam a bátyám karjába, s elindultunk ki a kertbe.

	Álljatok meg!

	Kaname léptei lassan közeledtek felém, s megállt mögöttem.

	Egyik kezemet megfogta.

	Nem Rin, majd elkísérem Sakurát.

	Menj vissza szobádba.

	Rin elengedte kezem és egyre távolabb került tőlem.

	Belekapaszkodtam Kanaméba, s a nagy kaput elhagytuk és kiléptük 

	az éjjeli sötétségbe.

	Sejted Kaname senpai, vajon miért nem láttok senkit?

	Csak foltokat, összemosódó képeket.

	Igen Sakura sejtem.

	Megálltunk egy padnál leültünk rá.

	Sakura sajnálom, amiért beléd mélyesztetem fogaimat,de a nyakad

	olyan csábító volt.

	Nem tudtam neki ellenállni.

	Kaname senpai, hiányzik nekem a tekintete, olyan rossz ebe az 

	állapotba lenni.

	Miért? Miért nem láttok rendesen!

	Távolból halk léptek közelítetek felénk, megállt a padnál és 

	megszólalt.

	Kaname velem jönnél egy pillanatra?

	Hang Yuuki-é volt, bársonyos csendes és bizonytalan, még ekkor is.

	Már rég vámpír lett,s most még gyakrabban találkozik Kanameval.

	Nem nem zavar, hogy zavarna, hisz csak egy másodrangú személy 

	vagyok, hiába vagyok tiszta Kurán.

	Bár a szívem majd megszakadt amint érzékeltem, Kaname távozását 

	a padról.

	Elment Yuukival.

	Mormoltam magamba, s még egy darabig ott ültem a padon, felálltam

	és neki indultam az éjjeli sötétnek egy magam.

	De meg álltam, mert megint rám tört a fejfájás.

	Térdre estem, lenéztem a betonra.

	Meglepetésemre elkezdet tisztulni a kép.

	Már láttam a fákat, az utat, szinte mindent, de elég homályosan.

	Halványan elmosolyodtam, most már segítség nélkül is vissza fogok 

	találni a hold kollégiumba.

	Felálltam, s büszkén kiegyenesedtem, de a távolból egy másik férfit is

	észrevettem.

	Hirtelen kiélesedtek a körvonalai aztán megint homályosabb lett.

	Annyi idő állt rendelkezésemre hogy abba a személybe kit élesen 

	megálltam, bátyámat véltem felfedezni.

	Közelebb jött hozzám, és megsimogatta hajamat.

	Hova lett Kaname senpai?

	Nem tudom biztos Rin, de úgy tűnt nekem mintha Yuukival ment volna el.

	Magára hagy téged, vakon?!

	Ráadásul mindenki tudja, hogy a vére miatt veszteted el a látásod.

	Ne aggódj Rin.

	Ez csak ideiglenes.

	Tudom, de akkor is lehetne körültekintőbb veled.

	Elvégre a szeretője lettél.

	Vagy nem?

	De igen Rin.

	Az lettem, de hogy miért?

	Még magam sem tudom a választ.

	Sakura néz inkább mélyen a szívedbe, és megtalálod a választ.

	Megálltam, s a földre néztem.

	Azt hiszem, tudom Rin, de félek kimondani.

	Rin elvigyorodót és a szemembe nézet.

	Félsz szembe nézni az igazsággal, hogy csak sajnálatot érzel iránta, és

	nem szerelmet.

	Ez nem igaz, igen is szeretem Kaname senapit, csak fáj, hogy második 

	vagyok.

	Akkor ismered a jövődet is Sakura.

	Bólintottam egyet.

	Tudom, előbb utóbb a te karjaidba fogok kikötni.

	Kaname-sama inkább szenved egy nem teljesen őszinte szerelembe, 

	mint hogy velem maradjon.

	Szemem sarkából Rinre néztem.

	Látom, tetszenek a szavaim neked, de ne vedd biztosítéknak az előtte

	tett kijelentésemnek.

	Nem veszem Sakura, de azért még remélhetek.

	Igen, remélhetsz, mert van, egy olyan érzésem hamarosan felbolydul

	a mi szeretett közösségünk.

	Ezt honnan veszed?

	Ezt még nem mondtam neked, de képes lettem érzékelni a jövő egy 

	darabját.

	Nem tetszik az amit látok.

	Még több vér és szenvedés vár az emberekre.

	Feltéve hogy Kaname senpai tesz ez ellen valamit.

	Sejti hogy tán&nbsp; megtörténik a legrosszabb és visszatér az a bal jóslatú 

	lény aki pusztításba&nbsp; taszíthatja újra a világot.

	Ne is gondolj erre Sakura.

	Olyan szép az éjjel.

	Bólintottam egyet,és megfogtam Rin kezét s hozzá bújtam.

	Még mindig nem volt elég éles számomra az éjjeli holdfény, de még is

	felnéztem az égre és próbáltam átadni magamat annak a pillanatnak, 

	amit ilyenkor érezhetünk.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2.fejezet-Sakura titka]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=6034349</link><pubDate>2011-08-25 23:20:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	2. fejezet: Sakura Titka

	&nbsp;

	Ott ültem Kaname &#8211;sama-val a szökőkút szélén, s vártam közelebb érjen 

	apám és a bátyám.

	Igazán nagy meglepetés volt számomra apa, és Rin megjelenése.

	Azon járt a fejem, vajon honnan tudták meg hollétemet, mert senkinek nem 

	beszéltem róla merre rohanok el.

	Bár elég követni jellegzetes nyomaimat, s már is rám lelhet bár ki, így még ha

	akarnék, sem tudnák elbújni.

	Elvégre valahogy rám lelt Kaname senpai is.

	Lépteik lassultak, ahogy egyre közelebb értek hozzánk,s zavaromba 

	elkezdtem összevissza tekingetni.

	Megálltak előttünk, s apám roppant büszke tekintete Kaname senpaira 

	tekintet.

	Mint büszke Kuran tisztelete jeléül meg biccentette felé a fejét.

	Ezzel elismerve, mint a Kuran Család fejét, és vezetőjét.

	Kaname senpai a fiam is csatlakozna az éjjeli tagozathoz, mint diák.

	Kaname bátyámra nézet.

	Nem túl koros kicsit?

	Mondta Kaname senpai a bátyámnak, kisé rideg távolságtartó hangon.

	Rin szeme kikerekedet, mint egy hatalmas vörös gyöngy.

	Húgom mellet a helyem, s ha ez miatt túlkorosnak számitok nem érdekel, csak

	mellette lehessek.

	Kaname megértően bólintót,s apámra nézet.

	Elindultak az akadémia felé.

	Félúton vissza kiáltot nekem apám.

	Majd Rin visszavisz a szállásra!

	Néma csendbe haladtam mellette,s mindenféle gondolat keringet bennem.

	Miért pont most jön ide Rin?

	Miért kell rám vigyáznia, hisz meg tudom magam védeni, ha nagyon 

	muszáj,bár még nem vagyok tisztába azzal az erővel, ami bennem rejlik.

	Szinte égetet a vágy, hogy kiderítsem, mire vagyok képes, és meddig merek 

	elmenni egy harc során.

	Vajon az éltem mennyit ér?

	Ér annyit, mint a hercegnőé?

	Igen, irigylem Kuran Yuukit amiért Kaname senpai kedvese lehet.

	Tények tudatában, meg se érdemelné!

	Hogy képes egy vámpír vadász iránt érzelmeket táplálni,még ha vámpír is vált

	belőle akkor is ez a fajtánk meg csúfolása.

	Nincs mit tenni Kaname senpai szereti, s soha nem tudhatja meg, mit is érzek 

	iránta valójába.

	Ostobaságokat gondolok, ez csak dacos harag.

	Valójába senki nem mondhatja, meg hogy kit szeressél.

	Rin tekintetét éreztem magamon, mikor már beértünk a holdszállóba.

	Felkísért a szobámig és elköszönt tőlem.

	Jó éjt Sakura.

	Udvarias meghajolt előttem.

	Megvárta, míg bemegyek a szobámba, s halottam az ajtónál állva, ahogy 

	elhagyja a szobám ajtaját.

	A kanapéhoz sétáltam, s leültem rá.

	Tőlem fél métere lévő asztalon egy könyv hevert.

	Ránéztem, s aztán elhagyva a kanapét felálltam és az asztalhoz sétáltam.

	Felemeltem a könyvet és alaposan szemügyre vetem.

	Elmosolyodtam rajta, mert szép emlékeket idézet gyermekoromból.

	Könyvet még apai nagyapám nyomta a kezembe, hogy ha felnövök, olvassam el.

	Amit megtanultam a betűket elolvasni,azonnal neki láttam,és elolvastam.

	Utána még nagyon sokszor megfordult a könyv a kezembe, s újra, és újra 

	olvasására kényszerítet.

	Nem hagyott nyugton a tudatom, vajon miért jött el apám is?

	Ki mentem a szobából, nesztelen léptekkel, s végig sétáltam a folyóson 

	egyenesen le a lépcsőn.

	Kitártam az ajtót s kirohantam rajta, át az udvaron, még a kapuőrrel sem 

	foglalkoztam, csak elejtetem neki egy mosolyt és rohantam tovább, egyenest

	be a kertbe.

	Egy pillanatra megálltam, mikor a szökőkúthoz értem ismét.

	Vajon hova mehetett apám és Kaname senapaial?

	Csak egy hely jöhetett számításba és az a igazgatói iroda.

	Halkan bementem az iskolaépületbe és felmentem a lépcsőn.

	Még mindig nem volt kirakva egy tábla sem, de a hangok után megtaláltam az

	ajtót.

	Meg álltam mögötte.

	&nbsp;

	Igazgatóra néztem,s&nbsp; nem akartam a kérdésre felelni.

	Mi Sakura titka?

	Kérdezte meg ismét tőlem, ekkor apámra néztem, apa nem válaszolt csak

	bólintót, egyet.

	Elakartam kezdeni beszélni,de apa félbeszakítót.

	Hagyd Rin majd én elmondom.

	Apám komoly arccal belekezdet rövid család történetünkbe.

	Házasságom nem volt mindig idilli.

	Ezért szeretőt tartottam a feleségem mellet,egy másik asszonyt.

	Ettől az asszonytól születet Sakura.

	Szemlátomást nem lepte meg az igazgatót az, amit apa mondót, de Kaname 

	senpait sem.

	Akkor még is hogy került Sakura Hikaru-samahoz?

	Apám szeme kicsit meglepődőt, az igazgató kíváncsiságán.

	A szeretőmnek is volt már családja.

	Csak egy hónapot töltőt az anyával Sakura, aztán elhoztam magammal.

	Hogy hívták az asszonyt akitől Sakura születet?

	Talán ismerem.

	Bizonyára Kaname senapi.

	Kuran Reiko.

	&nbsp;

	Nem hitem a fülemnek, jól halottam, nem anya lánya vagyok,hanem egy 

	másiknőtől születtem?!

	Legalább tudom miért nézet rám ilyen gyűlölettel mindig.

	Kitártam az igazgató iroda ajtaját, s megálltam előtte.

	Apára néztem szomorú lebiggyesztet, szájal.

	Rin gondolkodó tekintete elgondolkodtatót. Bizonyára azt kérdezheti magától

	vajon mennyit hallottam a beszélgetésből.

	Mindenkin végig tekintetem, aztán elrohantam.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Kaname senapi kérem, beszéljék még meg a vámpír bál előkészületeit,nekem

	most mennem kell.

	Apa elrohant Sakura után.

	Utána akartam menni, de Kaname senpai visszatartót.

	Meg csóválta fejét.

	Tekintete az igazgató felé siklót.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Halottam, ahogy apa utánam rohan ,és&nbsp; próbál beérni a folyóson,de mikor 

	közelebb ért,éreztem, ahogy mega ragadja&nbsp; a csuklómat,s visszaránt.

	&nbsp;

	- Sakura hagy magyarázzam meg.

	Haragtól ittas szemeimet belemeresztetem a tekintetébe.

	Még is mikor akartad elmondani, hogy nem a mostani anyám az igazi anyám?!

	Soha nem akartam, hogy megtud az igazságot.

	Ha már megtudtad, akkor mesélek neked az igazi anyádról.

	Kisétáltunk a kertbe, kerestünk egy padot és leültünk rá.

	Apa meredten nézet maga elé, látszót rajta keresi a megfelelő szavakat.

	Anyád nagyon szépasszony volt,- kezdet bele apa mondatába,s csupa fül 

	voltam vajon milyen újdonsággal tud nekem szolgálni a valódi anyámról.

	&nbsp;

	Egy bálon láttam meg először, könnyedén sikolt a táncpartnere karjaiba, s 

	azonnal beleszeretem, Reikoba.

	Hiába voltam házas, abba a pillanatba nem érdekelt semmi csak az a nő a

	parketten.

	&nbsp;

	Apa ne arról mesélj, hogy ismerted meg, ha nem hogy milyen nő az anyám?!

	Szerintem nagyon kegyetlen, ha ilyen könnyedén le tudót rólam mondani!

	Ez nem igaz, lágyszívű és kedves nő,s a Sakura nevet is ö maga adta neked.

	De akkor miért nem anyánál maradtam?

	Azért mert a férje nem vállalta, hogy felnevel.

	Így nekem kellet meghoznom a fájdalmas döntést, s a feleségemet 

	késztények elé állítottam.

	Vagy elfogad téged s egyűt felnevelünk, vagy külön élünk.

	Atsuko nem akart külön élni, de ettől még tudtam, hogy kesztyűs kézzel bánik 

	veled.

	Apa átkarolt, s maghoz húzott.

	Sakura az egyetlen lányom vagy,s aggódok érted,ezért erőltetem rá Rinre

	hogy idejöjjön az akadémiára. &nbsp;Kuran Kaname veszélyes, s te még nem 

	ismered még mindig saját kepeségeidet.

	De igen apa, az biztos, hogy képes vagyok gondolatot olvasni,s

	elmosolyodtam.

	Ez nem elég Sakura, egy nálad sokkal, erősebb ellenféllel szembe alul 

	maradnál.

	Igen, valószínűleg én lehetek a leggyengébb vámpír az akadémián.

	Gúnyosan elhúztam a számat, aztán lehorgasztót fejel néztem a szoknyámat, 

	s görcsösen kapaszkodtam a padba. Mikor gyerek voltál a távolból mindig 

	figyeltek, s már akkor láttam rajtad, hogy mély érzelmeket táplálsz Kuran 

	Kaname iránt.

	Ez baj apám?

	Igen baj ha Kaname-sama mást választ helyetted, akkor, ahogy a családunk 

	megbeszélte születésedkor,Rinhez fogsz hozzá menni.

	&nbsp;

	Mi?!

	Én és Rin?!

	Soha nem megyek hozzá.

	Különben sem szeretem a hozzá hasonlókat.

	Sakura ne dönts elhamarkodottan.

	Nem érdekel apám az, hogy mit terveztek, ekkor felálltam, s szembe fordultam

	vele.

	Ha Kaname-sama úgy akarja akár a szeretője is leszek.

	Elrohantam vissza a holdszállóra.

	Csalódottan felsietem a szobába, magamra zártam az ajtót és az ágyra 

	hasaltam.

	Arcomat az összekulcsolt karomba temetem, hogy senki ne lássa dühös 

	tekintetemet, ha esetleg betévedne hozzám bár ki is.

	Elvigyorodtam, nem tudnak bejönni, hisz bezártam az ajtót, akkor meg hogy 

	jönnének be?

	Kopogás hallatszót az ajtó felöl,s mikor nem válaszoltam lenyomta Kaname 

	sama a kilincset.

	Igen éreztem, hogy ö az.

	Biztos apa küldte, hogy nyugtasson le, mert igen csak mérges lettem rá.

	Amiért a hátam mögött összeboronált Rinel.

	Tudom, hogy bent vagy Sakura,engedj, be kérlek.

	Felálltam a kanapéról, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam.

	Nem vártam, meg míg a senapi besétál, megfordultam, és visszasétáltam a 

	kanapéhoz.

	Sakura, nem felejtettél el valamit?

	Elfelejteni? - kérdeztem magamtól.

	Tanácstalanul visszafordultam a senpai felé.

	Szúrós tekintettel rám nézet, azt hitem ott helybe megöl.

	Sakura nekem, mint osztály elnöknek, akkor is kijár a tisztelet, ha 

	meglátogatlak.

	Megint a földre néztem, mert annyira bántottak az a tekintet, ahogy rám nézet.

	Ezt is képes voltam elviselni tőle, mert annyira szeretem, még ha plátói is a 

	szerelem mit érzek.

	Bócsáson meg Kaname senpai, meg feledkeztem a szabályokról.

	Kaname elsétált mellettem s a kanapéra ült.

	Megfordultam, s az helyette hogy mellé ültem volna, az íróasztalhoz mentem, 

	kihúztam a széket, s leültem rá.

	Annyira szégyelltem magam, amiért megfeledkeztem az alapvető szabályokról.

	Nem is mertem rá nézni, nehogy azt érezem, hogy megvet engem.

	Sakura kérlek, ülj mellém.

	Kérlelt engem Kaname-sama de nem mozdultam.

	Mikor elfogyót a türelme kisé emeltebb hangon ismételte meg a kérését felém.

	Felnéztem a szemébe, enyhe düh volt benne.

	Felálltam,s odamentem a kanapéhoz és leültem mellé.

	Erősen belenézet a szemeimbe.

	Nem kellet mondani nekem semmit.

	Pontosan tudtam mire gondolok, és én is tudtam, hogy Kaname-senpai mire 

	gondol.

	Várakoztam, vajon mikor fogja kimondani azt a szót, amire gondol.

	Nem mondta ki, helyette megfogta kezem és váratlanul meg csókolt.

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	Ps: Vajon mi történik Kaname és Sakura közt?

	Ez majd a következő fejezet titka marad.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1.fejezet : Az új diák]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34365165&amp;nid=5997918</link><pubDate>2011-07-17 16:40:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érzelmek viharába

	&nbsp;

	1. fejezet: Az új diák

	&nbsp;

	Gyengéden meleg tavaszi idő volt, a nap verőfényesen sütőt a 

	szemembe.

	Kezemet a homlokom fölé helyeztem, némi árnyékot adva 

	vörös tekintetemnek.

	Elővetem a napernyőt, és kinyitottam.

	Így már sokkal elviselhetőbb volt számomra a kínzónap 

	fénye.

	Hatalmas épület, ami fölém tornyosult, pompás ódon 

	kastélynak tűnt.

	Bementem a kapun, és elindultam a bejárat felé.

	Felmentem a lépcsökön, és megkerestem az igazgató 

	szobáját.

	Valahogy nem akadtam a szoba nyomára.

	Az ajtók rettenetesen egyformák voltak, s sehova nem volt 

	kiírva nagy betűkel,- Igazgatói

	iroda.

	Már órák óta bolyongtam a folyóson, s már alkonyodót.

	Folyosó egyik végén egy magas sötét hajú fiú közelíttet, fehér

	egyenruhát viselt.

	Ahogy vonásait elnéztem, a Kuran család vére csörgedezhet

	az ereibe.

	Apa valamikor régen mesélt a család történetéről, hogy

	tisztába legyek részbeli

	származásommal.&nbsp;

	Lassan közeledet felém, megállt előttem, s kedves tekintete 

	rám szegeződőt.

	Letetem a földre nehéz bőröndömet, s rá néztem.

	Kuran Sakura vagyok, s az igazgatói irodát keresem, de nem 

	találom.

	Segítene megkeresni nekem?

	Férfi haloványan elmosolyodót.

	Ezek szerint rokonok lennénk.

	Kuran Kaname vagyok az esti tagozatosok vezetője.

	Gyere, elviszlek az igazgatóhoz.

	Elém ment,s mutatta,az utat az iroda felé.

	Mikor odaértünk, kinyitotta az ajtót, bement rajta, s én utána

	mente, s visszazártam az ajtót.

	Férfi az asztalhoz sétált, kezét rá helyezte és kisé kemény

	hangnembe neki kezdet

	mondatának.

	Igazgató úr ez így nem lesz, jó ha Zerot nem helyezi át az éjjeli

	tagozatosokhoz.

	Veszélyt jelenthet a nappalisok számára.

	Csak álldogáltam mögötte, s vártam türelmesen, míg befejezi 

	a beszélgetést

	Kaname-sama és az igazgató.

	Kaname hátra nézet.

	Ez a kishölgy kint kóborolt a folyóson, s odébb állva rám

	mutatott.

	Zavartan elmosolyodtam.

	Jó estét igazgató úr.

	Meghajoltam előtte.

	Kuran Sakura vagyok, s gondolom, a szüleim már értesítetek 

	arról, hogy itt szeretnék

	tanulni.

	Ahh igen, Kuran Sakura.

	Mos tanába kaptam meg az aktját kisasszony, s amint

	elnézem az édesanya az a Hio

	házból való.

	Igen igazgató úr.

	Tán van vele valami baj?

	Nem nincs.

	Zavartan elmosolyodót az igazgató úr.

	Lassan kezdődik az estisek tanítási órája.

	Kaname majd elviszi az esti tagozatosok szálló helyére Sakura

	san.

	Szép neve van Sakura.

	Ismételgette magába az igazgató a nevemet.

	Ekkor már megfordultam és kifelé tartottam a bőröndömmel 

	a szobából.

	Ajtót akartam nyitni mikor megkérdezte tőlem az igazgató,

	- Kitől kaptad ezt a nevet?

	Földre néztem, s még mindig hátal állva az igazgatónak

	válaszoltam.

	Állítólag az édesanyámtól.

	Kinyitottam az ajtót, először kiment a kísérőm, s aztán én is a 

	kofferemmel.

	Végig sétáltunk a folyóson, le a lépcsőn, s elhagytuk a 

	nappalisok épületét.

	Lassan bandukoltam a senpai mögött, s a fák apró levelei 

	között beszűrődött a lemenő

	nap fénye.

	Meg álltunk a szálláshely előtt.

	Ez a hold kollégium.

	Mondta nekem kisé rideg, csendes hangján, s bekísért a 

	kollégiumba meg mutatva

	nekem azt a szobát, amibe majd tartózkodni fogok 

	tanulmányaim alatt.

	Bementem a kísérőm eltűnt mellőlem,s letetem a 

	bőröndöt,az ágy mellé.

	Szoba kicsi volt, de takaros.

	Egy íróasztal, székel, akasztós szekrény és egy kanapé

	helyezkedet el benne.

	Ennél töbre nem is volt szükségem.

	Kimentem a szobából, lesietem a lépcsőn, ki a hold kollégiumból.

	Az udvaron is végig rohanva, ki léptem a nagy szárnyas 

	kapun.

	Azon gondolkodtam vajon most merre kéne mennem.

	Hátam mögé néztem, s megláttam magam mögött Kaname

	senpait.

	Kikerekedet a szemem.

	Még is mikor jött mögém?

	Gondoltam magamba, s belefeledkezve hasonló tekintetébe,

	kiléptem a saját tudatom

	állapotából.

	Hangját egyre távolabbnak éreztem, aztán hirtelen 

	visszatértem, és megráztam fejem.

	Elindult az akadémia felé, s követem, mint egy kiskutya, aki 

	eltévedet a rengetegbe.

	Valahonnan annak éreztem magam, pedig azok az érzések, 

	amik kezdettől fogva

	keringtek bennem, azok adtak okot, hogy ezt gondoljam.

	Hirtelen megállt,s annyira megfeledkeztem a külvilágról,hogy

	neki mentem.

	Hátra nézet, gyorsan meghajoltam.

	Elnézést kérek Kaname sama.

	Legközelebb nem fog előfordulni.

	Nem mondót, semmit csak bement a terembe, ahol a többiek

	már várták.

	Felment a helyére, a padsoros emelvény legvégére és leült az 

	ablak belső párkányára.

	Követem öt, de nem mentem utána.

	Lecövekeltem a tanterem közepén és szétnéztem az 

	osztályterembe.

	Nagyon halkan, rá köszöntem az osztályra.

	Jó estét kívánok Kuran Sakura vagyok.

	Mintha a falnak beszélnék, csak beszélgetek továbbra is.

	Az egyik diák rám nézet.

	Meg jött az új diák.

	Mikor minden szempár rám szegeződőt, ismét meghajoltam, 

	s bemutatkoztam.

	Mikor meg halták a nevemet összesúgtak a padsorokba a 

	diákok.

	Nem vártam mást tőlük, csak ezt, hogy kivesézzenek a hátam

	mögött.

	Kerestem egy rejtet zugot a padsorokba, s felmentem a

	helyemre, ami a legutolsó padsor

	közepe volt.

	Ott ültem a padsor legvégének közepén, csak hogy senkit ne 

	zavarjak.

	El tudottam képzelni, hogy ennek hatására milyen sok féle

	gondolat lehet a fejükbe.

	Próbáltam figyelni a tanára, de nem ment.

	Mivel hátsó padba ültem, senki nem vette észre, hogy csak 

	félig vagyok ott a tanórákon.

	Csak gondoltam nem látta senki, mert a delelőt folyamán 

	behívatót magához az osztály

	elnök.

	Lent üldögéltem a napaliba,és egy könyvet olvastam,mikor 

	oda jött hozzám Aidou

	Hanabusa. és kékeszöld tekintete a vörös szemembe 

	fúródott.

	Hívat Kaname senpai.

	Felálltam a kanapéról és követem Hanabusat.

	Megáltatunk az ajtó előtt, kinyitotta nekem, s bekísért, aztán 

	elhagyta a szobát.

	Kaname sama a kanapén ült keresztbe tett lábakkal, s kisé 

	zordan tekintet rám.

	Sakura nem fontos az akadémiára járnod, ha nem tartod elég

	érdekesnek a tananyagot.

	Ne haragudjon rám Kaname&nbsp; sama, de aznap nagyon fáradt 

	voltam,s szinte semmit nem

	aludtam,ezért elég nehéz volt figyelnem az órákra.

	Nem kell mentegetőznöd.

	Nem mentegetőzésnek szántam, hanem érvnek saját 

	védelmem érdekébe.

	Maga mellé tette a kezét és meg veregette a kanapé bársony 

	huzatát.

	Gyere, ülj ide le mellém.

	Ez az amire nem számítottam.

	Egy ideig csak álldogáltam a kérése ellenére, de mikor már 

	kisé fenyegetően rám nézet,

	miért nem engedelmeskedek óhajának, kanapéhoz sétáltam, 

	s leültem mellé.

	Kisé távolabb tőle foglaltam helyet, még véletlenül se 

	higgyék, a ránk nyitok, hogy ez egy

	randi lenne.

	Mesélj nekem a családodról.

	Apám az a Kuran családból származik, anya pedig Hio 

	családból.

	Van egy bátyám, aki még egyszer olyan idős, mint én.

	Egy darabig még ott üldögéltem mellette, aztán felálltam.

	Bal kezemet átlósan a vállam alá raktam.

	Most távoznék kaname senpai.

	Meghajoltam előtte.

	Megfordultam és az ajtót nyitottam volna,mikor hallom, hogy

	felállt,és elindult felém.

	Most hova sietsz Sakura?

	Nem kell olyan hivatalosnak lenned velem szembe.

	Elvégre rokonok vagyunk.

	Meg ált mögöttem, s visszafelé húzott a kanapéhoz.

	De kibontottam kezemet, kezéből, s eltávolodtam tőle.

	Megfordultam, s az ajtóhoz sietem.

	Kinyitottam, s visszafordultam egy szó elejéig.

	Sosem állnék Yuki útjába, ha tudom, hogy mellette Kaname

	senapi boldog lehet.

	Nem is fogok.

	Azzal kimentem a szobából és első gondolatom az volt, hogy

	ki kell szabadulnom ebből a

	fullasztó légkörű házból.

	Elmentem a kapuig, szép lassan lopózva és kilógtam rajta, 

	egyenesen a kertbe.

	Hiába kiáltott utánam a kapuőr.

	Ne menjek, mert veszélyes egyedül, még egy vámpír lánynak

	is kint kószálnia.

	Nem törődtem a figyelmeztetéssel,s belevetetem magam az 

	éjjeli kert&nbsp; látványába.

	Egy csodás szökőkúthoz értem, aminek a szélére leültem, s 

	néztem, ahogy a víz folytonos

	mozgása, mindig ugyan azt a mintát csalta elő,mikor 

	visszatért a szökökut aljába.

	&nbsp;A lágy fodrozást, ami olykor kitisztult és akkor vártam, hogy lássam önmagam, de nem

	láttam.

	Mert Vámpírnak születem.

	Felnéztem a szökőkút tetejére egy madár állt rajta szétterített

	szárnyakkal.

	Mit is jelképezhet ez a madár?

	Szabadság, halál vagy szerelem?

	Nem tudtam, mert nem ismerem az emberek világát.

	Az érzékeim vártalanul felerősödtek.

	Közeledet felém valaki, s ez a valaki nagyon erős energiával 

	rendelkezet.

	Aba az irányba tekintetem ahonnan vártam az illető 

	megjelenését,de épp hogy kirajzolódót

	a halvány lámpa fénybe a teste körvonala,azonnal tudtam, 

	hogy ez nem lehet más, mint

	Kaname senpai.

	Vajon miért jöhetett utánam?

	Nem Yukit kéne istápolnia?

	Lassú nyugodt léptekkel közelítet felém, s mikor szökőkúthoz

	ért, leült a szélére.

	Miért rohantál el ilyen hirtelen?

	Nem adtam engedélyt rá, hogy távoz.

	Bólintottam egyet feléje,s bele merültem az elmémbe,s

	néztem ki belőle üresen,mintha

	nem tudnám miről is beszél nekem.

	Pedig tudtam nagyon jól nem szabadot volna ott hagynom a

	szobájába.

	Kaname senpai kérem, bocsásson meg nekem, amiért csak

	úgy faképnél hagytam.

	Kaname a szemembe nézet.

	Nagyon magányos lány lehetsz..

	Nem kell attól tartanod, tán meg rovásba részesítelek.

	Vörös tekintetemet lehunytam,s csak némán ültem mellette,s

	közbe tépelődtem hogyan is

	kezdjek beszélgetést egy olyan férfivel, mint a nagy Kuran 

	Kaname.

	Nem találtam szavakat,s a nagy némaságot Kaname sama&nbsp;

	törte meg.

	Mesélj még magadról.

	Nézet rám kérlelve,s elkezdtem összeszedni minden

	tudásomat a családomról,nem

	mintha nem tudnám,csak ha ránézek azonnal elfejtek 

	mindent,s azzal foglakozom

	legbelül, hogy megfejtsem minden apró titkát.

	Kaname senpai sok mindent nem tudok a külvilágról, mindig 

	a családom, s főleg apám&nbsp;

	féltése miatt nem merészkedtem ki túl sokszor a házból.

	Apa mindig azt mondta,- Veszélyes egy ilyen kicsi lánynak 

	kint a külvilágba.

	Igazából még a bátyámat sem irigyeltem ez miatt, mert jól 

	éreztem magam bent a kis

	szobámba. Bár nagyon magányos voltam, de nem bántam 

	meg sosem.

	Újabb nem várt vendéget érzékeltem.

	Valakik jönnek.

	Igen Kaname senpai érzem.

	Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ki az.

	Apa és a bátyám Rin testét világította meg az éjjeli hold fénye.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Vampire Knight Drama cd]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5992246</link><pubDate>2011-07-10 20:43:35</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Amelyik szimpatikusabb nektek,azt töltsétek le.

	&nbsp;link katt

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ost 2]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5989770</link><pubDate>2011-07-07 21:12:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Itt pedig a 2.ost lehet letölteni katt
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ost 1]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5989767</link><pubDate>2011-07-07 21:11:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	itt lehett letölteni az 1 ost katt
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kanon Wakeshima-Suna no Oshiro]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5984795</link><pubDate>2011-07-02 18:57:09</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	katt a letöltéshez

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kanon Wakeshima-Stil Doll]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5984792</link><pubDate>2011-07-02 18:52:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	katt a letöltéshez

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Rondo]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5984791</link><pubDate>2011-07-02 18:50:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[

	Katt a letöltéshez
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ONN-OFF- Futatsu no Kodou  to akai tsumi]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34317382&amp;nid=5984788</link><pubDate>2011-07-02 18:47:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Katt
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
