Kb 1 hónapja nem toltam ide a képemet,de ha törik ha szakad elkezdem a 14.fejezetett.
Ami jól esett: Emiko-Chan megjegyzése a vendégkönyvben ,s igen, van még hibám bőven,de folyamatosan igyekszem rajta változtatni.
Egy apró gondolat sor,amit még valamikor tavaly novemberben írtam;
Kitépném szívem ,s elégetném
hogy ne kelljen az örökévalóságban szenvednem;
a végtelen némaságban.
Ki is tépem a szerelem nevében ,s elégettem a kezeim közt az öröklétett.
(Szégyenlős arc,elfordul) Tudom kisé íronikus és nem is rimes annyira tán csak az útlsó mondat,de nem is az volt a célom velle hogy rímmeljen. Inkább Kaname gondolatait probáltam elképzelni akkor mikor ott áll a kemence elött és,épp a szíve kitépésén gondolkodik.
de ahhoz hogy meglehessen érteni ,ismerni kell a múltját. I
gen, álszent, de ha körbe nézünk magunk körül, akkor talán találunk
is Kanamehoz hasonló embereket. Akik mélyen magukban hordozzák
a fájdalmukat,s mivel nem beszélnek róla ezért ötször olyan erős
fájdalommal élnek,mint az olyanok,
akik szinte azonnal elmondják fűnek-fának.
Zerot is csak mostanra kezdem megérteni,s butaság
is őket egy kalap alá venni . Pont a köztük lévő hatalmas
korkülönbség miatt. Próbáljon úgy élni valaki, akinek 10000-éves
múltja van, s szinte nap, mint nap átélni azt a fájdalmat,
amit, azt megelőzőleg már átélt.
Zeronak csak egy szerencséje van,hogy ott van mellet Yuuki.
Mert nélküle sokkal jobban elveszne. Még Kanamenal is rosszabb lenne.
7. kötetétt is megvettem a magának: IGEN!!!!
jól éreztem, hogy részben Kanamenak is köszönheti
azt hogy nem lett az ami...,s bár saját érdekből tetette,
de akkor pozitív cselekedetnek számít a szememben.
(Mikor Kaname megengedte Zeronak hogy vérét ontsa.)
Azt meg még kevésbe fogom megérteni hogy
emberek egy csoportja miért ilyen felszínesen,
vizsgálnak meg,Kanamehoz hasonló karaktereket?
Mindig a jelenből indulnak ki. Amit hibának tartok.
Akkor most egy apró vers szerű irományt rakok ide amit az egyik
Facebook ismerősömtől kértem el.
Nem is lehetne jobban jellemezni Kaname érzéseit.
Cross Yuki Klaudia
Nem az a fájdalom,sírni,zokogni
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani,
Az ember erős,de szíve megszakad
Ha az akit szeret már szeretni nem szabad
"Álmom véget ér, felébredek,
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek."
"Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!"
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr
egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó..."
Akármennyire is próbálok
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel.
Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom,
hogy ez téged mennyire nem érdekel.
A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra,
hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
?Nem tudom elfelejteni, mert szeretem??
Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok
csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!
Egyenlőre hanyagolni fogom a Vampire Knight-os írásomat, egészen másba fogok,de az nem ehez az animehez kapcsolodik. Sajnálom,de ennyi most elég nekem ebből a mangából és animeból. Talán valamikor jővőre megírom a maradék kétt fejezetett is. Havonta legalább egyszer befogok ugrani az oldlara. Ha valamit üzeni szeretnétek akkor ott van a vendégkönyv.
Kb 1 hónapja nem toltam ide a képemet,de ha törik ha szakad elkezdem a 14.fejezetett.
Ami jól esett: Emiko-Chan megjegyzése a vendégkönyvben ,s igen, van még hibám bőven,de folyamatosan igyekszem rajta változtatni.
Egy apró gondolat sor,amit még valamikor tavaly novemberben írtam;
Kitépném szívem ,s elégetném
hogy ne kelljen az örökévalóságban szenvednem;
a végtelen némaságban.
Ki is tépem a szerelem nevében ,s elégettem a kezeim közt az öröklétett.
(Szégyenlős arc,elfordul) Tudom kisé íronikus és nem is rimes annyira tán csak az útlsó mondat,de nem is az volt a célom velle hogy rímmeljen. Inkább Kaname gondolatait probáltam elképzelni akkor mikor ott áll a kemence elött és,épp a szíve kitépésén gondolkodik.